2007-06-05

Tajpej első nap - 25+ óra ajtótól-ajtóig

Sikerült megérkeznem, és mint a cím is mutatja, ajtótól-ajtóig 25 óra és 15 perc alatt abszolválni a távot. Mielőtt belemerülnék a részletekbe, egy újabb futamot kell elviselnetek arról, hogy miért is szar ez az utazgatás.

Sokan mondták már nekem, hogy „Neked olyan jó, bejártad a világot.” Persze, ez igaz bejártam, de úgy, hogy csupa olyasmit láttam belőle, ami a normális homo sapienst ilyen esetekben egyáltalán nem érdekli. Gyárakat, kiállításokat – értelemszerűen nem a British Museumot és a Louvre-t –, konferenciákat, de olyanokat, amit a normál turista, na olyanokat rendszerint nem. Ilyenkor aztán az ember felteszi magának a kérdést, hogy „megéri húsznál több órát törni magad egy repülőgépen?” Egyszer átszállni és egyszer beiktatni egy órás kényszerpihenőt – mint kiderült, Amsterdamból nem közvetlen járat volt Tajpejbe, hanem megálltunk Bangkokban – és nem aludni és totál felborítani a biológia órádat, hogy az egyik pillanatban aludni akarj, aztán enni, napközben meg elájulj az álmosságtól. A válasz az, hogy igen. Igen, mert itt lenni már nagyon jó. Klassz találkozni azokkal az emberekkel, akikkel rendszerint évente csak egyszer sikerül, akikkel javarészt csak üzleti ügyekben váltasz e-mailt, mégis barátként tartod őket számon. Mint Török cimborám és kollégám Sahin megfogalmazta: „Reggel, amikor ülsz a szállodában a vizes tojásrántotta felett, az agyad mint a méhkas, akkor nagyon tudod utálni ezt a hivatást. De délután meg este pont annyira szereti az ember.” Nos, ehhez én még hozzáteszem azt is, hogy én a reggel felébredek a szállodában, de hosszú másodpercekig nem tudom, hogy hol vagyok érzéssel, és a hosszú repülésekkel is így vagyok. A hetedik-nyolcadik óra környékén már nagyon bánom, hogy belevágtam az egészbe. Hogy még rosszabb legyen, azzal a géppel repültem Amsterdamba, ami kétszer is nyaralni vitt minket a volt kedvessel és mindkétszer „befalazott” ablakhoz szólt a neki kért, ablak melletti jegy. (Lehet egy olyan lajstromjelet elfelejteni, hogy HA-LOM?) Azt az érzést pedig nagyon utálom, ami akkor tör rám, amikor ő valamiért az eszembe jut.

Viszont az útra már nem nagyon lehet panaszom. Az EVA Air-en a kaja meglepően jó volt – semmi pásztá ór csikin! – a business classt lezáró konyha mögötti üléssorba kaptam helyet, ami azért jó, mert nem tolja az előtted ülő a képedbe az ülését, viszont cserébe a térded derékszögben tudod csak tartani, mert pont annyi a hely – érzem is a hatását, hogy a fene enné meg! A folyosónál ültem, tőlem jobbra senki, aztán pedig egy nagyon kedves tajvani idegenvezető srác, aki egy nagyobb idősebbekből álló csoportot vitt haza valahonnan és zavarba ejtő kitűnőséggel beszélt angolul. A PSP akkujai végig kitartottak, inkább már a kezem nem bírta. Nagyra értékeltem a négygigás memóriakártyát, mert így nem dühöngtem rajta, hogy sikerült 2-3 teljesen ratyi játékot is elhoznom. (Hogy az a Star Trek Starfleet Tactical Combat mekkora egy fos!?) Ráadásul az EVA 747-400 Combija valami elég régi madár lehet, a CRT képernyős, nézhetetlen szórakoztató rendszerű változat.

Az út eseménytelen volt, a csomagom is meglett. Ja, jelentem csempésztem! Tajvanon is kitalálták, hogy nem lehet behozni semmiféle ételt, nekem meg volt egy rúd szalámi a bőröndömben Tomasz barátomnak, aki lelkes híve az ilyesminek. Míg a csomagra vártunk, kifigyeltem, hogy az „ételt kiszimatoló őrkutyák” az ezt hirdető óriásplakát állításával ellentétben nincsenek szolgálatban. Azért jövőre nem játszom a szerencsémmel.

Az idén – tavallyal ellentétben – minibuszok viszik a jónépet a szállodákba, ami óriási baromság, de hát ők tudják. Az elsőből kiparancsolnak, mert már bejelentkezett egy ázsiai csoport annyi cuccal, mint az állat, úgyhogy a kisbusz be is térdel alattuk, a két fazon akit nem parancsoltak ki, azok sokkal rosszabbul jártak mint én, mert csak pislogtak ki a helyettem cserébe kapott útitársak csomagjai közül. Lévén én egy félórácskát elcsevegtem a TAITRÁ-s láthatósági mellényt viselő szervezőkkel és kényelmesen utaztam. Csak persze később kerültem ezért ágyba. A számításaimmal ellentétben dél helyett kettőkor sikerült magamra zárnom a szoba ajtaját. Bár lelkiismeretesen beállítottam az ébresztőórát négyre – fél ötre kellett volna lent lennem a shuttléhoz, ami elvisz a totálisan érdektelen megnyitó ceremóniára – mindenféle lelkifurdalás nélkül nyomtam le és aludtam vissza. Amit nem bírok szervezettel, azt nem bírom szervezettel, ez van. Viszont idén megkaptam a sajtóbelépőm rendben a szállodába, nem kell majd szenvedni vele holnap. Ja, megint új szállodában lakom. Kicsit kopottabbacska, mint az eddigiek, de hol érdekel? Hat után felállítottam a HQ-t, kipakoltam a cuccaim, betáraztam a pénzem a széfbe – mental note: holnap a pénzváltáshoz kell az útlevél – majd elindultam felfedezni a közvetlen környéket. A sarkon van éjjel-nappali, százötven méteren belül McDonald’s – életmentő lehet! – de sajna nem fogadnak el hitelkártyát, ezért majdnem éhen maradtam. A közértben szerencsére igen. Vettem inni, meg egy nagy csomag Oreo-t, amit félig fel is faltam. Aztán elindultam az ellenkező irányba. Ott találtam egy rohadt nagy bevásárlóközpontot – nem fog tajvani dollár a nyakamon maradni, ez már biztos –, ahol láttam is az én Cicámnak napszemüveget, igaz eredetit, nem kamut, könnyű 26 000 helyi dollárért. (Bankrablás után jelentkezem!) Viszont találtam egy Pizza Hutot, ahol elfogadták a hitelkártyám. Vicces egy hely, mert gyakorlatilag egy önkiszolgáló étterem, olyan kajákkal, mint „csípős japán seafood pizza”, aholis ettem kukoricalevest és egy fél pizzát önkiszolgáló büféileg, meg ittam hozzá almateát. Ott is hagytam érte a számított napi kaja javadalmazásom kétszeresét, de hát egyszer élünk! Szóval egy olaszos ételekkel foglalkozó, amerikai étterem franchise lánc, tajpeji kirendeltségében láttam japán jellegű ízesítésű pizzákat. Globalizáció rulez!!! Úgyhogy a fél doboz Oreo meg ezek most bennmaradásos körmérkőzést vívnak a gyomromban, én drukkolok nekik, mert amit már az érkezés után közvetlenül itt hagytam a fürdőszobában, már azért is a forgóajtóhoz láncolná magát a Greenpeace.


Viszont amitől nem tudom, hogy tudnék-e itt egészségesen élni, az a klíma. Elvben nincs meleg, mert csak 25 fok van, de a páratartalom gyilkos. Amikor kimész az utcára, akkor érzed, hogy „hű de szottyos”. Aztán elindulsz, és azt veszed észre, hogy csöpög rád valami víz. Aztán rájössz, hogy az bizony nem víz ám, hanem a tulajdon izzadtságod. Kondenzvíz csapódik ki rád, az inged facsarni lehetne. Gyűlölöm ezt, de nincs mit tenni. Őrülten kíváncsi lennék rá, hogy télen milyen lehet itt. A legrosszabb, hogy nem tudsz kiszellőztetni, mert bár nyitható az ablak, a levegő, ami kint van éjjel, semmivel sem frissebb annál, ami nappal van. Fojtogatóan párás, nem friss, az egyetlen megoldás a légkondicionálás, ami van mindenhol, de valamiért mindent túlhűtenek, pont mint az amerikaiak. Hihetetlen módon egészséges a nedves, párás szottyból bemenni a 19 fokos épületekbe izzadtan.

Nagyon felhős az idő, ami azért baj, mert idén semmiképp sem szeretném kihagyni a 101 Building-ből a kilátás megtekintését! Tíz körül elalszom aztán felébredek fél kettőkor. Négyig forgolódom, aztán feladom, olvasok.


Meglátom mennyi cuccom lesz és attól függően viszek egy ilyet ZeroCool-nak, lévén róla nevezték el. Valami olyasmi ez, mint a Pepsi MAX.

Na, ez nagyon vicces! A nutriciós tényeket sikerült ráírni Ángliusul, de az összetevőket már nem. Úgyhogy csak annyit tudni, hogy a kalapos fenyőfás gátugróból van benne pont 12. LOL, én mondom!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gondolom nem erre a hozzászólásra számítasz, de ki a francot érdekel, mire számítasz.

Pro primo: Nagyon nem tetszett, hogy a velem foglalkozó bejegyzésedben "Ősz mesternek" tituláltál. Nem vagyok ősz, és egyéb évszak sem - mindaddig, amíg ezért nem fizet valaki. (Tanács: add el a házat!)

Pro secundo: Ha azt a linket bizonyos Armitage kukázta elő a net bugyraiból, akkor te adj már nekem egy linket ehhez a bizonyos Armitage-hez (meg esetleg magadhoz), mondjuk ide:

laszlo..kiss@freemail.hu

(nem csak ősz nem vagyok, de a kezem sem remeg - direkt van két pont a laszlo után)

Pro tertio: Ha Ázsiában vagy, akkor tényleg ott kéne atomot robbantani, vaze!

Maradtam kiváló tisztelettel

C

(A matchboxos izéd nagyon királyság!)

Sam. Joe írta...

Vízlépcső vigyázz! Élő legendának tisztelegj! Én tudom, hogy ő ki, Tik meg találgassatok! Küldtem neki emilt, izibe!

TRf írta...

Wazze, nem tudok otthonról kommentolni, bár tudnám, miért? Pedig akkor üzenném C-nek, hogy pont olyan hülye, mint mindig is vót! Te pedig vigyázz magadra odakünn, Joe!

Névtelen írta...

text