2006-06-30

vaKÁCIÓ – Flashback

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy a Vízlépcső nem lehetne újra régi önmaga – mint bizonyára feltűnt nektek, eltűnt a háttér, a Régiségbolt és pár kép, mert a régi internetszolgáltató törölte azt a pár megás FTP-met, ahol ezeket tartottam –, ha nem lenne Reischig Feri és nem biztosított volna webterületet alá!

A fene sem akarja bizonygatni, hogy a becsípődéseim – régi számítógép és Matchbox gyűjtés – bizony jó dolog. Én tudom, az meg hogy ki mit gondol róla nem annyira érdekel. Viszont az már annál inkább, hogy lássátok, hogy nekem mi a jó benne.

Józsefvárosba, a „nyóckerbe” jártam általános iskolába, mert édesanyám azt gondolta, hogy zenészt neveltet belőlem és ennek az a legjobb módja, hogy abba az iskolába járok, ahonnan a Magyar Rádió gyerekkórusa is verbuválódik. Szegény csak arra nem gondolt, hogy a „nyócker” iskola ettől még „nyócker” marad. Fogalma sem volt róla, hogy a zene oktatását azzal kezdik, hogy az írni-olvasni is alig tudó gyerekeknek megpróbálják lenyomni a torkán a szolfézst, ami annak ellenére, hogy abszolút hallásom van, szeretem is a zenét, egy életre elvette a kedvem attól, hogy ne csak élvezzem a muzsikát, hanem zenéljek is. Azt meg végképp nem sejthette, hogy a pici gyerekek azért, hogy az úgynevezett „C” osztályba járhassanak – ahová az elitez, rulez, kórusos arcok, akik gyakran jártak külföldre –, úgy taposnak, könyökölnek és törtetnek majd, mint a felnőttek a való világban. Nyolc éven át gyűlöltem iskolába járni és nem vagyok hajlandó eljárni az osztálytalálkozókra, mert félek megmondanám a magamét Anita osztálytársamnak, aki azt csinált a hátborzongató osztályfőnökünkkel, amit csak akart – például ő osztályzott le mindenkit magatartásból -, meg Klári Néninek, hogy szégyellhetné magát, hogy akkoriban úgy táncolt, ahogy egy taknyos kis hatodikos fütyült.

Ez az iskola volt az, ahol megtanultam, hogy milyen érzés, amikor meglopnak. Volt nekem egy ütött-kopott Matchboxom, amit még a „Märklin boltban” – az „átkos” Budapestjének egyetlen magán játékboltjában – vett nekem anyukám, a használt cuccok közül, pár másikkal egyetemben. Ma már tudom, hogy ez egy 1965-ös Ford Mustang-ot mintáz. Akkor csak azt tudtam, hogy az oldalából kiálló kis pöcökkel kormányozni lehetett a kerekét, ami nem a megszokott „Fast Wheel” kerék volt, mint a hetvenes évek végi-nyolcvanas évek eleji Matchboxokon, hanem csillogó „krómozott” felni, igazi gumikkal, amiket le is lehetett venni. Mit tudtam én még akkor az amerikai izomautókról?! Nekem csak a „kormányozható kerekű Ford” volt. A sztár, a legkedvesebb játékszer. Csoda, hogy vittem magammal mindenhová? Főleg az utálatos iskolába. Olyan jó volt megfogni időnként a zsebemben, mert biztonságérzetet nyújtott, arra emlékeztetett, hogy a napközi után lehet haza menni, tologatni a kisautókat a szőnyegen, otthon nyugalomban. Aztán jött a Balogh Kálmán nevű osztálytárs, aki ellopta. Jellemző, hogy ő volt az első, aki a társaságból börtönbe került, bár – úgy tudom – később lett követője. Otthon nem mertem megmondani - de ha meggyónom is, mi történik? Legfeljebb kiosztanak, hogy miért hordok játékokat az iskolába. Hamar kiderült, hogy ő volt, de mit tehetett egy kisgyerek a felsős, kisebbségi rokongyerekek háta mögé bújó tolvajpalánta ellen?

Beszerezni az akkori játékszer szakasztott mását ezért fantasztikus érzés. Szakasztott ugyanolyan, mint az a kisautó volt, bár szinte biztos, hogy nem ugyanaz. Úgy emlékszem, hogy az sokkal megviseltebb volt szegény. Jó ismét kézbe venni, megint gyereknek lenni és csodálni, hogy milyen szép, mennyivel szebb, kidolgozottabb, mint a mai silány, csupa műanyag társai.
Azt hiszem, fel fogom hívni Giraffe-ét, meg EG-t! Mindketten odaigérték a régi Matchboxaikat egy meggondolatlan pillanatukban...


3 megjegyzés:

Bog Zoo írta...

Hát ezzel a Mustanggal én is így érzek 8-)Én is így vittem az autóim, nem mertem mindig megmondani, hogy elvittem 1-2 darabot...

RÁJEN írta...

Abszolút hallásod van...? De jó neked...!

Sam. Joe írta...

Jó, hát senki sem tökéletes... 8-) Szívesen elcserélném egy pár tökéletesen működő szemre.