2010-02-18

Mondjon beszédet együtt Kossuth Lajossal!

Felbasztam magam agyilag egy reklámon. Ez viszonylag gyakran előfordul, de maximum annyiban csúcsosodik ki, hogy nem veszek abból a termékből. Például biztos, hogy nem leszek a fülcsapkodós (pápápápá) bank ügyfele, meg nem veszek az ultra fejfájás csillapítóból, amit az az idegesítő, bula tukmál napi hétszázhét alkalommal, aki CSAK (és üvölti bele a pofámba, olyan hangsúllyal, hogy akár diszkrét felirat is átúszhatna a képen, hogy „hülye aki nem ilyet vesz”) abban bízik. Hogy melyik verte ki nálam a biztosítékot annyira, hogy post lett belőle? Hát ez:




„Szerepeljen együtt Freddie Mercuryval a T-Home reklámfilmjében!” aszongya. Húbazdmeg!
1986. A Queen a vasfüggöny mögött ad óriási sikerű koncertet, minden mértékkel mérve óriási közönség előtt. Az egész dolognak politikai üzenete van, mindkét oldal érti és érzi ennek a jelentőségét. Aztán mindenki számára – már legalábbis ami a közönséget illeti – váratlanul Freddie bejelenti hogy ma este, most először egy nagyon különleges dalt fog előadni. Majd elénekel egy olyan népdalt, ami teljesen ártatlan és – már legalábbis ami a közönséget illeti – mindenki ismeri. A pillanat ragyogása leírhatatlan. Egyszerre üzeni, hogy „köszönöm hogy itt lehetek, köszönöm hogy lelkesedtek. Tudom, hogy ez Budapest és nem Bukarest”, nem volt felfuvalkodott sztár, hanem ember volt, aki képes volt egy számára teljesen ismeretlen és pokoli nehéz nyelven megtanulni pár óra alatt egy dalt és aztán azt el is énekleni. (Brian May meg eljátszotta gitáron – már hogy az ő érdemeit se kisebbítsem.) 22 évvel később, tavalyelőtt amikor a Queen ismét itt járt, akkor Brian May a színpad elejéhez húzott egy hokedlit, és elkezdte elpengetni azt a dalt, „amit biztos mindannyian ismerünk és melynek biztos mi jobban tudjuk a szövegét”. Akkor nem írtam le, de bőgtem. Meg körülöttem is sokan, de lelkesen énekeltünk a könnyeinken át. Mindenki értette az üzenetét, ami ennyi évvel később teljesen más volt, mint akkor. De értettük és Brian meg a többiek értették, hogy értjük.





Hogy mi a bajom a T-Home reklámmal? Hogy otromba! Vannak dolgok, amiből nem csinálunk reklámot, nem írunk belőle breakbeat remixet, nem rappeljük el, nem beatboxoljuk el. Ez a dal, ez a pillanat ilyen. Nem „támasztunk fel” 19 éve halott embereket, hogy „együtt énekeljen velük” bárki is. Mert tiszteletlen, otromba, visszataszító dolog. Mint ahogy nem rendezünk szavalóversenyt a végén azzal a trófeával, hogy „a győztes együtt mondhat beszédet Kossuth Lajossal”.




Nem tudom, hogy kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet. Nem tudom, hogy ki hagyta jóvá a kreatívot a T-csoportnál, nem tudom, hogy a Queen környékén ki mondott okét erre az egészre, de bátran szégyellhetnék magukat mindahányan!

UPDATE: Sajna bejött amitől féltem.

17 megjegyzés:

TRf írta...

Minden szavával egyetértek. :(

Pet írta...

Amiatt vagyok szomorú, hogy valszeg azoknak, akik majd erre rákattannak, semmit sem mond ez az egész... Akkor meg minek??

Sam. Joe írta...

Attól félek, hogy igazad van.

BB írta...

Aki kemény csávó, az játszhat együt Lajkó Félixszel itt:
http://www.youtube.com/watch?v=VAeYt-swWG0&feature=related

Beren írta...

Nekem nem csak akkor, de akárhányszor meghallgatom, könnyes a szemem, pedig százkilós, szőrösarcú, középkorú férfiember vagyok...

BZ írta...

Még egy ok, amiért jó döntés volt már több, mint egy éve megszabadulnom a tévénézéstől.
A Tének ismét egy hatalmas fekete pont, és basszus, már megint valami - biztos veletek is volt már ilyen - amikor én szégyellem magam valami miatt, pedig elvben nincs közöm hozzá. Legfeljebb csak annyi, hogy tétlenül ülök ahelyett, hogy xarrábombáznám a Té Székház összes termeit. :-(

Sam. Joe írta...

BB: Ezt fucking not getelem.
BZ: Akartam neked mutatni, de nem sikerült összefutnom veled MSN-en. Ezek szerint jobb is, mert elrontottam volna a napod. Így csak indirekt rontottam el.

veniko írta...

erdekes, volt mindg valami ellenerzesem ezzel a reklammal szemben, de ket pelenkacsere kozott nem tudtam elgondlkodni rajta, miert. most megfogalmaztad helyettem, koszi!! :-(

veniko írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Névtelen írta...

Értem amiről írsz, tényleg igazad van abban, hogy nem kellene "halott embereket feltámasztani" és abban is, hogy tényleg zseniális, ahogy előadta, és mindannyiunknak örömet okozott ezzel. DE!

Úgy gondolom ez a dal egy magyar dal, amit bárkinek szíve joga akár felmixelni, elbeatboxolni és stb. Persze nem Freddy Mercuryval majd egy reklámban, hanem haverokkal akár, vagy persze meg lehet osztani a videót a youtubeon, csak nem tv reklámot csinálni belőle.

Ezen kívül, akkor már "reklámozok" egy videót, ami elnyerte a tetszésemet, (de még mielött félre értitek nem vagyok egyik szereplő se rajta, és nem szponzorálok senkit:), csak egyszerüen saját véleményemet írom, ahogy látom) és úgy gondolom, igenis had beatboxolják el, mert nem 22évvel ezelőtt vagyunk most, hanem 22évvel útánna 2010-ben, és mások az idők, és igenis kell ilyet is hallani!

Névtelen írta...

és itt a videó: http : //www.youtube.com/watch?v=5_I-DzqWUKo

Sam. Joe írta...

A félreértés elkerülése végett: Nem a népdal feldolgozással van bajom, hanem azzal, ahogy Te is írod, a "halottak feltámasztásával", a 86-os Queen koncerten való előadás összepakolásával. Az szerintem őrült nagy gáz és gusztustalan.

Névtelen írta...

Nem vagyok a vitatkozás híve...de idézek:

"Hogy mi a bajom a T-Home reklámmal? Hogy otromba! Vannak dolgok, amiből nem csinálunk reklámot, nem írunk belőle breakbeat remixet, nem rappeljük el, nem beatboxoljuk el. Ez a dal, ez a pillanat ilyen." :)

Sam. Joe írta...

Nem értem, mit nem értesz. Ez a konkrét dal - ahogy Freddie előadta -, ez a pillanat, Freddie Mercuryval. Nem "ez a népdal".

Beren írta...

Barátom, ha elsőre nem esett le, akkor hiába magyarázzuk... Én sajnos nem voltam ott, még nagyon fiatal voltam, de már nagyon régóta ismerem és szeretem ezt a felvételt. Úgy érzem, hogy az a pillanat a miénk volt, meg mindenkié, aki át tudta-tudja érezni, amit jelentett-jelent. Úgy gondolom, hogy egy multinak nincs joga - senkinek sincs joga - ezt a pillanatot tönkretenni, megrontani a maga végtelenségig visszataszító üzleti szellemével. Kossuth nagyon jó analógia - képzeld el, micsoda felháborodás lenne abból, ha Freddie helyett az ő beszédével játszanának. Pedig ez az 1986-os pillanat ugyanolyan egyedi, megismételhetetlen - és a miénk...

Báthory. írta...

Szerintem túl van egy kicsit lihegve a dolog. Mennyivel jobb ha nem Freddy hanem mondjuk Sebestyén Mártás verziót raknak be ebből a dalból? Én nem látok semmi katasztrófálisat abban ha ez a dal így kap országos ismertséget olyanok körében, akik esetleg nem ismerik.

Sam. Joe írta...

Az, hogy Sebestyén Márta - hála a jó istennek - él. Freddie Mercury meg nem. Ennyire nehéz ezt megérteni? Halottakat nem támasztunk fel "együtt szereplésre", mert gusztustalan. "Freddy" nem tudom kicsoda.