2007-08-02

Life is a bitch!

Undorító, életunt selfpost lesz ez, tessék bátran átugrani!

Alapvetően az a bajom, hogy tele a tököm és őszintén bízom benne, hogy egy iszlám dzsihád elsöpri a nyugati civilizációt!

Titeket nem bosszant, hogy totál hülyének vagyunk nézve minden szinten? Ott van például a politika. A legutolsó akció a bringásfutár vs. pólisztikus deathmatch. Hát persze, hogy személyit lobogtatott! Mert attól minden bringásfutár beszarik, meg még életében nem látott olyat. Meg még ha képviselői igazolvány volt is? Akkor mi van? Nehogy már vigyázzba vágja magát és igazoltasson vele bárki is bárkit! Jó barát! Te politikus vagy értünk és nem mi érted! Komprende? Ja és persze, rózsapatronos játékpisztolyt tartasz a kesztyűtartóban! Biztos a gyerekek felejtették benne. Na ne már, jó?! Az is nagyon vicces, hogy majd a fegyverszakértő eldönti az esetleírásokból, hogy mit fogtál – bocsánat – nem fogtál rá a bringásra. De a legviccesebb a meggyanúsított és a valódi elkövető hasonlósága! Úgy hasonlítanak egymásra, mint az egyik tojás, a másik gőzölős vasalóra! dZ mutatott egy blogot a két ember képével egymás mellett, de persze most nem találom, úgyhogy majd utólag pótolom, hogy láthassátok ti is! (Update: S lőn. Köszi dZ!)

Aztán titeket nem bosszant, hogy mindenki lop tőletek? A közértes, az internetszolgáltató, a parkolóőr, mindenki. Most a legújabb, hogy lopják a munkám. Újságírónak mondott emberek, egyszerű copy+paste-tel. (Innen hiányzik egy esetleírás, amit egyszerűen nem merek közzé tenni, mert ugye T ügynököt is azért rúgták ki, mert leírta a Patyparatty fórumán, hogy mit gondol a nagyvezírről.) A minap azon gondolkodtam, hogy vajon hülyén pislognának-e a rájuk borított asztal alól. Gyanítom igen és mivel (itt megint öncenzúra lépett közbe a fenti okból. De hazafelé menet veszek lottót és ha megnyerem az ötöst, akkor pótlom.) hamarosan empirikus úton győződök meg róla.

Aztán tele van a tököm az értelmetlen halállal is. Tulajdonképpen alig ismertem. Fórumozott a srác és fórumtalálkozókon találkoztam vele párszor, meg szereztem neki egy halom szóróajándékot az egyik tajvani komponensgyártótól, mert rá volt állva a dolgaikra. Az a bekeretezett Star Wars poszter, amit kaptam tőle, évek óta ott lóg az előszobámban, naponta százszor elmegyek előtte. Hát, mostantól furcsa érzés lesz nagyon. Próbálom nem elhinni, amit pletykálnak, hogy miért és hogyan hagyta itt ezt a világot, de persze az ember agyában ilyenkor végtelen ciklusban fut a kérdés: mit tehettem volna érte? Tudja jól, hogy semmit, de akkor is.

Nincsenek megjegyzések: