2007-09-05

Ha már kvarcjáték...

...akkor íme a gyerekkori időrablóm:

A neve szimplán "ketyere" volt, és még a gulyáscucilizmus virágjában, a nyolcvanas évek közepén (asszem olyan '83-84 körül) került hozzánk a kanadai nagynéni (tehát az akkori ügyeletes csodahozó) jóvoltából.
Annyira újdonság volt ez akkoriban, hogy kis hazánkban akkor még egyáltalán nem jelentek meg a később divatossá váló egyszerűbb modellek sem. Volt is nagy értéke, a szülők természetesen megtiltották, hogy bármikor is a suli közelébe vigyem, én meg persze vittem, naná.
Akkora hatalmas csereértéke volt, hogy csupán egy tanítási napra kellett kölcsönadnom, és cserébe egy egész hétig (!) megkaptam egy 12 hangot kiadni képes űrpisztolyt.
Aztán pár évvel később már volt többeknek tűzoltós-kapkodós vagy potyogó biszbaszok alá állós gagyitronja, de a ketyerénknek még akkor is legendás híre volt, az átlagos 2-3 mozgáslehetőséget felmutatni képes cuccok mellett a kismajom ugye szinte a mozgás teljes szabadságát képviselte... :-)
Hű is voltam hozzá, csupán egyetlen olyan kütyü volt később ami megközelítette a szememben, méghozzá egy kihajthatós, Western Bar nevű lövöldözős cucc - ennek ugyanis már szinte zseniális zenéje volt, és valami fülrepesztően állat pfityú pfityú lövéshangja...

3 megjegyzés:

jucus írta...

... jézusom, mennyit játszottam én ezzel... és hogy imádtam... köszönöm, BZ!!! :)))

dzé írta...

Baz, a westernes nagyon ott volt!
Toltam annyit, hogy róla álmodtam.

Adam írta...

a Western Bar nekem is meghatározó élmény volt, de nem rendelkeztem sajáttal sajnmos... :) ez a majmos izé az egyik évfolyamtársamnak volt meg, az én kvarcjátékomban egy béna robottal kellett madarakat elkapni, miközben macskák jöttek valami csúzdán... elég furcsa scenárió, nem?