2008-01-25

Ismi, tali, csati, üzi...

Be kell valljam, ritkán olvasok verseket. De Ági (néni) küldött nekem egyet a minap és az jutott róla eszembe, hogy nem is tudják mit csinálnak, akik az "ismi, tali, csati, üzi, telcsi, vok" nyelvet beszélik.

Gyimóthy Gábor: NYELVLECKE

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . !

2 megjegyzés:

Andi írta...

A Köbüki-féle "kapcsford" nyelvezet felé haladunk...
Kb. egy évvel ezelőtt láttam egy nyelvészeti műsort - nem akarok hazudni, talán az M1-en - ahol éppen ez volt a téma. Ott arra a következtetésre jutottak okos nyelvészek, hogy a nyelv élő dolog, folyamatosan változik, most éppen ebben az irányban.

Hasonló tendenciát látok most itt Londonban, "higul" az angol nyelv miután a rengeteg, mindenféle országból érkező bevándorló erős hatással van a hétköznapok nyelvezetére.

Visszatérve a magyar nyelvre, talán nem is az a gond, hogy változik a nyelv, hiszen élő és ami él, az változik. Talán az sem baj, ha ismerjük a Köbüki-nyelvet is - felgyorsult világunkban sokszor időt spórolunk vele akár szóban, akár írásban.
A gond csak az lehet, ha emellett elfelejtünk Jókait, Mikszáth-ot Madách-ot, Radnótit olvasni és elkezdjük nem érteni, nem beszélni Arany János nyelvét.

A mai kommunikációhoz - tapasztalataim szerint - elengedhetetlen a Köbüki-nyelv ismerete, hiszen ez a folyamat megállíthatatlanul terjed, viszont e mellett igenis ismernünk és használnunk kell(ene) azt a tiszta, szép, kifejező, árnyalt magyar nyelvet, amit eleink hagytak ránk.

maques írta...

Én sem olvasok ám mostanában verseket,
de ez az egy most egészen megtetszett.

Tele "menő" rímmel, - így is mondhatni -,
tényleg oda kellene adni lefordíttatni

Lelki szemeim előtt látom a fordítást,
látok nagy hajtépést, sírást meg ordítást

Nem is írok többet - (az istennek hála),
"menő" szóval mondván: elhúzok a rákba...