2008-03-06

Hogyan nem lettem Warmachines harcos?

Itt az ideje, hogy comingout-oljak, maradok matchboxbuzi, nem veszem fel mellé még a Warmachines buzériát is. Ennyi a lényeg, akár tovább se olvassatok. Ha meg mégis: Az úgy kezdődött, hogy ugye van nekem a kollégám, aki másodállásban a Geistwald Ghasts edzője. Egyszerűen nem bírtam nem olvasni, amiket ír a Warmachines-ról és a hasonló okosságokról mert jól írja, amiket ír. Tulajdonképpen ebben a stílusban bármiről olvasnék, a hobbybeton hőmérsékletfüggő alakváltozásaitól kezdve, a kerti törpék mentális elváltozásain át, az észak-koreai balett korszakaiig, holott egyik sem érdekel igazán. Aztán jött MP, aki már nem is emlékszem hogyan keveredett bele ebbe a dologba. Vérfociban nagyjából azóta volt benne, amióta ismerem, a Warmachines meg jött neki hozzá, meg tán a Gothic is, valamikor mostanság. Szabályszerűen elrángatott a piszok alak pinceklubozni, holott amúgy ahhoz, hogy összetalálkozzunk, három éves terv kell és az utolsó előtti pillanatban, úgyis lemondja az egészet. (Igen, beszóltam!) Szóval nézegettem a dolgot és tetszett. A második-harmadik alkalommal már derengett is időnként, hogy éppen mi zajlik. De most kedden megszületett az elhatározás, köszi, de nem, köszi!

Menthetetlenül béna vagyok, kézügyetlen. Ebben az egészben pont az a nagy okosság, hogy te készíted el magadnak a figuráid kifestését és már csak emiatt is jobban megismered őket, mert kialakul egy kötődés és nem csak abból ismered a figurát, hogy bevágtad a tulajdonságait. Na, ez nekem rögvest kiesik. Festetlen figurával nem szeretnék játszani, pénzért lehet festetni, de az meg nem ugyanaz.

Ahhoz, hogy egy stratégiai játékban eredményes legyél, nyilvánvalóan ismerned kell az ellenfelet. Viszont nekem az egész univerzumból cakk-pakk két faj szimpatikus. A legkomolyabb varázstárgy, amiben hinni vagyok képes az a szent antiópiai kézigránát. Viszont az eredményes összecsapásokhoz – nekem legalábbis úgy tűnik –, hogy ismerni kéne az összes büdös szájú kis mocsári moncit, különben az ember könnyedén úgy jár, mint Luke Skywalker Yodával. Egyszerűen lusta vagyok a korral egyre nehezebben fogó agyam megtömni olyan információval, hogy melyik szóba jöhető ellenfélnek mik a spéci tulajdonságai. Ahhoz egyszerűen túl sok van belőlük.

Szabadidő. Az annyira, de annyira nincs már nekem, hogy a már meglévő becsípődéseimre sincs elegendő. Akkor meg minek egy újabb bolondéria?

Szóval maradok lelkes amatőr érdeklődő, ahogy egy időben a repüléskörnyéki amatőr érdeklődőket hívták: „komázós”. (A képeken Wolf „Wolfie” Gábor Khador figurái láthatóak.)

5 megjegyzés:

Greg írta...

hehe. nálam is van egy ilyen látens war gaming szál. pár éve vettem meg az első warhammer40k figuráim, amikor az Ian Watson féle Űrgárdisták könyveket olvastam. Van is pár Császári Öklök space marine-em, pár felderítővel. A másik nekem tetsző brigád meg a necron-ok, akiknek a mezíttalpas katonái kb úgy néznek ki mint a terminátor fém váza... sajons a festékek már beszáradtak, de elő fogom őket venni és nekiesek végre azoknak is az ecsettel. mágia wh40k-ban kicsit visszafogottabb, itt inkább a plazmavetőké és láncfűrészes kardoké a szerep. :)

Andi írta...

Ez valami olyasmi lehet, mit az a wow nevezetű őrület, ami számítógépes játék-függésbe taszított már nem kevés embert. Csak ez nem a gépben van és ahogy olvasom, mechanikusabb ezzel a pingálással.
Vagy tévedek?

Sam. Joe írta...

Nos, a hasonlat találó, a World of Warcraft úgy viszonyul a Warmachines-hez, mint az egyik alma a másik vizilabdakapuhoz. 8-/ Egyszerűen pingálásnak titulálni a figurák kifestését, nagyjából olyan, mint danászásnak hívni a Wiener Sängerknaben előadásait. 8-(

Andi írta...

Pedig tőlem még az is kitelik :-)

Elnézést, ha megbántottam az érzékenységedet, elképzelni sem tudom, mi ez a játék. Abból, amit itt olvastam, először a wow ugrott be. Másodszor a régi idők ólomkatonái, de ha azt írom, akkor lehet, hogy nem úszom meg csúfolkodással, hanem egyenesen letiltod a hozzászólásaimat :-D

Márpedig ezeknek a szines kis figuráknak utána fogok járni, mert megesz a kiváncsiság :-)

tengerSAM írta...

A jó öreg Wolf bácsi... Mondjuk ő mindig híres volt a gyönyörűen festett figuráiról és az egyéni játékstílusáról, szeressük.