2006-12-25

Csak akkor lehetsz szabad…

Az internet hordalékaként az ember zömmel vicces vagy megbotránkoztató videókat, képeket kap az arcába. Elgondolkodtató dolgokat már ritkábban. Vannak számomra drága emberek, akik kötelességüknek érzik, hogy időről-időre, alapfokú PowerPoint ismeretekkel összelapátolt, a leggyakrabban szupercuki kisállatok képeire biggyesztett, mélyenszántónak gondolt közhelygyűjteményeket küldjenek nekem. Ezeket gyorsan át szoktam nézni a szupercuki kisállatok miatt, aztán nyomtalanul tűntetem el a postaládámból, mintsem hogy továbbküldjem, ami alapvetően ezeknek az izéknek alapvető eleme. Tudjátok, „küldd tovább 228 embernek, hogy szép napod legyen, bla-bla”. Bocsi, ha ezzel belegázolok a lelketekbe, ti Drága Emberek, de hát ez van.

Ezzel szemben találtam egy igencsak elgondolkodtató videót. Nézzétek meg, és csak aztán olvassatok tovább!



TEHÁT A SPOILER:
Azt gondolom, hogy egy üvegtábla szállítására szolgáló gumi tapadókoronggal felcsimpaszkodni egy 200 km/h felett száguldó vonat hátsó szélvédőjére, közben videózni nem éppen okos gondolat. Első gondolatomra éppen akkora baromság, mint amit azok a hülyegyerekek csinálnak, akik a Blaha és az Astoria között két kocsi közé csimpaszkodva metróznak, közben videózzák egymást a kocsi belsejéből és örülnek maguknak. DE! A német srác, aki ezt művelte leukémiás volt. A csimpaszkodós mutatványok után egy évvel meghalt. Az egész ostobaság apropója a „megcsinálom, mit veszíthetek?” volt. Ettől, pedig valahogy nagyon meg tudom érteni a fószert. Ugyanaz a motiváció, mint amikor a viccbéli kisember megtudván, hogy megnyerte a lottó ötöst. megmondja a főnökének, hogy mekkora ijesztően nagy barom. Csak éppen a pusztítás hiányzik belőle. A „most jól odamondok!” Borzasztóan tisztelem azért, hogy nem valami destruktív hülyeséget tett! A legnagyobb baj, amit okozhatott volna az annyi lett volna, hogy felismerhetetlen cafattá töri magát ha a tapadókorong, vagy a kötél nem tart ki. El tudom képzelni, hogy ott az ICE végében valóban szabadnak érezte magát, mert pofán röhögte a Kaszást. Le a kalappal barátom, kár hogy nem tudhatom, hogy ki voltál!

Ott is van a filmben, hogy „csak akkor lehetsz szabad, ha nincs mit veszítened”. Hmmm… Szomorú, hogy mennyire mélyen igaz. Pár éve már játszottam a gondolattal, hogy meg kéne próbálni egy ejtőernyős ugrást – a költségek már akkor, és az orvosi alkalmassági vizsga szükségessége eltántorított. Megint meg kéne vizsgálni! Na, nem a „minden mindegy” miatt, hanem pont az ellenkezőjének az okán.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

A legbosszantób az hogy tényleg mennyi minden tudja az embert motiválni, és erősen visszatartani abban, hogy önmaga legyen, vagy lehessen. Érdekesek a társadalmi korlátok amiket vagy elfogadunk, vagy nem, de nagyrészt mindenki igyekszik megfelelni ezeknek.Akik kijátszák ezeket politikusnak, vagy üzletembernek, ügyvégnek, legrosszabb esetben bűnözőnek, és mostanában már terroristának is hívják.
Ezek csak az alapok, de ezen kívül még több ezret lehet felsorolni, ami nap mint nap körül vesz minket.
Azért elgondolkodtató az is, hogy mi kell ahhoz, hogy ezek megváltozzanak az értékitéletünkben.
Elég egy hír!

Sam. Joe írta...

Őrülten fúrja az oldalam, hogy ezt ki szólta hozzá!

Névtelen írta...

Sokan mondják, a sorsodat el nem kerülheted. Ha meg kell halnod, így vagy úgy, de megtörténik. És általában nem úgy és akkor ahogy/amikor az várható lenne. :(

Sam. Joe írta...

Mi van itt? Melankólia verseny? Hallgassunk Doors-t és pattintsuk fel az ereinket?! Ne már, népek!