2010-04-25

Bréking: Günther és Samantha Fox duett!

Előre szólok, hogy acélozzátok meg magatokat lelkileg, esetleg előzetes edzésül nézzétek meg ezeket a jó öreg Günthertől, csak aztán tekintsétek meg ezt a videót! Ilyen brutálisan rosszat nagyon régen láttam, pedig azért volt már itt pár komoly versenyző ebben a számban.


Ha jól vettem ki, akkor ez a videó 2004-ben készült. Ennyi idő alatt azért Samantha Fox néni már megtanulhatott volna hitelesen pléjbekkelni. A dalban szóló elektronikus dobokhoz berakni egy akusztikus dobszerkót látványelemnek epikus.

Total Eclipse of the Heart, szó szerint!

Via Ytse. Érdemes végigvárni a vége a legkeményebb!

2010-04-23

2010-04-16

Az 1930-as évek végének Magyarországa Technicolorban

Két ritka, színes felvételt találtam a YouTube-on az 1930-as évek végének Budapestjéről és a vidéki életről. Ezek afféle utazási reklámok, amiket az MGM mozik játszottak Amerikában és mint ilyenek persze idealizáltak. Technicolor időgép, kihagyhatatlan!


2010-04-12

Kémia

Óriási!

2010-04-09

Facebook a South Parkban - avagy amiért én sem akarom, hogy beszippantsanak a közösségi portálok


Epikus!!! (A teljes epizód megtekinthető a South Park Studios weboldalán, abszolút kötelező! A link az előzetes végén JOBB oldalt.)

Hétvégén választás!

Na, ilyenkor sohasem tudom eldöntetni, hogy sírjak, vagy nevessek. Pártállástól függetlenül úgy gondolom, hogy az ilyen átirkálásokon lehetne nevetni, ha az átrajzoló valami vicceset hozott volna ki a dologból. Az első mondatnál megpróbálta, de határozottan nem jött össze neki. Másrészt siralmas, hogy erre emberek időt képesek szakítani. Bár az határozottan szánalmasabb, hogy a 6-os út, Pestről kivezető szakaszán, a 0-ás felé, egy megállásra teljesen alkalmatlan, ezért állati veszélyes helyen emberünk képes volt átmászni a szalagkorláton, leküzdeni az árkot és berombolni a susnyásba, hogy a már nem emlékszem melyik párt plakátjára írjon rá valami trágárságot. Ehh, tökmindegy, vasárnap szavazunk.

2010-04-08

The Auto Collections - Ötvenharmadik rész

1955 Buick Roadmaster Convertible
A motortér nem mondható zsúfoltnak.
Azok a kapcsolók! Azok a műszerek! Mint Buck Rogers űrhajója.
Amúgy én nem nagyon rajongok a piros autókért, de ez...
A kötelező tábla.

2010-04-04

Windows 7-re migráltam, éjjá-éjjáó!

Nagyjából a hivatalos kiadás óta birtoklok egy kópiát a Windows 7-ből. A béták óta játszogattam vele és nagyon tetszett, az RC-vel próbálkoztam is „félélesben”, de akkor még nem volt hozzá vírusirtóm – azóta se lett, de erről majd később –, illetve rá kellett jönnöm, hogy az egyik a napi működéshez elengedhetetlen programom nem működik a Win 7 alatt – még az Ultimate beépített XP-je ellenére sem. Ezért tavaly október óta hagytam rohadni a teljesen hivatalos, jogtiszta Ultimate-em telepítőlemezét a polcon. Az XP szépen működött, nem volt okom, hogy cseréljem. Ez nagyjából mostanáig tartott, a 2008 március elsején telepített rendszert utolérte a „felszemetesedett, minden rendszerindításkor percekig kerregteti a vinyót” betegség. (Mondjuk a két év egy hónap nem is rossz, ráadásul volt közben grafkártya és alaplap – ugyanolyan chipset, de más típus, mert a régi kirohadt – csere is alatta.) Szóval most eljött az idő, az éles átállásra.

Már semmi sem Microsoft
Az RC-s próbálkozásom során szerzett megdöbbentő tapasztalatom, miszerint nincs többé Outlook Express – igen, én ahhoz a kisebbséghez tartozom, akinek rendesen működött – már régen áttérített Mozilla Thunderbirdre. Böngészőnek Mozilla Firefoxot használok, képnézegetőnek Irfanviewt, irodai programcsomagnak OpenOffice.org-ot, az egyre böszmébb és teljesen felesleges szolgáltatásokkal mamut méretűre pumpált Media Player helyett Media Player Classicot. Egyedül a Windows Live Messenger az, ami Microsofttól van, de persze az is a Skype mellett. Szóval az XP kezdetei óta alaposan megváltozott a világ, mára már nálam csak szinte az oprendszer maradt amit a Microsoft gyártott. Ez együtt jár azzal is, hogy míg régen az XP beépített „Files and Settings transfer wizzard” nekem szépen megoldotta az adatok és beállítások átvitelét, mára már szinte semmit sem tud kezdeni az alkalmazásaim túlnyomó többségével. Szerencsére ezt sikerült idejében felismernem és beszerezni a megoldást jelentő programot.

Backup4All Lite for prezident!
Duplán Carisnak köszönhető, hogy ez a dolog landolt nálam, mivel egyfelől a fenti nevű holmit ő volt aki még régebben megvet(et)te a PC World DVD mellékletére teljes verziónak, másrészt meg javasolta nekem, amikor arról nyafogtam neki, hogy micsoda nyűg a Windows újrainstall. A B4AL az egyik legnagyobb találmány a szeletelt kenyér kifundálása óta, mindenhez rendelkezik pluginnel, amiből menteni kell adatot és/vagy beállítást Windows alatt. Ezek ingyenesen letölthetőek a készítő weboldaláról és már csak azért is érdemes oda elmenni, hogy az ember rádöbbenjen, hogy olyasmihez is van pluginje, amiről az ember nem is gondolta volna, hogy neki ahhoz kell. Jó ideje már minden adatom ez archiválja egy NAS-ra a helyi hálón. Azt tudtam a feleségem gépén történt adatvesztésből kifolyólag, hogy visszaállítani vele dolgokat egy gombnyomás, de arról lövésem sem volt, hogy az XP és a Win 7 közt hogy fognak majd működni a dolgok. Jól működtek!

A Win 7 jó!
A felállás nálam már régen az, hogy egy vinyót kétfelé particionálok, az elsőn tartózkodik az oprendszer és a telepített alkalmazások, a második meg afféle raktárként funkcionál mindennek, amit tárolni kell. Óvatos duhaj voltam, az XP partícióját érintetlenül meg akartam tartani – biztos ami biztos – ezért a Win 7 egy külön vinyóra telepedett. (Ehhez azt a kis készséget használtam, amivel bármilyen SATA meghajtó úgy dugható rá kívülről a gépre, hogy az a hardver számára belső meghajtónak tűnik. Tulajdonképpen ez egy egyszerű kivezetés, a csúcs felszereltségű Gigabyte alaplapokhoz jár. Az enyémhez még nem volt, de MP-től kaptam egy ilyet, mert neki maradt szerver építésből felesleges. Marha jó, főleg az ilyen kísérletezgetésekhez, mert nem a gép belsejében kell matatni, egyébként sem szeretem nyitva tartani a gépet, ha nem nagyon muszáj.) Szóval Win 7 felment mint az álom. Remek ötlet a Microsofttól, hogy harminc napig hagyja belakni a rendszeredet, aztán ráérsz aktiválni, így én sem hagytam aktiválódni. Driverek telepednek, frissítések lemásznak, alapvető alkalmazások telepítve. Semmit nem állítottam be, mindent csak fellapátoltam. Majd jött a B4AL nagy pillanata. A program alapvető pluginje, hogy a saját beállításait mentse le. Tehát program telepítése után, a saját beállításait tartalmazó mentést a NAS-on megmutattam neki. Onnan már tudott mindent. Elég volt hátradőlni és kivárni, hogy végezzen! Mindenem ott volt a helyén, ahol a régi rendszeren is. Hát nem nagyszerű, hogy hol tart már a tudomány?! A régi alkalmazások helyett új vírusirtót használok. Ramboval történő értekezés után végül úgy döntöttem, hogy nem fizetek, adok egy esélyt az ingyenes avast!-nak és a SpyWare terminátornak. Minden más alkalmazásom a régi, ami volt. Persze az XP-ről adatmentés előtt mindent frissítettem az elérhető legújabb változatra. Az első benyomásaim nagyon jók voltak, ugyanaz a hardver – illetve ez így nem teljesen igaz, hiszen az a vinyó, amin a Win 7 volt régebbi és lassabb, mint a gépben amúgy üzemszerű szolgálatot teljesítő másik – sokkal olajozottabban működőnek tűnik. Hamarabb indul, hamarabb áll le, szóval minden olyat megcsinál, mint amit a Microsoft is ígér vele kapcsolatban. Ugyanakkor a multitasking is sokkal szebben muzsikál, miközben a kezelőfelület sokkal látványosabb és szebb, mint az XP-nél. Továbbá még egy érdekes dolog történt: A CPU hőmérséklete a „rendszer éppen nem csinál semmit, illetve nagyon kis terhelés van csak szakaszosan” állapotban az XP-n úgy 50-52 fok körül volt, a Win 7-tel ez 45-re csökkent. Először azt hittem, hogy a Gigabyte programja mér rosszul Win 7 alatt, de ennek ellentmond, hogy a ventilátorokat is alacsonyabb fordulaton járatja és a kasztni sem melegebb, mint korábban.

Win 7 nem jó!
Alapvetően három dologgal volt gondom a Win 7 alatt. Egyfelől egy darabig képtelen voltam megosztani a Win 7-es gépen egy könyvtárat úgy, hogy azt a hálózaton lévő két másik XP-s gép lássa. A 128-bites titkosítás kikapcsolását magamtól is megtaláltam, sőt az összes többi olyan dolgot is, amit a neten találtam erről a problémáról már jól állítottam be magamtól is, de egyszerűen nem működött. Nem tudom mit csináltam végül, de addig bűvészkedtem vele, míg egyszer csak fogta magát és elkezdett működni. Egy ponton keletkezett egy shortcut a desktopomra, amit törölni akartam, de a rendszer nem engedte, mert azt mondta, hogy nincs hozzá engedélyem, ezt csak én tudom törölni, én nem. (Világos, ugye?) Átállítottam a desktop kezelésének engedélyeit „mindenki azt csinál, amit akar” szintre és ekkor már a saját useremmel tudtam törölni a saját userem tulajdonolta állományt. A harmadik dolog, amitől féltem az a vendégvinyóra létrehozott Win 7 telepítés átmásolása az XP helyére. Évek óta azt tapasztalom, hogy a Windowsok fejlesztésével – szükségszerűen – egyre nehezebb egy ilyen partíciómásolós-átméretezős műtét, ahogy egyre több biztonsági, meg titkosítási szolgáltatást építenek be. Szóval ezért előre féltem attól, hogy mi lesz, ha eljön a költöztetés ideje. A gyanúm beigazolódott, de megoldottam a dolgot.

A System Reserved partíció vajon mi?
Jó egy hétig nem kellett az XP-hez nyúlnom, ami azt jelenti, hogy akkor tényleg sikerült mindent áttolnom onnan ami kell. Másfelől mindenképp előbb át akartam költözni, mielőtt aktiválni kéne a rendszert, ezért ma nekiláttam. A műtéthez a Partition Wizzard Home nevű készséget használtam, ami ingyenes és eddig nekem mindenhez bevált. Azt korábban észleltem már, hogy a rendszer létrehozott egy 100 megabájtos, rejtett partíciót „System Reserved” fedőnéven. Búrtam a netet, hogy megtudjam, hogy ez mi a fenéhez is kell neki tulajdonképpen, de megnyugtató és bombabiztos választ nem leltem. Volt ahol egyenesen azt állították, hogy csak a BitLockerhez kell neki, de miután megnéztem a tartalmát, biztos voltam benne, hogy ez a Windows 7-nek nagyon kell másra is, illetve biztosan nem véletlenül van a HDD elejére téve a partíció. Armitage akinek én adok a szavára Microsoft dolgokban, még csak zavartan sem vakargatta a fejét, mert azt mondta, hogy nem foglalkoztatta a kérdés, ergo lövése sincs. TRf, akinek meg úgy alapvetően software dolgokban adok a szavára meg napok óta nem elérhető, szóval mentem a saját fejem után. PWH-nak kiadtam parancsba, hogy törölje az XP partícióját, másolja át a rejtettet, illetve másolja át és méretezze át azt amin a Win 7 van. Az első kettő ment is neki, de a Win 7-re azt mondta, hogy újra kell indulnia, mert ugye azt a partíciót, amin az éppen futó, aktív rendszer van, nem lehet csak úgy maga alól másolni. Tiszta sor, láttunk már ilyet, csinálja csak. Újraindul, megnézi és közli, hogy „Jujj, ezt ne!” Hogy igazából mi baja van, az nem derült ki, csak az, hogy ő ehhez bizony nem nyúl.

Hiren for prezident!
Sebaj, 10.2-es Hiren's Boot CD elő. Két partíciópiszkáló izével is nézem a Win 7 partíciót, az egyik szerint invalid, a másik szerint hibás de ő majd jól beállítja nekem, akarom? Húha, ha működik, annyira rossz nem lehet! Ne piszkálják, abból még nem volt baj. De akkor mi legyen? Hiren CD-jéről indítok egy XP-t, majd az alól a PWH-t. (Nagyon vicces, a ramdrive-ról futó XP oda telepítette a PWH-t, ahol a telepítő volt, a gépben lévő HDD második partícióján. Ilyet sem láttam még.) Megcsinál mindent, szemlátomást minden smakkol. Kézzel beállítom neki, hogy a Win 7 partíció legyen aktív. Újraindítom, nem indul és küld egy hibaüzenetet, hogy nincs boot manager futtassam le a Win 7 telepítőt, majd az megjavítja. (Hogy ez az üzenet honnan jött, őszintén szólva nem is tudom. Tán a titokzatos system reserved partíció küldte?) Nem nagyon hiszek a Windows telepítők javítási képességeiben – legalábbis az XP-jével sohasem sikerült meggyógyítani semmi ilyet – de jobb ötletem nem lévén arról, hogy hogyan produkáljak neki boot managert, elindítottam. (Igen, az FDISK /mbr-ben sem bízom.) A telepítőnél kiválasztottam a Repair-t, az nézegeti a HDD-t és szól egy olyat, hogy érzi, hogy van valami probléma, megjavíjja, aztán újraindít. Halkan fohászkodom, újraindulunk. A HDD-ről nem indul a rendszer, ezért megint megnézem, hogy mit csinál a telepítő. Újra boot, repair. Megnézi, majd feljön egy „Milyen típusú az orvosi vészhelyzet?” jellegű kérdés. Választhatok, hogy adatot vesztettem, vagy boot problémám van. Mondom neki, hogy nem bootol. Hümmög, nézeget, majd kiírja, hogy OK, megjavította, akarom-e látni a logfile-t. Mondom neki, hogy OK, muti mit csináltál. Logfile bogarász, egyszer csak írja, hogy nem volt, vagy sérült volt a bootmanager, csinált egyet. Nocsak! Málenkíj reboot, és tadaaaa, minden működik! Óvatosságból átnyálaztattam mindkét partíciót, de minden rendben lévőnek tűnik, a rendszer működik, alles klar herr komissar!

Annyi reparálásra volt össz-vissz szükség, hogy a system reserved partíciót rejtetté kellett tenni – az se lett volna muszáj, csak zavarta a szépérzékem, hogy látszik, meg nem akartam, hogy összekócolja a partíciók kiosztott betűjeleit. Illetve azt a 4 gigás pendrájvot, amit letoltam a Win 7 torkán ReadyBoost-nak, újra meg kellett mutatni a rendszernek, hogy az azért van, használja. Ennyi.

Tanulság: Mindig legyen kéznél Hiren's Boot CD és használjatok hasznos kis ingyenes – vagy olcsó – progikat mert azok nektek jók!

The Auto Collections - Ötvenkettedik rész

1934 Rolls-Royce Phantom II Park Ward Touring Saloon

Engem kitörne tőle a frász, ha ez így megjelenne a visszapillantóban.
Már volt itt egy másik 1934-es Rolls is.
Információ.

2010-04-01

Szabadság tér

A minap a Szabadság tér környékén volt dolgunk. Megnéztük az új szökőkutat. Nagyon mókás, "valósággal megmosolyogtató", felnőtt emberekből csinál gyereket.


Normál üzemmód.


Mózes jön. (A másik oldalon az előbb távozott egy másik Mózes, azért ér még csak bokáig a vízsugár.)


Mózes megy be.


Mózes bent, az ajtók záródnak.


Vízketrec visszaáll. Kafa, tessenek menni játszani!


A tér másik oldalán süldő - és nem annyira süldő - leánykák vadásznak Robert Pattinsonra. Nagyon vicces volt, mert minden elhaladó, nagyobbfajta fekete autónak sikoltoztak.