2007-07-09

Berheljük Mac – Első rész

Az úgy volt, hogy ugyan volt nekem régebben G4-es Macim de mivel nem szerettem bele az OS X-be – fogalmazzunk úgy, hogy – túladtam rajta. (Ez nem teljesen fedi a valóságot, de a valódi körülmények nem tartoznak másra.) Most lett egy új, amit én G4 AGP Graphics-ként – aka. Sawtooth – azonosítok. Hogy miért? Nos, egyrészt azér, amit Han Solo is mondott Leia Organáról: "Vagy megszeretem apránként, vagy én magam tekerem ki a nyakát!" Meg azért is mert rájöttem, hogy Macira Linaj is van, miért is ne játszódjak vele alkalomadtán.

Mint a mellékelt ábra mutatja, vár rá egy külső-belső nagytakarítás. A 400 megahertzes proci mellett 384 megabájt memóriát találtam, amin – lévén grafikusok dolgoztak rajta – nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Memóriát már sikerült túrnom hozzá és Wendigo koma meg volt olyan jó, hogy felajánlotta, hogy kontribútál egy 256-os modullal, amit 64 megás modulokkal háláltam meg neki. A procin nem tudom, hogy mit lehetne tuningolni. Találtam erről oldalakat, de azzal kezdődött a dolog, hogy „végy egy DIP kapcsolót és forrasszad fel az alaplapra” – amit nem mernék megtenni –, illetve azzal, hogy „a CPU kártyán birizgáld a szorzókat”. Ez utóbbiról meg hiányzott pont a tuningolást ismertető rész. Ezzel pöttyet megfeneklettem. (Valakinek valami ötlete? Esetleg egy felesleges 500-as procija a ládafiában?)

Nem úgy a grafkártyával. A Rage Pro 128 már új korában sem volt a sebesség ördöge, úgyhogy ezt szerettem volna lecserélni. Azt tudtam, hogy a Mac-es grafkártyák bitang drágák, meg azt is, hogy nem lehetetlen megpatkolni PC-s kártyákat, hogy menjenek Macben. Caris, mint oldschool Mac user kihívást talált a dologban és addig vakargatta a netet, míg megtalálta EZT az oldalt. Azért az NVIDIÁ-sat, mert a ládafiából sikerült túrni egy Ti4200-as zsugát. Az oldalról megtudtuk, hogy nem elég, hogy a BIOS-uk különbözik a Mac-be szánt kártyáknak, de valamiért a BIOS mérete is a duplája a PC-snek. Az is kiderült, hogy két lábat is le kell ragasztani a zsugán, mert inkompatibilis. A BIOS méretkülönbségre megoldást kínált, hogy ügyes emberek addig patkolták a BIOS-t, hogy belefértek a PC-s változatok 64 kilobájtjába. 4200-as BIOS-t nem találtunk, de 4400-ast és 4600-ast igen. Ezek igazándiból sokban nem különböznek a 4200-tól, ezért úgy döntöttünk, futunk vele egy kört.

Az átégetés módja kicsit oldschool és kell hozzá egy korabeli PC, meg némi régi hardver. Szerencsémre kallódott még régi HP – talán Vectra – gép a szerkesztőségben, Carisnál meg egy S3 Trio64 – Hail to the King, Baby! Az ötlet hatalmas. Szúrd be a gépbe a PCI grafkártyát és állítsd be a BIOS-ban, hogy az legyen az elsődleges. Aztán szúrd be az AGP-be amit át akarsz flashelni és máris szabad a vásár! Ha elszúrod az égetést és nem indul el a Maciban, akkor csak visszateszed ebbe a konfigba és visszaírod az eredeti BIOS-t. Tiszta, száraz, kellemes érzés és nem fenyeget a veszély, hogy kinyírod az AGP-s kártyát. (Tulajdonképpen őrzök egy Matrox Milleniumot a régi szép időkből, amikor ezek a zsugák jelentették A VGÁ-t a grafikusoknak. Így már van értelme, hogy miért. LOL)

High-tech Macintosh AGP VGA card hacking system. Intel Celeron 300, S3 Trio64. LOL

Úgyhogy előástam az USB-s floppymeghajtóm – „Ancient Chinese Secret” –, túrtam egy floppyt a fiók mélyéről, megformáztattam az XP-vel, rámásoltam a patkolt BIOS-t és az NVFLASH egy korabeli kópiáját. Szerencsémre a jó munkásemberek a fentebb már említett oldalon leírták a parancssori paraméterezését. Persze óvatos duhaj voltam és lementettem az eredeti BIOS tartalmat.

"Ezt ismerem, ez Unix!" Simán elmenne hálivúdba, mint a főhacker konzolja. Ja, nem! Nem fekete alapon zöld! Buktam!

Nem állítom, hogy azért nem remegett a kezem, amikor lenyomtam az y-t. Hogy rövidre fogjam, minden próbálkozásunk ellenére leköpte a 4400-as, de a 4600-as BIOS is a 4200-as kártyát, amire az egyetlen magyarázat, hogy ez egy gyárilag turbózott változat, amit felhúztak a 4600-as sebességére és ehhez már eleve megpiszkálták a BIOS-át. Visszaírtam az eredeti PC-s BIOS-t, amivel boldogan működott aztán a PC-ben tovább. Per pillanat itt tartunk. Ha minden jól megy, holnap kapok egy 4400-ast, de addig is 1-0 oda.

2 megjegyzés:

TRf írta...

Kúl! Kúl! Kúl! Emlékszel, anno, amikor Adaptec 2940-esek BIOS-át hackeltük, hogy a Plextor CD-íróm tudjon bootolni? :-)

Sam. Joe írta...

Arra világosan emlékszem, hogy kerestünk egy bizonyos BIOS változatot minden SCSI-s gépben ami szembe jött, de arra már nem, hogy átégetni is próbáltuk. Azokban már FLASH ROM volt? Egyáltalán nem emlékszem! Na, mindegy, ma berhelünk tovább! (Azért jó, hogy kéthetes lap vagyunk így nyáron, hogy egy picit ráérek ilyen hülyeségekre.)