2006-05-02

Alfa Holdbázis

Annyira érdekes, hogy bizonyos dolgokról annyira egyformán gondolkodunk. Létezik egy „kulturális közös tudatalatti” a korosztályunkban. A minap a közértben megdicsérte az eladólány a Jamie és a csodalámpás pólómat, mondván „hogy ő mennyire szerette ezt a mesét”. De szerintem nincs élő ember, aki ne gondolná a Mézga Családról, hogy zseniális, hogy a „kávéfőző űrhajós” Pirx sorozat minden bénasága és bumfordisága ellenére szeretnivaló, vagy hogy az Alfa Holdbázistól – már akinek engedték nézni az ősök – anno nagyon félt, de „hogy az mennyire jó volt”.

Van már vagy két éve is, hogy elém ugrott a komplett sorozat egy Best Buy-ban az USA-ban 17 DVD-n. Az árát inkább hagyjuk, de nem tudtam ellenállni gyermekkorom egy ennyire meghatározó élményének és megvettem. Rá kellett döbbennem, hogy ez bizony nem amerikai, hanem európai koprodukció, hogy az epizódok történeteinél ma már egy kültelki ovi kiscsoportos alkotóközössége is jobbakat találna ki. Ahogy Hauber Zsolti megjegyezte egyszer „a gonoszakat onnan lehet megismerni, hogy össze van nőve a szemöldökük”. (Milyen igaz!) Ha eltekintünk a pénztárgépblokkokat köpködő, szoba méretű „számítógéptől”, a kommunikációs paneleken lévő ki tudja mit mutató óráktól – az idő, amit mutatnak, még véletlenül sincs összhangban a történet szerinti reggellel, vagy estével –, a fekete-fehér képcsöves kijelzőktől, akkor még a díszlet is teljesen rendben van mai szemmel, míg az űrhajók és holdfelszíni jelenetek egyenesen vadállatok! (Az idegen űrhajók belsejéről nem nyilatkozom!) Persze az is igaz, hogy a holdi gravitációt eléggé rugalmasan kezelik, bár volt rá utalás valamelyik történetben, hogy van valami gravitációs cuccuk, de ez még mindig nem magyarázat arra, hogy abban az epizódban amikor a Holdnak földi légköre lesz, akkor honnan lesz a felszínen földi gravitáció. Az is poén, hogy az űrbigyókért és a sorozat ikonjaként tisztelt űrjárművekért, a Sasokért felelős bácsi ugyanaz, aki a 2001 Űrodüsszeia hasonló készségeit is fabrikálta. (Lop is magától sokat! A nagy, csúnya, gonosz, ellenséges űrhajó elég gyakran a 2001 Discovery-je, néha bazi antennákkal, szárnyakkal, vagy az elején lévő gömbforma lakórész nélkül.)

Valahogy mostanság megint rákaptam a sorozatra, bár ismét közeledek a „kritikus tömeghez”, amikor túl sok halmozódik fel bennem a sorozat salakjából, és egy darabig megint nem kívánom majd. A minap elérkeztem ahhoz a bizonyos részhez, amire a leginkább emlékszem. Ma már a 12-es karikát sem tennék ki egy ilyenhez, de akkor valósággal rettegtem tőle. A történet – egyébként az egyik legjobb és legemészthetőbb az eddig látott kb. 20-ból – szerint az egyik fószernek látomása van. Azt a szörnyeteget látja maga előtt, amely néhány éve elpusztította az általa vezetett, hosszú távú expedíció másik három tagját. Ő is éppen hogy hazakeveredett élve egy mentőkabinban. Persze senki sem hitt neki. El akar kötni egy Sast, de persze lekapcsolják. Itt állati jópofa „flashback” van, hogy mi hogyan is volt akkor. Látjuk az izzó szemű csápos szörnyet – a létező legrégebbi sztereotípia, ugye –, mely berántja az áldozatokat, aztán füstölgő hullaként köpi vissza őket, közben éles hangon sikít. Na, ettől én akkor nagyon féltem és az a poén, hogy akivel valaha is beszéltem erről a sorozatról, az is erre emlékezett leginkább és ettől gazolt a legjobban.

A félelmetes szörny, akitől annyira rettegtünk kölyökként. Ma már a 12-es karikát sem tennék ki miatta.


A Sas felszállt. A sorozat ikonja.


Az Alfa Holdbázis vezető orvosa jelentést gépel írógéppel papírra a hetvenes években elképzelt 1999-ben. Mókás.

Nincsenek megjegyzések: