Amikor
olvastam az IHO-n arról, hogy a Schönbrunn gőzös Budapestre látogat és meg lehet nézni, akkor tudtam, hogy nekem ott a helyem. Persze az érzékszervi vizsgálatát annak tettem függvényévé, hogy lesz-e rá időm munka után odaugrani. Így el is felejtettem magamhoz venni a fényképezőgépet, de a gyönyörű időben a telefon játékkamerája is jól szolgált.
Hajtókarok.
Kémény és híd. A felnyitott szellőzőablakokon keresztül csodásan le lehetett látni a gépházba - mint az előbbi kép is tanúsítja.
A híd hátulról.
Az úr - akárki is ő - úgy festett, mint ahogy én Piszkos Fredet mindig is elképzeltem, persze mínusz a piszok.
A gőzsíp munka közben.
Hajtókarok még.
Bármelyik steampunk rajongó akarná azokat az izéket.
Gépház még.
1912! Na, miért jelentős még ez az év hajózási szempontból?
Pár kép a partról.
Ezek mind úgy készültek, hogy semmit nem láttam a kijelzőből a napsütésben.
Ahhoz képest egész jók lettek.
Ellenfényben készült pocsék fotó.
Tat.
