2006-08-06

Hungarian Grand Prix 2006 - Part I.

Ahogy mondani szoktam volt: „szar meló, de valakinek ezt is csinálnia kell”. A mai, szép, októberi(nek beillő) napon az Intel vendége voltam a Hungaroringen, a BMW Sauber csapatnál, akit – mint tudjuk – szponzorálnak. Ez úton is köszi nekik, nagy élmény volt! Két évvel ezelőtt volt szerencsém hasonlóhoz – akkor a Ferrari vendégeként az AMD jóvoltából –, de akkor csak a pénteki szabadedzésen. A verseny más. Nagyon. De változatlanul állítom, hogy nem értem azokat, akik pénzt adnak ki azért, hogy a pálya mellől nézhessék a versenyt, mert a pokoli gyorsan elvágtató autókból semmi nem sejthető a versenyről. De úgy, ahogy nekünk volt részünk benne – balra nézek a teljes célegyenes belátható, jobbra nézek plazma tévén a közvetítés – úgy fantasztikusan nagy élmény! A hang, emberek! A hang! Azt nem lehet visszaadni! Brutális, mindent elsöprő, gyomorbavágó, gyilkos! Ezen kívül a sebesség... A tévéközvetítés megeszi az élményt. Egyszer csak ezért tessenek kimenni és megtapasztalni személyesen - de erre a legolcsóbb, edzésnapi jegy is tökéletesen megfelel.
Régi szokásom szerint a Magyar Nagydíjról is rendhagyó képek készültek a pálya széléről:

A japán Super Aguri csapat - pontosabban a japán pilóták -, japán rajongóinak zászlói. Szentként tisztelem az ilyen megszállottakat! Le a kalappal előttük!

A háttal álló úr a csíkos ingben David Coulthard, a bácsi, akit a kerekes székben tolnak, Sir Frank Williams. Becsszóra. Csak nem tudtam elébük kerülni a hídon, ahol álltam, mert annyian álltak előttem. Egyszer pedig elsétált mellettünk Rubens Barrichello is, akit nagyon kedvelek, de bamba voltam, nem készült kép.

Nincsenek megjegyzések: