2007-12-27

Másfél jó könyv

Rátörök én most jól a Könyvtáros Testvér babérjaira! Tudom, meglepő és mulatságos lehet a hír, de szoktam olvasni. Általában több könyvet párhuzamosan, a vécén ülve lopott pillanatokban, meg este elalvás előtt. Szégyen ide, vagy oda, úgy ahogy kéne, szóval fotelba kuporodva csak a könyvre figyelve egyre ritkábban. Most ugye volt ez a harácsony nevű dolog és hát most végre volt időm. Ráadásul az én elbűvölő kedvesem könyvekkel is meglepett ebből az alkalomból. Ezek közül fogyasztottam el kettőt máris. A közös pont a szerző, Winkler Róbert. Kedvelem Winkli munkáit. Azóta kezdek leszokni a Totalcar-ról, amióta ő meg Bazsó Gábor aka. Nínó Karotta egyre ritkábban publikál itt, ellenben Péter Anna meg egyre gyakrabban. Azt, hogy Winkli jól ír autókról azt régen tudtam, hogy jól ír minden másról, arra meg most csodálkoztam rá. De ne vágjunk a dolgok elébe!

A „47 Kedvenc Járművem” nem más, mint Zsigmond Gábor fotói köré szerkesztett cikkek gyűjteménye. Nem állítom, hogy az utolsó betűig elolvastam minden mondatát, most még csak azokon a részein vagyok túl, amiket az engem érdeklő járművekről ejtett. A stílusa sokszor csapongó, ami meglepő módon kicsit sem zavar. Teljesen helyénvalónak tűnik, hogy úgy magyarázza el, hogy mennyire biztonságos autó is a 240-es kocka-Volvó, hogy előbb a Chevy Corvair kapcsán magyarázza el, hogy mennyire nem törődtek a gyártók a biztonsággal úgy amúgy és a teljes cikk zöme erről szól. Imádom, hogy történeteket mesél egy autóbuzi autóbuziknak. Remek, olvasmányos könyv. A képek? Nos, ott sokkal hullámzóbbnak érzem a színvonalat. A legfelsőbb magasságoktól – 123-as Zöldséges Merci kupéváltozatáról készült fotóktól térdreestem – az elművészieskedett, – Jaguar E-Type a háttérben, előtérben egy férfiruhába bújtatott nádszálvékony manökenlány –, művészinek kikiáltott – ha én csinálok ilyet, akkor egyszerűen törlöm, mert bemozdult – fotóktól a vércikiig – a fehér Toyota Land Cruiser oldalára fotósoppal utólag felbiggyesztett, csálé UN felirat, na ne izéljünk már fiatalok! – terjed a kínálat. Ami már nem a fotós bűne, hogy a tényleg remek fotó úgy van felhasználva, hogy a gyönyörű fasor végén álló – talán ez is az E-Type – meseszép autó pont a fűzésre esik, így a képből gyakorlatilag pont a lényeg nem látszik. Fotóalbumnak nem ajánlanám senkinek, Winkli műveinek gyűjteményeként drága, így a Könyvtáros Testvér Skálán (KTS) nálam ez egy hármas.

A „Ctrl + C / Ctrl + V” Winkli Magyar Narancsos és egy utazási magazinban megjelent írásaiból összeollózott válogatás. Az első négy-öt fejezeten vagyok túl és szerintem még ma ki is végzem. Könnyed, letehetetlen, élvezetes darab. Ugyanolyan könnyedséggel ír a Szcientológusok, meg a Hitgyülisek közé vegyülve szerzett tapasztalatairól, mint arról, ahogy a Polgár lányok sakkoznak. Azt hiszem éppen az tetszik benne, hogy nem akar a „mindenhez értek, mindenkinél okosabb vagyok” polihisztor szerepében tetszelegni, hanem benyomásokról ír. Valahogy így próbálom szemlélni én is a világot. Ráadásul olyan hasonlatokkal jön elő, amiken hosszasan röhögni szoktam. Ja és a legszebb az egészben, hogy azért feltételez egy olyan általános műveltséget, ami nem biztos, hogy mindenkinél megvan. Szóval nem árt tudni, hogyha Winklit olvasol, hogy hogy is hívták a nácik kedvenc dokumentumfilmesét. KTS: 5

Nincsenek megjegyzések: