2007-09-16

12 nap alatt a Föld körül – Sanghaj még

Mikor ezeket a sorokat írom, San Franciscóban vagyok már a szállodában és kicsit nehezen állnak össze a gondolatok a fejemben, mert gyakorlatilag két napja nem aludtam. Nem vagyok álmos és fáradtnak sem érzem magam, csak mintha leállt volna két hengerem és elvesztettem volna két tucat lóerőt. De menjünk sorjában!

MSI-ék elvittek gyárat nézni. Aki már egy alaplapgyárat látott, az látta az összeset. Ettől marha sok újdonságot nem vártam – nem is kaptam. Most már csak olyasmiket nézek az ilyen helyen, hogy milyen körülmények közt dolgoznak a népek a szalagok mellett, hogy rendes világítás van-e, hogy jó-e a levegőelszívó, vagy mindenhol a forrasztóanyag jellegzetes szaga terjeng, hogy normális munkahelyeken dolgoznak-e a munkások, vagy sem. Nos, az MSI Kínában semmivel sem rosszabb, mint a többi gyár Tajvanon, bár azt gondolom, hogy ilyen monoton munkát végezni pokoli lehet. Az viszont érdekes volt, hogy MSI-ék úgy csinálnak notebookot, hogy attól kezdve, hogy az első alkatrész felkerül a szalagra, addig, hogy beteszik a készterméket a dobozba, 12 óra telik el, aminek a túlnyomó többsége tesztelés. Ráadásul durván nyomják, 3DMark megy rajtuk, az meg megdolgoztat mindent, amit meg kell. Az felettébb érdekes volt, hogy minden gépbe az összeszerelés során égetik be a BIOS-t. Tehát amikor már összeszerelték, akkor egy kislány berak egy CD-t és elindít egy automatizált folyamatot, ami beégeti az aktuális BIOS-t. Végül is nem hülyeség, mert így egyúttal le is tesztelik a Flash-t, hogy jó-e.

Gyárnézés után elvittek megnézni „Sanghaj Velencéjét”. Hát, én nem tudom, de most volt először az, hogy Ázsiában NAGYON szarul éreztem magam valahol. Akkor nyugodtam meg, amikor Lars kolléga – aki svéd, de Tajpejben él, szóval látott már ezt-azt – is öt perc után azt mondta, hogy „Na húzzunk innen!” A helyet úgy írták le az itinerben, hogy Zhujiajio, de valami „Dzsudzsidzsijó” szerű dolog hagyta el szájukat, mikor beszéltek róla. Én semmi Velencét nem éreztem a dologban, rettenetesen szűk sikátorokból álló turistacsapda, sok szemetet áruló bolttal és borzalmas szaggal. A népek meg ott élnek, az utcán pucolják a borsót. Lehet, hogy erről kaptok képet is majd jól. Amitől meg iszonyú szar volt, az a koldusok, akik állati erőszakosak. A néni, merő egy szutyok, iszonyú hosszú és rettentő retkes körmei vannak, és bökdös és megérint, hogy adj neki pénzt. Na, itt szakadt el a cérna. Akkor már inkább a bácsi és a néni, akik úgy szedtek be pénzt, hogy a bácsi nyúzta a szárazfával a nyirettyűt – nem tudom hogy hívják azt a kínai húros hangszert, de ha ezen játszanának az elítélteknek Baracskán, akkor az Amnesty International elintézne egy könnyű, reggeli atomcsapást nekünk megtorlásként – a néni meg óbégat hozzá.

Dzsuvazsijóért cserébe a folyóparton vacsoráztunk egy német étteremben, az elképesztően kivilágított felhőkarcolók tövében. Erről egyenesen videót kaptok, mert megérdemlitek! Tessék mondogatni közben a mantrát, hogy „A Kínai Népköztársaságban készült videót látok”! Ja, tessék azt is kitalálni, hogy a sanghaji német étteremben mit kaptunk első fogásnak! Úgy van, gulyást! Mármint annak a német változatát. (Aztán a United-en az ebéd „Beef with Hungarian sauce” volt. Már nem is csodálkoztam. Nem tudom mi volt benne a magyaros, de nem volt rossz.)

Másnap előadtak nekünk az alaplap, meg VGA újdonságokról – itt nyertem egy süti F1-es Sauber dzsekit Inteles nénitől, mert meg tudtam válaszolni egy pokolian egyszerű Inteles kérdést, de lévén kínai L-es méret, már megvan a gazdája, aki kellően Intelbuzi és mostanában volt a névnapja –, meg volt valami iszonyú bukás FPS-el is egymásra lövöldözés, komoly 15 fps-en, Wi-Fi-n keresztül! Gratulálok!

Egy másik turistacsapdát is felkerestünk, egy Yu Garden nevű helyet, amiben sok „garden” nem volt, mert egy kő-hátán-kő labirintus, sok épülettel, tavacskákkal, de egyáltalán nem csúnya, csak nem kert. Ott a török lánykát úgy kellett megvédenünk – nem vicc – a gagyióra árusoktól, mert az egyik elkezdte – szó szerint – cibálni, hogy vegyen kamu Rolexet. Lars és a többiek sem kis adag népek, elzavartuk őket a pékbe. Itt már bedobták a Koldus Droid 2.0-át, a megégett, csonka kislányt. Fogalmuk sem volt róla, hogy nálam ez nem a szánalom alprogramot indítja el, hanem a „mennyél te a jó édes Maóba” alprogramot! Amúgy az egész – most így utólag egészen ijesztő huzakodás – a hülye orosz és ukrán kollégák miatt van. Én eddig javarészt csupa jó fej emberrel találkoztam onnan a nemzetközi eseményeken, de ezek... Az egyik – nem viccelek – szőke, buzimodell kinézetű huszonéves kis tajgetosz pozitív gyerek harminc órát megvett, mert azzal akar üzletelni otthon. (Három nap alatt egyébként egyszer nem hallottam megszólalni angolul, vagy köszönni bárkinek, de ott nagyon vágta a nyelvet.) Szerintem az MSI sokat meg fogja hívni mindenfelé. Aztán volt egy 30 év körüli figura – én csak Tovaris Nacsalnyiknak – hívtam magamban, aki folyton irányított és kinyilatkoztatott. A végén már rohadtul untam, meg is mondtam neki. Vártunk valamire, odajön „Víh gójing tu sop nekszt szajd sztrit, okéj?!” Mondtam neki, hogy felnőtt ember, azt csinál amit akar, és ha azt mondom, hogy nem OK, akkor is átmegy, nem? Ja és mindehhez úgy volt felöltözve, hogy az valami beszarás! Fekete edzőcipő, fekete katonai gyakorló, buszvezetőbácsis atléta, pornósztár napszemüveg és a fején egy kalóz stílusban megkötött piros fejkendő, cirill feliratokkal és sarló-kalapáccsal tetézve. Ehh... De nagy marha vagyok, hogy nem fotóztam le! Szóval ők voltak a negatív élmény az egészben.

Volt még gálavacsora is – nem vagyok egy divatmajom de azon megbotránkoztam, hogy ez a fasz a fenti cumóban jelent meg meg rajta –, jellegzetes, hagyományos kínai kajákkal. Na, én a harmadik fogásnál kidőltem. A többiek hősiesen küzdöttek a dologgal, de gyanúsan sokat ittak kólát, hogy valami levigye az izék ízét. Volt viszont műsor is, táncoló oroszlánokkal – ilyet már kaptatok a Computexről – doboló, kínai operás lányokkal és Shaolin papok bemutatójával. Ettől effektíve odacsináltam magam alá, teszek fel róla videót, mert megérdemlitek ezt is!

A reptérre végül taxival mentem, pedig csábított a maglev, de amikor először emeltem meg a bőröndöm, azt mondtam, hogy nincs az az isten, hogy én ezt cipeljem. Szóval innen tudom, hogy a lokalizált Santanák nagyjából első generációs Suzuki Swift GL komfortfokozaton vannak és ringatnak, mint egy hajó. United amúgy sucks. Nagyon régi 747-el jöttünk, amiben tök hátul ültem. A székek annyira egymásra vannak tolva, hogy azért verni kéne azt, aki ezt eldöntötte. Nincs térdem és könyököm, mert levertem, szétnyomta a szék. PSP megmentette az életem sokadszor. Nem aludtam egy percet sem, de valahogy nem volt álmos amikor ideértünk. Ja, amúgy mint a legtöbb amerikai légitársaságnál, náluk is van egy rohadt nagy csomagküldő katalógus, a Sky Mall. Ebben iszonyú baromságok – a bibliát lejátszani tudó, napelemes, digitális, hordozható baszina – és érdekes – ultrahangos kutyariasztó izé, ha ugat a kutya magától bekapcsol, ha abbahagyja kikapcsol – meg tök jó dolgok – állati nagy és állati jól kitalált fa CD tartó – is van, mindig hülyére röhögjük magunkat Ytsével rajta. Na, szóval ebben találtam meg EZTET ITTEN NI! Srácok! NEKEM ILYEN KELL KARIRA!!! Ez akkora vadmalac állat sügérség, hogy kell! Tengeren innen lehet ilyet kapni?

Szóval simán megjöttem Friszibe – ahol nincs hüvi és esi, Ytse érti, a többieknek nem fontos – és simán átjöttem az inmigrációs ofiszeren. A személyes higiénés dolgok elvégzése után pedig kicsaptam a városba, hogy szívjak egy kis friss levegőt és napon is legyek. Autóbuzulásos fotószafari sikeredett a végére, de az már egy másik post.

Hogy összefoglaljam: Emberek! Sanghaj sem egy olyan hely, ahová azt mondom, hogy érdemes elmenni turistáskodni a saját pénzetekből! Bocsi, de ez van.

"Pei-Pei! Mondd, szépen Kodak!"

"Most megy azt mondjad szépen, hogy Deutsche Bank!" Van bennük valami nagyon vicces, lévén tudjuk hol állnak, nem?

Méghogy "Sanghaj velencéje"!?

Majd CsTom lefordíjja nekünk! Ugye? ;-) Ez is ugyanott volt.

"E öjöm! E ódottá!" Francia kolléga, Alex vette ezt a doboz cigit.

Kell hozzá komment?


Sanghaj by night. Tessék mondogatni a tantrát!

Yu Garden. Nem csúf, csak nekem nem kert.


Ezt képzeljétek el, hogy tőletek másfél méterre csinálják. Nem akármi!

Nincsenek megjegyzések: