2007-12-27

Másfél jó könyv

Rátörök én most jól a Könyvtáros Testvér babérjaira! Tudom, meglepő és mulatságos lehet a hír, de szoktam olvasni. Általában több könyvet párhuzamosan, a vécén ülve lopott pillanatokban, meg este elalvás előtt. Szégyen ide, vagy oda, úgy ahogy kéne, szóval fotelba kuporodva csak a könyvre figyelve egyre ritkábban. Most ugye volt ez a harácsony nevű dolog és hát most végre volt időm. Ráadásul az én elbűvölő kedvesem könyvekkel is meglepett ebből az alkalomból. Ezek közül fogyasztottam el kettőt máris. A közös pont a szerző, Winkler Róbert. Kedvelem Winkli munkáit. Azóta kezdek leszokni a Totalcar-ról, amióta ő meg Bazsó Gábor aka. Nínó Karotta egyre ritkábban publikál itt, ellenben Péter Anna meg egyre gyakrabban. Azt, hogy Winkli jól ír autókról azt régen tudtam, hogy jól ír minden másról, arra meg most csodálkoztam rá. De ne vágjunk a dolgok elébe!

A „47 Kedvenc Járművem” nem más, mint Zsigmond Gábor fotói köré szerkesztett cikkek gyűjteménye. Nem állítom, hogy az utolsó betűig elolvastam minden mondatát, most még csak azokon a részein vagyok túl, amiket az engem érdeklő járművekről ejtett. A stílusa sokszor csapongó, ami meglepő módon kicsit sem zavar. Teljesen helyénvalónak tűnik, hogy úgy magyarázza el, hogy mennyire biztonságos autó is a 240-es kocka-Volvó, hogy előbb a Chevy Corvair kapcsán magyarázza el, hogy mennyire nem törődtek a gyártók a biztonsággal úgy amúgy és a teljes cikk zöme erről szól. Imádom, hogy történeteket mesél egy autóbuzi autóbuziknak. Remek, olvasmányos könyv. A képek? Nos, ott sokkal hullámzóbbnak érzem a színvonalat. A legfelsőbb magasságoktól – 123-as Zöldséges Merci kupéváltozatáról készült fotóktól térdreestem – az elművészieskedett, – Jaguar E-Type a háttérben, előtérben egy férfiruhába bújtatott nádszálvékony manökenlány –, művészinek kikiáltott – ha én csinálok ilyet, akkor egyszerűen törlöm, mert bemozdult – fotóktól a vércikiig – a fehér Toyota Land Cruiser oldalára fotósoppal utólag felbiggyesztett, csálé UN felirat, na ne izéljünk már fiatalok! – terjed a kínálat. Ami már nem a fotós bűne, hogy a tényleg remek fotó úgy van felhasználva, hogy a gyönyörű fasor végén álló – talán ez is az E-Type – meseszép autó pont a fűzésre esik, így a képből gyakorlatilag pont a lényeg nem látszik. Fotóalbumnak nem ajánlanám senkinek, Winkli műveinek gyűjteményeként drága, így a Könyvtáros Testvér Skálán (KTS) nálam ez egy hármas.

A „Ctrl + C / Ctrl + V” Winkli Magyar Narancsos és egy utazási magazinban megjelent írásaiból összeollózott válogatás. Az első négy-öt fejezeten vagyok túl és szerintem még ma ki is végzem. Könnyed, letehetetlen, élvezetes darab. Ugyanolyan könnyedséggel ír a Szcientológusok, meg a Hitgyülisek közé vegyülve szerzett tapasztalatairól, mint arról, ahogy a Polgár lányok sakkoznak. Azt hiszem éppen az tetszik benne, hogy nem akar a „mindenhez értek, mindenkinél okosabb vagyok” polihisztor szerepében tetszelegni, hanem benyomásokról ír. Valahogy így próbálom szemlélni én is a világot. Ráadásul olyan hasonlatokkal jön elő, amiken hosszasan röhögni szoktam. Ja és a legszebb az egészben, hogy azért feltételez egy olyan általános műveltséget, ami nem biztos, hogy mindenkinél megvan. Szóval nem árt tudni, hogyha Winklit olvasol, hogy hogy is hívták a nácik kedvenc dokumentumfilmesét. KTS: 5

2007-12-22

Karácsonyi üzemszünet!

Kedvesek!

Mindenekelőtt mindenkinek boldog és nyugis karácsonyt kívánok! A Vízlépcső frissítése most egy darabig mindenképp szünetel, lévén valaki, valahol elszúrta a papírmunkát, így örülhetek, ha januárra lesz otthon net.

Talán nem annyira fontos, de én itt most szeretném leszögezni, hogy nem kérek "Boldog Karácsonyt!" SMS-t. Ha kapok is, akkor sem fogok rá válaszolni. Két okból teszem ezt. Első ok: A GSM szolgáltatóknak tömje a fene a pénztárcáját még így év vége felé is. A második ok: Ha annyira fontos ezt közölnöd velem, akkor bakker, küldtél volna képeslapot, vagy hívj fel és kérdezd meg, hogy hogy vagyunk. Kössz, pussz!

2007-12-20

Open Stage Székelylend

Angyi először ezt mutatta:



Ebből nem tudtam eldönteni, hogy ez most komolyból van, vagy nem, de aztán az alábbi világossá tette. ÓRIÁSI!

2007-12-19

Csillagom, hátbarúglak!

dZé lelte ezt a kitűnő oldalt mindenféle Star Wars tetkóval. Háááát, inkább mint IFÁ-s.


Star Wars pólótervek Balázs lelte.

2007-12-18

I personally beleive...




"...and worldpeace!" Zsófi lelte.

Okosabb, mint egy amerikai ötödikes?


Csak hogy tudjátok, a föld lapos. Európa meg egy ország. Most őszintén: Ki nem kenne le neki egy pofont?

Karácsonyi szánalom - terepszínű karácsonyfadíszek

Six-pack...
...of camouflaged Chirstmas ornaments.
Mondjuk legalább az jó bennünk, hogy lévén terepszínűek nehéz őket észrevenni. BB lelte!

2007-12-17

Karácsonyi szánalom - Star Wars karácsonyfadíszek


Voltam olyan ostoba és azt hittem, hogy a Darth Vader Transformers-nél nincs lejjebb. Hát hogy ne lenne?! Csonti találta ezt a megaszánalmat! Freddy Krueger-es kéne már csak!

2007-12-13

Barokk Star Wars

Mondom BAROKK! Nem baró! Bár baró is! Kihagyhatatlan! Megnézni! ITT! Balázs lelte.

Nesztek! Karácsony!

Oké, szóval ez egy olyan gyűjteményes CD, amely karácsonyi dalok nyolcbites számítógépekre készített feldolgozásainak remixeit tartalmazza. Ezen az oldalon bele lehet hallgatni a dalokba... Hogy foglaljam össze? Pusztító! Nem, nem kérek ilyet karira! Ytse lelte.

Wendigo pótló poén

Mintha BZ csinálta volna! Árokszállási kolléga lelte ezt is.

Vidám vasárnap!


Árokszállási kolléga lelte! Szerintem óriási!

2007-12-10

Dzsihad lesz!


Alapvetően nem tetszett. Aztán a közepén van benne egy olyan, amitől úgy döntöttem, hogy ez egy Wendigo-Pápa-Ministránsfiú emlékpost. Árokszállási kolléga lelte.

2007-12-07

Szilánkok - London

Photoshoppal szétgányolt kép a Dominion nézőteréről. Jól megfigyelhető a müanyagpohár sörrel. A terepgatyás csóka üvegből nyomta, de ő pont előttem ült, így nem lehetett lefotózni.
Ferrari 456 GT Estate, azaz kombi. Valószínűleg Brunei szultánjának egyik kocsija a hatból. A részletek itt olvashatóak.

Gondolom itt az történhetett, hogy emberünk kitette a gépet a hidegbe, hogy természetes léghűtéssel próbálja meg túlhúzni a gépet...
...aztán meg kintfelejtette.

Ajtókilincs lóginyák, The Cumberland, London:
Kérem ne zavarjanak!
Kérem szereljék meg a szobám!
Kérem törjenek gyorsan a szobámban!
Kérek egy csinos főcsővezetőt a szobámba!

God save the Queen! - We will rock you

Az elmúlt két napot Londonban töltöttem. Látogatásom fénypontja a We will rock you című Queen musical megtekintése volt. A rövid változat: ODABASZ! A hosszabb? Nos, a hosszabbat lásd alább. Mivel titkos forrásaim szerint van rá esély, hogy az előadás egyszer elkerül ide, úgy mint ahogy Bécsben is lesz januárban, igyekszem nem lelőni a poént.

Az angliai színházlátogatási szokásokról csupán annyit, hogy messze mi voltunk a legjobban öltözöttek. Engem MP már felkészített lélekben, bár azt hittem, hogy a „melegítőalsó és strandpapucs” amivel jellemezte a helyiek öltözködési szokásait túlzás. Nos, nem. Én egy kék futócipőt, farmert és egy C&A inget viseltem, amiért a zakós és már-már kisestélyibe bújt kollégák és kolleginák gyanúsan méregettek. Mikor megérkeztünk a tetthelyre és elénk beült egy fazon sörrel a kézben, terepszínű nadrágban, favágó ingben és bomberdzsekiben, akkor én vigyorogtam sátáni mosollyal. A Dominion Theater méretben és stílusban is olyan mint a mi Operett Színházunk a Nagymező utcában. Nos, ez sem akadályozta a fentebb citált helyieket, hogy úgy öltözzenek, ahogy.

Amit a We will rock you-ról tudni érdemes, hogy a Queen legnépszerűbb dalai köré épített musical és már öt éve fut kint. Nem vártam sokat a történettől, az bugyutácska, viszont sokat lehet rajta röhögni, ha megérted a poénokat. Nos, ezzel bizony lesznek bajok, mert feltételezi, hogy az ember ha nem is hardcore Queen fanatics, azért ismerje a munkásságukat és legyen a fejében a legtöbb Queen sláger szövege. (Példa: A végén, mikor meghal a negatív hős, Killer Queen [újabb utalás, nudge-nudge], akkor a „Tie your Mother down”-ból hangzik fel kb. 10-15 másodperc. Vigyorogtam a gyönyörűségtől, a többiek szemlátomást nem vették le.) Pluszban némi jártasság az elmúlt ötven év angol és amerikai popkultúrájából ajánlott. (Ki tudja, hogy mi az az X-Faktor? Megfejtés: Tehetségkutató műsor, mint mifelénk a Csillag Születik, vagy a Megasztár.) Enélkül a poénok érthetetlenek. Sokszor volt, hogy a helyiek nevettek valamin, amit én és a többiek körülöttem egyáltalán nem vettünk le, számtalanszor volt, hogy szétröhögtem magam valamin a helyiekkel együtt, a körülöttem ülők meg nem értették. Aztán persze olyan is volt, ami mindenkinél kiváltotta a nevetést.

Az első öt perc után ki akartam menni a teremből, annyira műanyag volt amit láttam. Felségsértésnek – érted, „felségsértés” nudge-nudge – éreztem a Radio GaGa szövegének az átköltését. Aztán... Aztán elkezdett valahogy működni a dolog. Rájöttem, hogy ezek az emberek ott lent a színpadon nagyon tehetségesek. Jelzem, a mi musicalszínészeinknek sincs szégyenkezni valója, de ami pörgés a színpadon volt, néha csak lestem, hogy most tényleg énekelnek, vagy ez playback? Aztán rá kellett jönnöm, hogy bizony tényleg sajátszájúlag nótáznak!

A díszlet minimálisnak tekinthető, sokat operálnak LED-falakkal, amiknek a képi világa alulról közelíti a 80-as évek színvonalát, aztán rájöttem, hogy az bizony szándékos. Viszont a jelmezek nagyon rendben vannak! Nagyon tetszett, hogy igyekeznek bevonni a közönséget, énekeltetni minket, illetve a We will rock you alatt elvárják a taps-taps-fel, taps-taps-fel karmozgást. (Aki nem tudja, hogy most miről van szó, az csendben szégyenkezik! Nekik videó alább.) Szóval a helyiek lelkesen tomboltak, a körülöttem ülők nem annyira értették, de engem kevéssé érdekelt. Ha BZ ott van, akkor együtt kirúgjuk a ház oldalát.

Érdemes lehet tudni, hogyha elvetődtök Londonba, hogy az előadás előtt néhány perccel tényleg nagyon komoly kedvezménnyel lehet venni jegyeket. A We will rock you-ra pedig érdemes!

Taps-taps-fel! Taps-taps-fel! Freddie a Wembly-ben énekelteti a közönséget. 1985-ben a Live Aid-en.


Képek az előadás officiális oldaláról.

2007-12-04

Linkeskedés - Sz. Gerle

Nincs mit csinálni, rákattantam. Nem állítom, hogy minden sorával egyetértek, de felettébb szórakoztató! Óvatosan nézegetni, mert ha elkezded, garantáltan nem dolgozol már aznap egy percet sem: Sz. Gerle. Megszavaztam neki egy állandó linket.

Üzen a Vista


Nyelvében él a nemzet. Microsoft Windows Vista akcióban. 8-(

Lengyel figaró

Hát... Szerintem olyan ez, mint kívülről nyalogatni a mézesbödönt. BB lelte.

Don't drink and drive!

2007-12-03

Anus touching, rock solid!


Kicsit olyan ez, mint a pofáraesés a tojásos tálcával, vagy a habostortába-fejelés: vicces addig míg nem veled történik meg. Megjegyzem, a történet bár igaz, nem velem esett meg, csak a közvetlen környezetemben. Nem városi legenda, a közvetlen környezetemben történt, szemtanúja voltam az esetnek, nem ismerősöm ismerőse mesélte.

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, még a Centrino idők előtt szerettem az Asus notebookokat. Volt egy meseszép vékony és könnyű sorozatuk, amit egyszerűen imádtam, nagyon szerettem volna egy olyat. Aztán telt-múlt az idő és végül egy totálisan noname kis gyöszt vásároltam magamnak, első generációs Centrino alapokon. Miért? Mert kicsi volt, imádnivaló, a képe kitűnő, a billentyűzete mégis elég nagy ahhoz, hogy lehessen munkára használni, ha külföldre szakadok – ezt számos post is bizonyítja itt az oldalon az elmúlt 3 évből. Vicces, de még egy-egy Civ IV kanyar is elpattan rajta időeltolódás miatt álmatlan szállodai éjszakákon, minimális grafikával persze, de megy. Köszöni szépen, most töltötte valamikor a negyedik életévét, szolgál lelkesen és nem is akaródzik újabbat venni, mert kiszolgál. Miért nem Asus? Nos, mert valaki azt gondolta ott náluk, hogy azzal ad egyedi megjelenést a termékeiknek, hogy dizájnol rájuk egy díszlécet körbe. Lehet, hogy csak bennem van a hiba, de nekem az összes Asus gép azóta nyomja és/vagy vágja a kezem amióta rájuk van biggyesztve ez az átok. Csodálnám, ha másnak nem. Tényleg senki nem szólt nekik, hogy „Hey, industrous little fellows! This is fucking unconfortable!”? A világ összes többi noteszgépén a billentyű előtti rész éle le van valamilyen szinten kerekítve! Csak nem véletlen már! Szóval jó ideje már, hogy nekem emiatt nem kéne Asus notesz, de szerencsére nem mindenki én vagyok, például X barátomnak kellett.

A személyleírás a gépről megegyezik a korábbiakkal, szép, pici, imádnivaló, de rajta az a nyomorult éles szél, inenntől köszi, de nem köszi. Az apróság jó darabig tette a dolgát, aztán még a garanciális időn belül abbahagyta ezt csinálni. Tünet: Tápról ugyan működik, de nem tölt. Nosza, szervizbe el! Egy hónapig a gép náluk ül, napi cseszegetés eredménye az is, hogy ennyi idő után egyáltalán visszakerül, próba, tünet ugyanaz. (Cégnévre lett véve, Fogyasztóvédelem igénybevétele kizárt.) Káromkodás, fenyegetés, szervizbe vissza. Üvöltés, fenyegetés. Verdikt: Alaplapcsere, de az soká tart, mert Timbuktuból jön az alaplap, csigák hozzák a házukra szigszallagozva. Várás-várakozás, telefonálgatás, cseszegetés, baszakodás, fenyegetőzés, Asus Magyarországgal beszélgetés, két hónap után (!) a gép nagy nehezen visszakerül. Próba: megy a gép tápról, de nem tölti az akkut. Eredmények: Fogadkozás, hogy ide Asus többet be nem teszi a sziliciumát. Heves gondolkodás, induljunk el a kályhától, ha nem tölt, akkor nézzünk bele a tápba! Táp szétszed, két darab, kb. 300 forint összértékű elszenesedett alkatrész kicserél. Próba: Tölt, működik teszi a dolgát.

Anus touching, rock solid! (Illusztráció: Z kolléga, aki a neve elhalgatását kérte.)

2007-11-30

What the Duck?

Giraffe cimbi zseniális képregénycsík oldalt lelt: http://www.whattheduck.net/ A téma alapvetően a fotózás körül mozog, de elvétve akad más tárgya is a mókának.