2010-07-15

A Zuzu Petals ügyirat

Van - vagy inkább volt, mert ha egy blogba senki sem ír, akkor arról bátran lehet múlt időben beszélni -, egy zárt körű blog. Ezen volt a egy sorozat mindannyiunk Zuzujáról. Hogy ne legyenek e felbecsülhetetlen értékű sorok az enyészeté, átemelem őket ide. A személyek és a cég neveit az érdektelenség okán megváltoztattam.

A Zuzu Petals ügyirat
Első fejezet:
Alapvető tudnivalók: Zuzu Petals a Ford Fairlane című film egyik hőse. A filmet ismerni, mint a kortárs popkultúra egyik remekét kötelező jellegű gyakorlat. Ha még sincs meg ez, akkor idézném az örökbecsű mondatot a főhős szájából: "Zuzuval beszélgetni olyan volt, mint egy sajtreszelővel rejszolni... enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas."

A mi Zuzunk K. kolléganő, aki az egyik első élő agydonor. A végtelenségig buta, ugyanakkor passzív-agresszív. Még az általam nagyra becsült D. kollégát is képes kihozni a sodrából, holott ő igazán nyugodt fickó. Szóval K. kolléganőt nem szeretjük, mert buta, ugyanakkor szívósan kitart minden ostoba ötlete mellett, neveletlen, viszont nem is gondolkodik. Számtalan röhögés és bosszankodás forrása. (JEH-(e)s kollégák szerintem már vágják, hogy kiről van szó.)

E. külsős kolléganő, ideiglenesen B.B. kolléga helyét foglalta el a laptopjával mára. Csörög B.B. kolléga telefonja:
E: - B.B. telefonja, E vagyok.
Zuzu: - B.B. nincs ott? (Nem szokott sem bemutatkozni, sem köszönni.)
E: - Sajnos beteg.
Z: - És előre láthatóan meddig lesz beteg?"

Második fejezet:
A. és B. kolléga közös melléken osztozik, bár A. kolléga asztalán áll a készülék. Csörög. A. kolléga felveszi.

"Zuzu: - B kollégának mi a melléke?"
A: - B-nek is ugyanez a melléke, nincs neki külön.
Z: - Ott van?
A: - Igen.
Z: - Akkor most hívjam újra?"

Harmadik fejezet:
Van nekünk itt a cégnél egy Zuzu Petals kettőnk is ám! Ő egyszerűen csak olyan buta, hogy görbíti a teret. Nem bunkó, csak buta. Ezért rendszerint nem hoz ki a sodromból, de most hosszasan álltam a folyosón ahogy kiléptem a szobájukból és nem tudtam eldönteni, hogy nevessek, vagy sírjak.

Van nekünk egy NAAAAGY központi, színes nyomtatónk. Tényleg fasza, süt, főz, vasal, gyereket nevel, orálisan kényeztet és ellentétben az előző HP mocsokkal gyors is - ja és nem büdös, mert a HP büdös volt, mint a görény -, de ami legfontosabb, hogy MAGYARUL beszél. Szökőévben egyszer szoktam rá nyomtatni - elvben nem is lehetne hozzáférésem, de sutyiban van és nem szoktam vele visszaélni - de most kellett 3 oldal színesben. Kiküldöm a nyomtatásom, megyek ki érte. A nyomtató sír, hogy kéne neki papír, mert az 53 oldalból 51-et tudott kinyomni csak. Beletettem pár papírt és kinyomtatta az én szarom előtt beleszorult pár oldalt, amit a terjesztésen nyomtattak a lányok, a terjesztés főnökasszonya nevében. Na, mondom jó fej leszek, beviszem neki. Odaadom neki, ő megköszöni: "Jé, ez nem jött ki?" Mondom, de csak kifogyott a papír. Odamegy szegénykém Zuzu II-höz, hogy "Zuzu, amit elpostáztál, abból akkor most kevesebb ment ki?" Válasz: "Nem, mert láttam, hogy nincs elég papír, ezért lefénymásoltam egy színeset és pár fekete-fehérben ment ki!" Itt kiléptem a folyosóra és álldogáltam egy picit, míg elmúlt az az érzés, hogy én tulajdonképpen fel is gyújthatnám az épületet...

Negyedik fejezet:
D kolléga vitába merészkedett Zuzuval - az igazival. D kolléga a következő kérdést tette fel:
"D: - Ez az egynegyed oldalas hírdetés miért nem lehet álló? Miért kell fekvőnek lennie?
(Vagy fordítva, a történet szempontjából nincs jelentősége.)
Z: - Ebbe most nem mennék bele, de ez tipográfia!"
D kolléga - a saját elmondása szerint - itt úgy érezte nem tud további észérvekkel előrukkolni. Zuzu több HP-t sebez, mint egy viking csatabárd.

Ötödik fejezet:
Zuzu jön be a szobába, aszongya - persze heló nélkül, ahogy kell:
Z: "T. kolléga van?
X kolléga: - Igen, bent ott a szobában, telefonál.
Z: - Jaj, ne viccelődjél már ilyesmivel - majd elindul kifelé.
Egyszerre hárman: De hát tényleg ott van a szobában és telefonál!
Z: - Ja, de csukva van az ajtaja."

Hatodik fejezet:
Zuzu a minap ebédidőben csörtetett be a szobánkba. Kék sarokban Q és W, a piros sarokban Dömdödöm és jómagam szöszöltünk a mösszel. A köztünk lévő hét munkahely mind üres volt. A csapat egy része ebédelt, egy másik része sajtón volt, az Új Fedél Nélkül meg értekezett - folyton ebédidőben jön rájuk, hülye egy szokás.

A szoba olyan volt, mint egy szellemváros a prérin. A szél felkavarta a port és fáradtan görgette az elszáradt bokrokat, miközben a távolból prérifarkasok üvöltését hozta magával. A nyitva hagyott, egyetlen zárható szekrényen fáradtan lógott a high-tech security berendezés a pántján. (Elzett lakat) A kitárt ajtók felfedték sötét gyomrának tartalmát - pár itt felejtett PNA-t és mobilt. A réges-régen szétszéledt bölénycsordák patáinak dobogását súgták a messzi dombok, de négyünkön kívül egy teremtett lélek se közel, sem távol. Zuzu megállt a préri közepén és körbekémlelt. Végtelenül ostoba, vizenyős tekintetét végigjáratta a gazdátlan íróasztalokon. Mikor felfogta, hogy az, akit keres nincs a szobában, hozzám fordult:

„- R visszajött már az ebédből?” - köszönésre nem számítottam, de az alapvető kombinációs készség ilyetén való hiánya semmivé zúzta a „más valaki problémája” pajzsom vastag rétegeit. Sajnos mindig elkövetem a hibát, hogy az ostoba embereket el akarom indítani az okosság felé vezető úton.
„- Igen! De aztán láthatatlanná vált!” Felemelkedtem a székből és úgy tettem, mint aki az üres íróasztal alatt bujkáló láthatatlan alakhoz beszél: „R! R! Ne legyél már genyó, gyere elő! Eeeeeerrrrr!”

Zuzu egy kicsit értetlenül állt, aztán szó nélkül kiment. Azt hiszem egy kicsit törlesztettem.

Hetedik fejezet:
Zuzu Kettőről azt kell tudni, hogy romantikus regényeket ír. Iszonyú kevés agysejtje van, ergo remekül képes kiszolgálni a célcsoport igényeit - gondolom.

Ma reggel battyogok be a kakaómmal a konyhából a pokolba. Fényes Tekintetű Vezérünk a folyosón toporog, mert nem tud bejutni az új szobájába, mert nincs hozzá kulcsa. (Igen, neki van külön szobája hát persze.) Odalép hozzá Zuzu Kettő:"Hoztam Vezérúrnak egy példányt az új könyvemből. Ez az ősmagyarok korában játszódik."

Zuzu kettő most egy kicsit vissza adott a Vezírnek. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha büszke leszek rá.


Nyolcadik fejezet:
Jelentem, mostantól négy asztalnyira ülök Zuzu 2-től - D egy asztalnyira, B pedig kettő - úgyhogy egyrészt meg fognak szaporodni a Zuzuságok, másrészt agyfaszt fogunk kapni mi hárman.

Telefon csörög, a másik ügyfélszolgálatos hölgy fogadja. Hallgatja az olvasót, majd ránéz Zuzu 2-re:
"- Zuzuka, van Cicaboci telefonszámod?
- Supportkukacicabociszoftverponthu!"

Kilencedik fejezet:
A lapban megjelent egy Kapsch-os oldal, amelyben hőn szeretett Zuzunk, életünk megédesítője, talált egy szóismétlést és követeli, hogy írjuk át. Ebben a mondatban:

"A Kapsch a világban"

Tizedik fejezet:
Zuzu kettő ügyfelet kezel. Emberünk - gondolom - látja az Új Fedél Nélkül honlapján az online boltot és az ott lévő programokról lenne kérdése. Zuzuból a következő mondatfoszlányok jönnek ki, miközben próbálja elmagyarázni, hogy ez egy lapkiadó és nem bolt.

"A honalpunkon van egy vörkshop." (vörkshop = webshop, webbolt.)
"Írjon egy e-mail-t az Új Fedél Nélkül segélyvonalfórumra!"
"Hívja fel a weboldalt!"
"Mondom az e-mail címet! www.ujfedelnelkul.hu"

Remélem megmarad ügyfélnek.

Tizenkettedik fejezet:
Zuzu kettő ül kint a recepción. Odalépek hozzá egy ötvenforintossal:
"-Felváltanád ezt nekem, kérlek?
-Mire?"

Mások Zuzuja:
Zuzu örök és elpusztíthatatlan!
KLATTY IDE: http://konnektor.org/index.php/2009/03/vox-box-matchbox/

6 megjegyzés:

nordmann bá' írta...

Szenzációs! Csak azért nem röhögtem rajta, mert nálunk a vezetőségben vannak ilyen IQ bajnokok, ami sokkal de sokkal fájdalmasabb.

Sam. Joe írta...

Az érdem a Zuzuké. Én csak rögzítettem.

BB írta...

Kiváncsi vagyok, hogyan reagálnának egy ilyen helyzetben:
http://www.youtube.com/watch?v=J5gCeWEGiQI

Sam. Joe írta...

Szerinted tudják, hogy mi az a Star Wars? 8-]

BB írta...

Pont azért :D

Sam. Joe írta...

Ott a pont! 8-)