2013-01-20

A rossz, a rosszabb és a borzasztó – nem családbarát post!

Én nem tudom, hogy mi a túró van Hollywoodban, de mostanában olyan filmeket látok kijönni onnan, amiktől a korábban látott rossz filmek már nem is tűnnek olyan rossznak!


Ennek az animációs filmnek kik a célcsoportja? Gyerekek? Nekik nem elég látványos! Felnőttek? Nekik nem elég szórakoztató a történet! De egyik csoportnak sem elég vicces. Azt hiszem egyszer felnevettem alatta és kétszer elmosolyodtam. De ennyi. Az igazán gáz az egészben, hogy a forgatókönyvet hárman írták. Ha a mellbeverően magas költségvetésű Avatarra azt mondtuk, hogy nagyjából két dollárt és huszonöt centet költöttek a forgatókönyvre, akkor erre maximum huszonöt centet, amit még ha háromfelé riszteltek is a srácok, akkor is túl voltak fizetve! Abszolút nem tudom hová tenni azt a jelenetet, amikor a negatív hős – aki persze annyira nem negatív, de vámpír, de abból is a cukor-, laktóz-, dextróz-, koffein- és édesítőszermentes változat, aki ellen a világirodalom minden jóérzésű vámpírjának tiltakoznia kéne, beleértve az Alkonyat Edward Cullenjét is, aki aztán végképp egy puhapöcs – a pozitív hőssel valamiféle „kinek nagyobb” harcot vív, minden átmenet nélkül átcsap haverkodásba. Én itt konkrétan lefagytam, hogy akkor most ez hogy és mint, mert a Kovi fémjelezte alkotásoknál teljesen oké, hogy ez így megy, mert az pornó. Ott érthető – bármennyire is valószínűtlen –, hogy jön a gázóraleolvasó, gázóraleolvasási szándékkal, de a gázóraleolvasás minden átmenet nélkül átcsap baszásba a háziasszonnyal, aki a gázóraleolvasó érkezése előtt éppen egy csapásmérő-atomtengeralattjáró méretű készséggel önkielégítést végzett, mert ott a pornográfia a lényeg, nem fér bele egy lávsztori kikanyarítása. Tehát a történet valami ultragagyi amin az a Genndy Tartakovsky rendező sem tud segíteni, akinek a zseniális Dexter's Laboratory, meg a Powerpuff Girls epizódok sokaságát is köszönhetjük! Állítom, hogy a Verdák rövidfilmek – Matuka meséi, érdemes megnézni őket, mert VICCESEK – egy-egy epizódjában SOKKAL több van, mint ebben az egész filmben.

Nincs mese emberek, Nick Cage lett az új Kevin Costner! Ez a film nem egyszerűen rossz, hanem valami egészen elképesztően, rafináltan rossz! A Con Air ehhez képest egy remekmű, pedig Cage munkásságának eddig azt tartottam a legaljának. A Ghost Rider meg egyenesen napként tündököl a Stolen egén, pedig az aztán tényleg a filmművészeti pantheon takarítószerraktárába sem fog bekerülni soha. Két okból mondom azt, hogy ne hagyjátok ki a Stolent – pedig iszonyú pocsék –, mert egyrészt ne legyen nektek se jobb, mint nekem, másrészt mert amikor azt gondolnátok, hogy már nincs lejjebb és alább, és ennél már nem lehet több logikai bukfencet, és ostobaságot belegyömöszölni a történetbe, akkor még mindig nem fogyott ki a forgatókönyvből a baromságtöltény. Az utolsó jelenetig kötelező, mert az aztán tényleg a legalja.

Ford Fairlane forog a sírjában, pedig meg sem halt még a rock and roll detektív! Vagy ha nem, akkor pont azt mondaná, mint Kyle Troy-nak is mondott:
- Mi ez a ti-ni-ni-ni-ni? Mi ez szemét mi? Én az ujjammal jobb ritmusban tudok pattogtatni! Tényleg, te itt megerőszakolod, megölöd a rock & roll-t! Keith Richards forog tőled a sírjában, pedig a fószer még nem is halt meg! De ez baby valami kibírhatatlan!”
Jézusom, szóval mi ez a szar? Kinek volt az a hülye ötlete, hogy a High School Musicalt összehozza a rockkal? Az eredmény az lett, hogy a közepesen jó, és egészen jó softrock dalok, évtizedes felhozatala fulladozik versenyt egymással, a nyál hömpölygő óceánjában, a kifejezetten szar rockdalok hulláitól körülvéve. Mindehez a háttérben Tom Cruise és Alec Baldwin vív egymással „ki tudja jobban megalázni magát” versenyt, életre-halálra. Catherine Zeta-Jones pedig egészen említésre sem méltó. Senki ne jöjjön nekem azzal, hogy ez egy musical paródia, mert a paródiának az a lényege, hogy vicces. Ez meg nem az. Kicsit sem. Sehol. Megkockáztatom, hogy a szereplők – vagy azok, akik a szereplőknek kölcsönözték a hangjukat – messze jobban énekelnek, mint mondjuk Pierce Brosnan a Mamma Mia!-ban, mégis az a musical komolyan vehető és szerethető, pont abból az okból kifolyólag, hogy üvölt, hogy Meryl Streeptől kezdve, Colin Firthön át, Julie Waltersig senki sem veszi komolyan magát, „csak” irtózatos melót lapátol bele. Ott az eredmény egy határozottan örömjátéknak tűnő, vicces valami. De ez a rockizé ez borzalom. Állítom, hogy a „Made in Hungária” megeszi reggelire és sokkal szórakoztatóbb és nincs „pedig”.

Nincsenek megjegyzések: