2011-10-16

„Csendben ignoréra tettelek...”


Flashback úgy – húha – húszonvalahány évvel a múltba
Középiskolás voltam még, amikor megjelent az első olyan magazin, ami a hazai Boci és Cica tartókat célozta meg. Mint nagyon lelkes Boci és Cica tartó, azonnal rácsaptam, mint gyöngytyúk a takonyra és az első pár szám után úgy éreztem, hogy ez nekem is menne. Írtam egy levelet – olyan postán feladós fajtát – a kiadónak, azt tudakolva, hogy fogadnak-e munkákat külsős szerzőktől. Ők a legnagyobb meglepetésemre válaszoltak és teljesen pozitívan álltak ahhoz, hogy egy tök ismeretlen valaki munkát küldjön nekik. Legnagyobb meglepetésemre megjelent az első anyagom, a kapcsolat pedig odáig fajult, hogy aztán a Boci és Cica mögött álló három emberből kettő meg is jelent a lakásunkban és valami hajnalig vakertünk velük délutántól. Hosszú – a lap utolsó számáig tartó – kapcsolat kezdődött közöttünk. Én akkor még szinte gyerekfejjel a Boci és Cica szerzője lettem és hát mi tagadás, úgy tekintettem rájuk, mint kisebbfajta istenségekre, akik vízen járnak és átlátnak a vékonyabb falakon. Telt-múlt az idő, a Boci és Cica kiment a divatból, a vele párhuzamosan futó Tehén és Macska azonban sokkal tovább tartotta magát. A Boci és Cica anyagi megfontolásokból megszűnt, a Tehén és Macska azonban sokkal tovább futott.

Akkoriban a Boci és Cicások – mármint a lap közönsége – nagyjából úgy fújtak a Tehén és Macskásokra, mint szintén akkoriban a „Duranosok” a „Depesesekre”, vagy mint mostanában a politikai pártok hívei egymásra. Szóba se jött, hogy beálljak Tehén és Macskásnak, egyrészt mert elvittek katonának, másrészt mert eszembe sem volt Boci és Cicáról átnyergelni Tehén és Macskára, rögvest Mamutra váltottam. Ezzel kapcsolatban pedig lett külsős, később főállású munkám a Mamutokkal foglalkozó lapoknál. A kapcsolat a fentebb említett, a lap mögött álló három emberrel megszakadt. Nem volt ez könnyes búcsú, ők fiatal felnőttek voltak akkoriban, én túlkoros gyerek. Megköszöntük egymásnak amit meg kellett és mindenki ment a dolgára.

Gyors előretekerés nagyjából tizenöt évnyit
Némi segítséggel felfedeztem – akkoriban a Mamut Világnál kollégám, az egyik hazai legnagyobb Tehén és Macska rajongó mutatta –, hogy van ám Boci és Cica rajongói oldal. Rávetettem magam az oldalra és imádtam, amit ott találtam. Legnagyobb meglepetésemre, volt ott egy interjú is, a Boci és Cica mögött álló három ember közül valakivel – aki pont annyira állt a Tehén és Macska mögött is. Nevezzük őt az egyszerűség és a személyiségi jogok kedvéért Ottokárnak.

Ottokár megemlítette, hogy a Boci és Cica előállításában részt vettek külsősök is, többek között megemlített engem is. A kapcsolatunk mélységére jellemző, hogy a keresztnevemre rosszul emlékezett és újságírói munkásságom kapcsán sikerült egy olyan lapot – olyan marha sok nem volt, ami volt, az viszont évekig tartott – megemlítenie ahol történetesen egyáltalán nem dolgoztam. Ezen kívül Ottokár, némileg sértődötten a Boci és Cica, illetve a Tehén és Macska kivérzése egyik okaként olyan gonosz konkurenciát emlegetett, ahol történetesen dolgoztam – a MamutX-et. A szépséghiba, hogy évek teltek el Ottokár eredeti lapjai utolsó számának, illetve ennek a felemlegetettnek az első száma megjelente közt, tehát bajosan okozhatta ezek végét, mint „a nagy, gonosz tőkés-oligarcha konkurencia, pfújj”. (Ottokár későbbi lapjainak, mint például Tehenebb a Macskánál, Legtehenebb és Legmacskább, illetve Drágán add a Tehened és Macskád, kivérzésével viszont már egybe esett a MamutX megjelenése, de nyilvánvalóan nem jártak oda Ottokárhoz a MamutX Öngyilkos Kommandó tagjai, hogy jól betegyenek neki, szóval ez így nettó hülyeség volt. Ottokár ilyen srác, ha valakit hibáztatni akar, az ingyen van, tegye, a legokosabb, ha hagyjuk is talán.) Én ekkor írtam a Boci és Cica rajongói oldal üzemeltetőjének, hogy „bocsi, de Ottokár memóriája már nem a régi, én vagyok én, javítsuk már ki legalább a tárgyi tévedéseket.” Ebből aztán egy évekig tartó kapcsolat született, aminek kapcsán én irtózatos pénzt költöttem Boci és Cica hardverek beszerzésére és boldogan őrzöm ezeket míg az örököseim kibaszarintják az összes szart a kukába az idők végezetéig.

Gyors előretekerés a mába
A legnagyobb meglepetésemre kapok egy e-mailt Ottokártól, hogy lesz az éves nagy Tehén és Macska dzsembori egy kedves falucskában. (Mondjuk erről én mindig is tudtam és a fentebb említett volt kollégával szívesen el is mentem volna egy ilyenre, de leginkább miatta, merthogy ő úgy tud mesélni a Tehén és Macska dolgokról, ahogy senki más. Kb. Második Ramszesszel piramist nézni lehet hasonló.) Ő bérel egy kisbuszt és szinte a teljes Tehén és Macska legénységgel lemenne oda exponálni magát a megjelenő maroknyi, ámde annál lelkesebb Tehén és Macska rajongónak és én „böffentsek már valamit”, hogy mennék-e.

Bár ezen a „böffentsek már valamit” kitételen némileg felhúztam a szemöldököm – hát persze, pár évtized kihagyás után bátran indíts úgy nálam, hogy „Medve baszd meg a porszívódat” – én nagyon udvariasan megköszöntem a lehetőséget Ottokárnak, de hárítottam a dolgot, megemlítve azt a pár tényt, hogy:

a. Rajta, valamint Tehén és Macskafiún kívül senkit sem ismerek a csapatból, ergo iszonyúan nehezen tudnék a csapattal vállcsapkodósat nosztalgiázni. Kvázi kívülállóként meg mi a csudát is keresnék én ott?

b. Soha az életben nem dolgoztam a Tehén és Macskának egy büdös karaktert sem, ergo iszonyúan nehezen tudnék a régi szép idők történései felett vállcsapkodósat nosztalgiázni. (Ellenben Boci és Cicás voltam és bár mára a Tehén és Macskásakkal való ellentét is a múlt ködébe veszett, valami olyasmi lett, amin jókat derülünk, majd bolond leszek egy Tehén és Macska rendezvényre elmenni – jobbára unatkozni.)

c. Tehén és Macskafiú a legjobb humorú ember akit csak ismerek, ezen kívül az egyik legélesebb eszű is, halmazatilag még művelt is, ugyanakkor megvan az a rossz szokása, hogy iszik mint a kefekötő, ijesztően rövid idő alatt képes magát pocsolya részegre inni, amit én rosszul viselek bizonyos genetikai okokból és ha ezt a lakóhelyemtől távoli kedves falucskában csinálja, ahová csoportosan utazunk ugyanazt a közösségi járművet igénybe véve, akkor nekem kevés esélyem van onnan elmenekülni.

d. Családi okokból iszonyúan nem érek rá, és ezek a családi okok olyanok, hogy előre nem látható ideig nem nagyon lesz kedvem nekem miattuk a bulizáshoz.

Ottokár odabasz
Úgy tűnt, hogy Ottokár ezt megértette. Lement a dzsembori én jobbára el is feledkeztem az egészről. Mígnem elkezdtek jönni a levelek Ottokártól, rengeteg fotóval illusztrálva, hogy mekkora buli is volt a Tehén és Macska dzsembori. A rengeteg fotóról annyit, hogy 99% a piktúrákból azt ábrázolta, hogy rajta és Tehén és Macskafiún kívül számomra ismeretlen emberek kényelmetlen iskolai bútorokon ülnek, miközben mikrofonba beszélnek a velük szemben ülő, nagyjából ugyanannyi, számomra ismeretlen embernek egy tornateremben. A maradék meg azt, hogy ülnek a buszban és dobozos söröket isznak. Most nem azért a két fillérért, de nem egy éves, rendes Boci és Cica dzsemborin voltam ott, mi sem vagyunk semmivel sem szebb srácok, ezzel együtt nem mertem senkit sem sokkolni az ott készült fotókkal.

Gondoltam majd ez is elmúlik, de a sokszoros „reply for all” újra és újra utolért, mint sebesült gazellát a busman nyila. Angyali türelemmel törölgettem a leveleket.

Aztán jött a Level 2, amiben Ottokár utóbulit próbált szervezni, ami az istennek sem akart összejönni. Már három ember is tömeg, féltucat meg még inkább, nyilvánvalóan nem volt könnyű dolga. Még ekkor is türelmes voltam, de amikor Ottokár fotókkal illusztrálta, hogy egy horvátországi nyaralás miatt nem tudott az utóbuli szervezésével foglalkozni, akkor elszakadt a cérna.

Eleve, valakit előre megfontolt szándékkal arra kényszeríteni, hogy nyaralási fotókat és/vagy videókat nézzen, még előre bejelentve is nekifutásból tökönrúgással büntetendő, de annak a tétele, amikor valaki kéretlenül ráereszt valakire nyaralási fotókat, a Pianínó Általi Halál.

Ottokár azonban még ezen is túlment. Küldött két képet magáról, ahol egyetlen úszónadrágban pózol a festői Horvátország vizeinek, illetve egy medence partján. Időzzünk el itt egy picit! Az ismeretségi körben van szépségkirálynő – tényleg –, abból a fajtából, aki természetesen gyönyörű és nem a műanyag megmunkáló ipar referencia produktuma. Én már attól is zavarban lennék, ha ő küldene fürdőruhás fotókat, pedig ő ugye nő. De hogyha egy heteroszexuális hímnek, egy másik heteroszexuális hím főemlős küld magáról szinte mezítelen fotókat, az több mint zavarba ejtő!

Ottokárunk közel sem egy Mr. Universe, teljesen hihető lenne, hogyha azt állítaná magáról, hogy ezüstérmes lett a body demolishing világbajnokságon, negatív karizomban 2007-ben, és azóta is csak szálkásít – azaz halat eszik. Persze még ha Mr. Universe lenne, akkor sem nézegetném a fürdőnacis képeit!

Szóval ennél a pontnál már hangosan szitkozódtam és megtettem azt, amit netes működésem óta még soha: Megkerestem, hogy a Thunderbird hogy tudja a szemem elől végérvényesen eltüntetni Ottokárnak a kibertérben elkövetett működését. Most már tudom, hogy már a levelezőszerverről is képes gyomlálni mindent, aminek a feladója, vagy címzettje Ottokár.

Csattanó? Alapvetően egy figyelmeztetés Ottokár ismerőseinek! Óvakodjatok, mert szerintem az általam hajdan annyira tisztelt Ottokár valamelyik reggel beverhette a fejét a nachtkasztliba, amikor megszólalt a vekkere és ekkor olyan messzire gurultak a gyógyszerei, hogy azóta sem lelte meg őket.

Másfelől eszembe jutott egy régi Petőfi költemény, melyet idéznék itt:

Petőfi Sándor: Csendben ignoréra tettelek
Petőfi Gameboy: +i
nekem ne emesgézz
én rád nem pingelek
nem izgat, ha visz a split
remót vagy nekem
nem vagy itt

Én ezen a csatin op vagyok
ha kell társaság, botokat hozok
nem bannolok, nem kikkelek
csak csendben ignoréra tettelek

Sokáig gondolkodtam azon, hogy megtegyem-e ezt veletek drága feleim, de végül úgy döntöttem, hogyha már nekem szar volt, akkor nektek se legyen jobb, álljék itt Ottokár két ominózus fotója az idők végezetéig pellengéren! (Ottokár vonásait eltakartam, mert vannak neki is a képmáshoz fűződő jogai, még akkor is, hogyha szerintem elment az esze.)


5 megjegyzés:

CsTom írta...

Csodás hosszú post, én mégis totálisan off leszek:
Van valami ötleted arra, hogy az rss-feededben miért úgy néz ki a szöveged, hogy:
"Középiskolás voltammég, amikor",
"Ők a legnagyobbmeglepetésemre válaszoltak",
"álló három emberbőlkettő meg",
satöbbi. Random egy-egy szpész eltûnik a semmibe... ;(

On: Próbáltál írni a jóembernek, hogy vegyen le a listájáról?

Sam. Joe írta...

Off: A Blogger a közelmúltban fejlesztett egy tényleg jópofa, csitti-fitti felületet - kiköpött Google Analytics. Azóta van ez. Mindkét blogom csinálja. Az összefüggést nem értem, de nem állítottam át semmit egyiken sem és gyanús az időbeni együttállás.

On: Igen, azt hiszem eléggé egyértelmű voltam a legeslegelején, hogy köszi, de nem köszi. De még ha mentem volna, akkor se küldözgessen ilyen képeket, mert lehányom a monitort!

TRf írta...

Szeretett barátom, Joe! Nem tudom megállni, hogy ne tájékoztassalak arról a mindenképpen fontos tényről, miszerint a verset Petőfi Gameboy írta, és az a címe, hogy +i. Ha máshonnan nem, az egykori Mamut Studio "Vers mindegy kinek" különkiadásából lehet rá emlékezni, ahol szerény személyem adta elő mély átéléssel.

Ottokár engem is hívott, majdnem el is mentem, de aztán mégsem. Jól is tettem, mert a műsor kb. ugyanaz volt, mint a tavalyi Pixel Parádén: Tehánfiú bezúzott már a lefelé úton, és ez az idő előrehaladtával csak rosszabb lett. A Há országi nyaralás első képei után után használtam a Fácse "mész a 'csába és az is, amit ezután írsz" gombját, az email címemet meg ezek szerint nem tudja, bár helyből könyököltem volna a SPAM gombra a legkisebb lelkifurdalás nélkül.

Ja, kérdeztem utána Karnyújtás Korsót, hogy ő meg Sodó miért nem. Kb ugyanezért, de főleg csak.

Ennyit szerettem volna összefoglalásképpen.

Sam. Joe írta...

Oh, bakker tényleg! Javítottam, köszi!

Korsó nem mérvadó az ilyen ügyekben, mert neki a legkedvesebb szórakozása, hogy belefingik a fotelbe és egyébként sem mozdul ki sötétedés után, mert vérfarkassá változik, szóval az ő ítéletére nem bíznám magam. Az évek tapasztalata alapján azonban jól sejtettem, hogy mire számíthatok egy ilyen túrán.

Névtelen írta...

Hűűű, de lassan esett le nekem, hogy miről is írtál :)))

Miután a macska dologra azt hittem, egyértelműen értem, ott kezdett gyanús lenni, amikor hajnali kettőig maradtak ... itt röpke 48 másodperc alatt körvonalazódott, hogy újra el kell olvasnom előről, mert kb. olyan a felfogásom, mint bármelyik 64 éves említett állatfajtáé.

Volt szerencsém a "csövömön" megtekinteni azt a 8-10 részes förmedvényt, ami készült az ominózus vízelvezető építmény mellett és ...

"Hol fejem vertem a falba,
hol csak rokadtam magamba."

Örülök, hogy azt ismerhetem meg a Cicák rajongója közül, akinek humora kb. milliószor magasabb szintű, mint említett soer-magaaba-oentoeee és akivel génállományunk emlékrésze 95%-ban azonos.

Pi+