2011-05-20

Az Európai kultúra alapjai (NEM CSALÁDBARÁT POST!)

Próbálom kerülni a "zárjunk be sok embert egy bekamerázott luxusbörtönbe" valóságshowkat, de az RTL „Feleséget Keres” receptje működik. Az előző adag, a valamikor tehetséges és szimpatikusnak tűnő, mára totál megkergült lantművésszel és az ő háremével, teljesen beszippantott. Epikus volt, na! Az autóból menet közben kihányó, majd a fütyilengető művész úrral együtt vacsorázó – azt nem lehetett tudni, hogy közben volt-e higiéniai kitérő, egészségügyi megállás az biztos nem volt –, ezt követően csókolódzó Edit „asszonynak” szívből drukkoltam, mert úgy éreztem, hogy egyszerűen megérdemlik egymást.
Ja, Edit asszonyhoz volt szerencsénk a múlt nyáron személyesen. A nyári melegben úgy volt öltözve mint egy a vándorcirkuszból kiszalajtott műlovarnő, térdig érő fekete csizmában, abba beletűrt nadrágban. Először erre figyeltünk fel egy belvárosi ABC-ben vásárolva. Aztán másodszor arra, hogy elhúz a pénztárnál álló sor mellett. Az üzlet olyan, hogy négy kassza van egymás mellett, egy sorban áll mindenki és ahhoz a kasszához lép oda a következő vásárló, amelyik éppen felszabadul. Külföldön elég gyakori megoldás, nálunk most terjed, de szerintem egy pillanat alatt átlátható rendszer. Edit „asszony” persze húz el a sor mellett, mint a vadliba, átszuszakolja magát az „itt várakozzon” pont elválasztóján, majd odaáll az egyik kassza elé, ahol valaki éppen fizet. Kedvesen elmagyarázzák neki, hogy a sor vége az ott hátul van a tucat ember mögött, aki ide vár. Nem érti. Már a kasszák előtt éppen álló vevők is magyarázzák neki a rendszert. Kapkodja a fejét, állítom, hogy még mindig nem érti, de fura arckifejezéssel elindul a sor vége felé. Átszuszakolja magát az elválasztón – én itt ismertem meg, amikor jött szembe – és beáll a sor végére. Vele két kamasz lányka – az egyik hasonlított rá – akik próbálják neki magyarázni a rendszert. Egy percig nem gondolom, hogy azért viselkedett így, mert azt gondolta, hogy ő már valaki. Egyszerűen nem értette. A sorban állók lenéző vigyorral veszik tudomásul, hogy hát nem annyira okos, na. Bakker, pedig hogy drukkoltam neki, hogy összejöjjön neki a dolog a lantművész úrral!
A Nikászepérimenó művész úrral beharangozott, le is forgatott, majd dobozban maradt szériát nagyon vártam, mert a fickó egy másik valóságshowban – ami szintén beszippantott, mert ott epikus szintre sikerült vinni a kicsit-, közepesen- és kibaszottul unszimpatikus celebritások szopatását úgy, hogy a celebritások önként és dalolva buktak rá a hosszú cicire, miközben előjött a balfasz-, beteg-, csíkhülye énjük, illetve ezek tetszőleges kombinációja. Szóval ebben a valóságshowban bizonyította, hogy akkora egó, hogy görbíti a teret, miközben vaker, személyiség és szocializáció terén sok szinttel alulmúlja még Parking Pít is, holott azért ő is megrekedt a Hahota Magazin szinvonalán. Isteni lett volna látni, hogy milyen csajok látnak fantáziát egy ilyen paliban... De hát erről szemlátomást lecsúsztunk, ez van.

Alekó(s).

Viszont van most nekünk ez az Alekós srác. Nem néztem a Való Világot, mert nem érdekelt. Összezárnak x embert hónapokra, akiknek igazából nincs mit csinálniuk, ergo baszogatni fogják egymást kínjukban. Az meg nem érdekel, de kicsit sem. Szóval halvány dunsztom sincs, hogy ez az Alekós gyerek alapból ilyen merev, modoros valaki, vagy csak az megy neki ilyen bénán, amit belevertek, hogy mondani kell a bulákoknak, meg csinálni velük. A bulákok, meg amiket Alekós mondani bír nekik az megint az epikus kategória. Nyilvánvalóan tervezett-szervezett az egész műbalhé java része – nem gondolom egy percig sem, hogy ez nem volt nyilvánvaló mindenkinek, ha pedig mégis, akkor tisztelettel jelezném, hogy az első csók, az olyan spontán dolog amúgy, ami általában nincs meg négy kameraállásból, tökéletesen ráfordulva az akcióra a lobogó gyertyalángról – de a tényleg spontán dolgok mindent visznek, mint az autós kártyában a Lola-T!
Nem megrendezett párbeszéd, a fetrengés foka:
„A: - Képzeld! C és Alekós lefeküdtek!
B: - Igen? Hová?”
Eleve már azért hálás voltam a forgatókönyvíróknak, hogy úgy álltak hozzá az egész kérdéshez, mint a viccbéli púpos félszemű, aki „ad majd neki Alain Delont”. Itt mindenki kap, a bulákok, meg Alekós is, csak Alekós pinainasa csávó nem – nem is tudom a nevét, de neki is Vévé a vezetékneve –, ő szemlátomást lubickol az egészben, mert a zsét megkapja a végén, hülyét meg igazából csak mindenki más csinál magából. Akkor szembesültem azzal, hogy ez keményebb lesz, mint bármi más eddig, amikor az első adások egyikében az egyik reggelen Alekós beállított az akkor ébresztett csajokhoz és gyakorlatilag szemlét tartott felettük úgy, mint amikor a paraszt bácsi reggel megnézi a teheneket, hogy megborjadzott-e valamék' az éjjel. A bulákok meg ott vonultak előtte, a kispárna gombjának lenyomatával az arcukon. Barátaim, hát nektek kellett az a negyedóra hírnév, tessenek kiélvezni minden percét. Aztán „a szexi tánc a kerti zuhany alatt, oda nem illő tárgyakkal” mutatvány volt az, amikor először nem hittem a szememnek, majd aztán átváltottam visítva röhögésbe. Közepesen ízléstelen fürdőruhákba bújtatott, átlagos adottságokkal ellátott, viszont javarészt irtózatosan közönséges nők vonaglanak vizesen olyan dolgokkal, mint vasaló – az az ötvenes évekből való fajta, irtózatosan nehéz, mindenki nagymamájának olyan volt –, meg fagyasztott hal... Bakker, akárki találta ezt ki, vendégem egy sörre! Adott nekik, nem Alain Delont, sokkal keményebben.
Talán nem megrendezett beszélgetés, az önalázás foka:
Alekós: „Ha görög vagy, akkor egy életen át együtt kell élned a tudattal, hogy az őseid fektették le az európai kultúra alapjait.” (Az idézet nem biztos, hogy teljesen pontos, el voltam foglalva azzal, hogy visítva röhögök.)
Nem tudom, hogy hová fut majd ki ez az egész, még javában tart a széria, de a háttérben álló agytröszt kitűnő munkát végez annak terén, hogy a tisztelt résztvevőket úgy küldje el a picsába, hogy azok alig várják, hogy indulhassanak! Köszönet nekik!

Kortárs görög kultúra, mert az nekünk jó!

Nincsenek megjegyzések: