2006-05-24

Disti inszentív

Vannak dolgok, melyek szükségszerűen bosszantanak. A nemtörődöm, „belehümmhümm” munka pont ilyen. Mivel tudom, hogy „odaát” is olvassák a blogom, ezért gyáva leszek és nem írok cégnevet, sem semmi olyasmit, amiből azonosítani lehetne, hogy kiről van szó.

Szóval a napokban volt a Kukutyimnak egy a viszonteladóknak szóló rendezvénye, amire elhívtak pár újságírót is. Kukutyim egyike az iparág két cégének, aki bizergéket árul. Bizergét vagy érzelmi alapon vásárol az ember – nem pedig racionálisan –, vagy megnézi, hogy mennyi pénz ficereg a zsebében és úgy megy bizergéért. Én vagyok olyan barom, hogy szeretem a Kukutyimosokat, pedig manapság nem divat. Ma az a májer, aki utálja a Kukutyimot és Pitypalattytól vesz bizergét. A Kukutyim hazai tagozatával az a baj, hogy kereskedők és nem műszaki emberek. Ez addig, míg bizergét eladni akarnak, nem is baj. De egy viszonteladóknak szóló rendezvényen sajnos a bizerge technólógiájához is kéne érteni és nagyon-nagyon rosszul veszi ki magát, ha egy patinás, IT technológiai vezető szerepet betöltő cégtől előadó ember olyanokat mond, amiből nyilvánvaló, hogy halvány segédfogalma sincs arról, hogy a bizerge miben bizereg. Én egy megbocsátó lélek vagyok és jelen esetben elfogult is. Így túllendültem azon, hogy a „PCI-X” az „pécéíiksz” – basszus kimondani sem lehet – és nem „písziájeksz” és véletlenül sem PCI-Express amivel összekeverődött valahogy. A viszonteladók nem ilyen megbocsátó gyerekek. Azok susmorognak és nem kedveseket. Viszont azt egyszerűen nem értem, hogy miért nem lehet felkészülni egy előadásra. Egy prezentáció bemutatása nem abból áll, hogy felolvasom a diákat, mert azért ebben az iparágban – megkockáztatom – már elég jól olvasnak az emberek. Ha divatcikkekről szóló bemutató lett volna, akkor nem akadok fenn ilyesmin, de itt... Azon viszont bosszankodtam – és mint a szünetben kiderült másoknak is feltűnt –, hogy nagyon ciki, hogyha egy ekkora cég prezentációiban helyesírási hibák vannak. (Persze, most a fejemhez lehet vágni, hogy a Vízlépcső sem makulátlan. Én is tudom, de nem mutogatom több száz embernek, igyekszem javítgatni, nem ugyanaz a kaliber. Meg legalább röstellem, ha hibázom.) Szóval ha „szervízt” látok, akkor "lyulyt" kiáltok. Arról nem is beszélve, hogy szerintem geek hallgatóságnak bátran lehet angolul írott prezentációt mutogatni. Számtalan eset van, amikor gyűlölöm a kényszeredett magyarításokat, például a csip az szerintem az a hang, amit a kiscsirke kiad, az alaplapi lapkakészlet meg gyönyörűséges címe lenne egy finn gyerekdalnak. De az ellenkezőjét is nagyon gyűlölöm, amikor valaki azért használ idegen kifejezéseket, hogy okosabbnak tűnjön. Egyszer például szemberöhögtem valakit, aki „offsite” volt és nem házon kívül. Kukutyiméktől azonban olyat tanultam, ami mindent visz, mint az autós kártyában a Lola-T. „Disti inszentív”. Nem bírtam a véremmel és megkérdeztem – szigorúan a „qjúendéj szessön” alkalmával –, hogy ez mit jelent. Megtudtam. A viszonteladóknak nyújtott kedvezményprogramokat.
Újságírónak lenni tulajdonképpen szép hivatás.

Nincsenek megjegyzések: