2005-12-31

BUÉK és más

Érdekes, hogy most a szilveszter szombatra esik. Valahogy egészen addig nem tudatosodott bennem, hogy szilveszter volna, míg rá nem tévedt a tekintetem az órára! Úgyhogy BUÉK nektek!
And now, something completelly different:
Elgondolkodtatott ez a colis - kólis és nem kólás! - szaloncukor ügy. Just for the records: közelebbről meg nem nevezett budapesti cég kifejezetten gyerekeknek ajánlott szaloncukrában fertőzést okozó colibaktériumokat találtak. Az ÁNTSZ illetékese szerint ez azt jelenti, hogy "a szaloncukor valamelyik alkotórésze eddig ismeretlen körülmények között bélsárral szennyeződött." Az istennek nem hajlandók elárulni, hogy melyik cégnél szartak a csokimasszába, mondván "nem került bolti forgalomba" a cucc. Közvélemény nyomása ide, ombudsman oda, nyiltan falaznak valamelyik multinak. Ez nem olyan, mintha találnának nálam egy atombombát és nem mondanák meg a nevem, mert nem durrantottam el? Szóval először dühöngtem, aztán rájöttem, hogy egyszerű nyomdahibáról van szó! A szóban forgó terméket ugyanis mindössze rosszul cimkézték fel! A helyes felirat ez lett volna: SZARONCUKOR!
Doh!

2005-12-27

Csokoládé

Nagyon jó gyerek leszek és holnap rábukom a munkára! Megírom amit meg kell, megcsinálom az agendámat Vegasra. Ezért valószínűleg frissítés nélkül maradtok jó sokáig. De hogy addig is szolgáltassak valamit, két kép a KitKat Chunky fantázianevű szénhidrátban talált rémítő folytonossági hiányosságról. Az érzékszervi vizsgálat aztán megállapította, hogy csupán egy csokoládéban kelettkezett légbuborékról van szó és nem illetéktelen behatolóról. Pheww...

2005-12-24

KeKÜ(K)

Kedveskéim!
Boldog Karácsonyt nektek!
Hogy legyen mivel levezetni a bejglizési stresszt, ÍME EGY NAGYSZERŰ JÁTÉK még tavalyról, mely mit sem veszített aktualitásából. Tavaly még meg tudtam csinálni 100%-ra, most nem emlékszem, hogy már hogyan is volt, lehet próbálkozni. HELYESBÍTEK! 170 Pontot sikerült elérnem, akinek több megy, szóljon!
Nem értem én ezt a dolgot! Új évet boldogat kívánunk, karácsonyt meg kellemeset. De vajh' erre miért nincs rövidítés? Úgy döntöttem, hogy letesztelem az ismerősöket és képeslappótló SMS-ben KeKÜ(K) megy mindenhová! Muhahahahha! Kíváncsacsi vagyok, hányan értik meg majd. Egyébként most jöttem rá, hogy elfelejtettem bekapcsolni a mobilt egész nap. Na, most bekapcsoltam! Majdnem felrobbant a bejövő SMS-ektől... Sebaj! Most majd ellentámadok! 8-]
Na, mindenkinek szépet és jót, remélem sok szép ajándékot kaptatok!

2005-12-22

Viva, Las Vegas!

Elegem van a Blizzardból! Már megint nem lehet bejelentkezni a World of Warcraftba! Takony ide, megfázás oda, egész nap dolgoztam, úgy gondoltam megérdemlek egy kis egészséges hentelést.

Na, esemény van! Tegnap felhívott Ákos, hogy beugranék-e helyette egy könnyű CES (Consumer Electric Show) látogatásba, sponsored by Microsoft. Én rögtön TRf-re akartam passzolni a dolgot, lévén MS-hez légyegesen több köze van, mint nekem, de ő nem fog ráérni. Én azt mondtam, hogyha a főnököm elenged, akkor megyek. Elengedett, megyek. Szóval január harmadikán irány Las Vegas. Azt mondják, hogy amit az ember az év elején csinál, azt fogja egész évben. 2006 utazással fog telni ezek szerint? Ma megtudtam a részleteket. Nos, hát nincs agyonszervezve a dolog, és félek tőle, hogy megint úgy járok, hogyha valamit a saját pénzemből csengetek ki, akkor nem látom viszont a pénzem fél évig.

(Rohadás WoW még most is csak handshake-el. Komolyan mondom, tele a puttonyom velük!)

Lévén dicsértétek az izraeli beszámolót – érdekes, hogy a blog komment szolgáltatás nem szimpi nektek, csak az emil, meg az MSN –, retrospektív jelleggel előszedtem a 2000-es USA turné naplójának Las Vegas-os részét. Édes hármasban voltunk, Ákos, Szabi, meg én. Akkor még egy Psion 3A-ba pötyörésztem, ékezetek és helyesírás ellenőrző segedelme nélkül. Ma már viccesnek tűnik, de digitális fényképezőgépünk sem volt még akkor.

USA Tour
Kilencedik nap
2000.11.09.
Uton a Grand Canyon-hoz, Las Vegas-on at.
Reggel hetkor kelunk. Kikapok, mert nagyon horkoltam. Az ut hosszunak, es egyhangunak igerkezik. Mojave. Kosivatag. Hiaba bukkannak fel hegyek es hegyeknek tuno dombok, a taj koparabb a koparnal. De hat a sivatag milyen legyen? Unalmamban eloszedem a Psiont, es kijavitgatom az elozo naplobejegyzesek hibainak nagy reszet.
Az indulaskor logott az eso laba, felhok tornyosultak mindenfele. Meg itt a sivatagban is felhopamacsok lognak. A nap meglehetosen eget a hatso szelvedon keresztul, igy konnyu napellenzot eszkebalok a farmeringembol, meg az egyik hatso biztonsagi ovbol.
Carl's JR-nel reggeliztunk utkozben. Lekuzdom a hatalmas burgert, Szabinak adom a krumplim felet, es jol betankolok innivalobol. (Ugyanis az itteni gyorsettermek zomeben az a szokas, hogy kapsz a rendelesedhez egy poharat, es a kint allo italpultnal azt es annyiszor toltesz amit es ahanyszor szeretnel.)
Most hogy rengeteg idom van potyogni itt a hatso ulesen - "Psion is in the back seat of my Caddilac... ize Chevrolet" -, jut idom vegiggondolni, hogy bizony Diego tetszett idaig a legjobban. Nem lattunk ugyanis keregeto hajlektalanokat, es az utcakat ellepo mocskot. Lehet, hogy csak nem tevedtunk be az olyan helyekre? Vagy ennyit szamitana a varosban az eros katonai jelenlet? (Hatalmas haditengereszeti bazis van itt, es ha jol tudom, akkor legibazis is akad errefele.) Persze lehet, hogy ez az elkepzeles jokora butasag.
Kozben a sivatagban 3-4000 labnyi magassagba jutunk a tengerszint felett. Elhagyjuk Kaiforniat, es megerkezunk Nevadaba. Oriasi hegyek, es koparak a vegtelensegig. Milyen lehetett itt loval atkelni? En mar attol szomjas leszek, ha csak kinezek az ablakon! Elkepeszto a sivatagot atszelo, nyilegyenes ut! Lefutva az egyik hegyrol 10-20 merfoldre ellatni elore.
Vegasba nappal megerkezni olyan, mint egy unnepelt szinesznot smink nelkul latni. Lehangolo. Mindenrol latszik, hogy muanyag, pozdorja, jobb esetben gipsz. De hat itt ebben az orszagban szinte minden ilyen. Mar szegeny Sea Worlben is ez volt az erzesem, mert nem volt elegendo a latogatoknak pusztan az allatok latvanya, muanyag showt kellett mindenbol csinalni. Visszaterve Vegashoz, az est leszalltaval minden megvaltozott. A fenyek varazslatos csodapalotakat varazsoltak a hatalmas szalloda-kaszinokbol. Persze eddig eltelt a delutan. Mivel is? Bevasarlokozpont - az utazashoz kellett meg nemi aprosag, esetleg meg ajandekok otthonra - es elektronikai uzlet - Akos kifogyott a DV kazikbol - keresessel, videok keszitesevel a "fenyaban uszo alomhotelekrol", vacsorazassal. (Ez utobbiban csak passzivan vettem reszt. Igen, hos vagyok! 8-))
Bejelentkeztunk a szallodankba, ami az osszes hasonlo gigahotelhez hasonloan kaszino is, es valamilyen tema kore epul. az Excalibur nevu letesitmeny egy gigantikus kastelyt mintaz, de termeszetesen ez is muanyag. A bejelentkezeskor az utazasunkat szervezo utazasi iroda itteni partneretol egy nyulfarknyi uzenet erkezik, miszerint a nyertesunk utjat toroltek. (Rovid magyarazattal tartozom: Mi eredetileg a Comdex nevu szamitastechnikai showra erkeztunk ide, ami hamarosan kezdetet veszi itt Vegasban. Az utazasunk eddigi reszet sajat zsebunkbol fizettuk, amolyan extra nyaralaskent. Viszont egy elofizetoi jatekkal is osszekapcsoltuk, aminek a fodija ez a Vegasi utazas volt, Grand Canyon latogatassal tetezve. Nos, ennek a nyertse nem erkezett meg. Az ok szamunkra ismeretlen.)
Az illeto meg nem erkezesenek vannak jo oldalai is. Egyreszt Akos azonnal elfoglalta az illeto szamara lefoglalt es elore kifizetett szobat, igy ma mindannyian kulon agyban alszunk itt a 19-ik emeleten. (Ja, a hotel kb. olyan, mint egy negycsillagos a mi kontinensunkon. Szoval OK.) Masreszt nem kell a Luminat lecserelnunk egy nagyobb autora, hogy elferjunk benne, ami kimeli a zsebunket.
Termeszetesen az elhelyezkedes utan azonnal indultunk a kaszinoba, inkabb bameszkodni, mint jatszani. A kulonbozo szomszedos epuleteket hidak, atjarok kotik ossze. Mi bejartuk a szomszedos ket-harmat, de mindenhol ugyanazt lattuk. Embereket, akik 5, 25 centesekkel, feldollarosokkal, dollarosokkal tomnek nyeroautomattakat, esetleg huszonegyeznek, ruletteznek, kockaznak. Ha van, akit hidegen hagynak a szerencsejatekok, akkor az en vagyok. De az egesznek van valahogy egy olyan hangulata, hogy az ember nem tud ellent allni. A zsebemben cincogo kb. 2-3 dollar a felkaru rablokban vegzi. A poen az, hogy nem nyeremeny nelkul. Mindig visszapotyog annyi, amivel ismet meg lehet tomni valamilyen gepet, egeszen addig, amig el nem tunik az egesz. A gepek kozott setalva csak ugy megnyomtam azt a gombot, ami a benne levo el nem jatszott tetet adja vissza. Meglepetesemre a szerkezet kikopott 2 dollart 25 centesekben! Innentol kezdve vadaszom az ilyen gepeket. Persze a fiuk azonnal lehienaznak, de azert Akos is figyeli azt a bizonyos gombot ezeken a kutyukon. Olyannyira, hogy o is talal valami aprot itt-ott. A "szerencsepenzeket" megetetjuk a gepekkel, majd elhatarozzuk ugy este nyolc korul, hogy itt az ideje, hogy hasznat vegyuk az uszonadragunknak, irany uszni! Szabi nem tart velunk, kozli hogy "o megy nyerni". Feltetelezem, hogy ez sem fog tovabb tartani fel oranal, de most mikor ezeket a sorokat irom, mar fel 11, es meg nincs sehol. Most vagy bankot robbantott, vagy eppen kereget valamelyik sarkon! Az uszasunkbol sajna nem lett semmi, mert az utolso ket szallodankhoz hasonloan a medence szabadteri, es sotetedes utan mar tul hidegnek erezzuk az idot a furdeshez.
Holnap 6-kor lesz az ebreszto, igy gyorsan befejezem a naplot, es huzom a lobort. De hol van Szabi?

USA Tour
Tizenkettedik nap
2000.11.12.
Grand Canyontol vissza Vegasba
A reggelunk kis felreertessel indul. Megegyeztunk abban hogy hetkor kelunk, de azt mar nem tisztaztuk hogy a nyugati parti ido szerint, amin a karorainkat hagytuk, vagy a helyi ido szerint amit a szoba oraja mutat. A lenyeg, hogy Akos ebresztett minket.
Ejjel nem esett a ho, de nagyon hideg lett, az autok totalisan ledermedtek. Kijelentkezunk, lefutjuk a kocsik ablakarol a jeget, majd nekivagunk az utnak. Nagy a kod, helyenkent nem is merek maskent, mint lepesben menni.
Jo 50 merfolddel odebb, egy kisbusz mellett fiatal srac integet. Bar az autokolcsonzo ismertetoje az ilyen helyzetekre azt javasolja, hogy hajtsunk tovabb es a kovetkezo telepulesrol kuldjunk segitseget, mi megallunk. Fiatal par, megalltak az ut szelen, de olyan nagyon lehuzodtak, hogy elakadtak. Megprobaljuk kitolni az egyterut, de a dolog remenytelen, totalisan elasta magat, itt csak gepi ero segit. Amikor kiszallok, akkor jut el az agyamig, hogy amin en eddig 60 merfold koruli tempoban - 100km/h korul - szaguldoztam, az bizony tukorjeg. Te jo isten! Nem vagyok normalis! Kozben megall egy dog nagy terepjaroszeruseg is mellettunk, es konnyeden kihuzza a buszt. A srac nagyon halas, a kezunket razogatja, es halalkodik. Szegenykem!! Nem irigylem, a ruhajan nincs egyetlen sarmentes folt sem.
Zuzunk tovabb. Egy oraval kesobb mar a sivatagban vagyunk, es a futest hutesre kell kapcsolnunk, a puloverrol trikora valtunk. Reggelizunk utkozben, egy Burger Kingben, de nem tunik jo dontesnk, mert delutanra gyomorrontasos tuneteim lesznek. Egy Imodium utan leteszem a nagyeskut, hogy a kovetkezo ket napban nem eszem semmit, de legalabbis gyorskajat biztos nem. Szoval ott tartottam, hogy autozunk a sivatagban.
Megallunk a Hoover gatnal, ujabb fotok keszulnek. Huznank tovabb, de feltunik egy "Helicopter ride, today special 19$" felirat. Ellent tudunk allni? Nem! Bell Long Ranger-el repulunk kb. 3-4 percet. Ujabb regi vagyam teljesult! Mit mondjak? "Olyan volt, mint '65-ben Vietnamban, Da Nang felett!" 8)
Esemenymentesen megerkezunk Vegasba. Mgnezem a szamlalot, harom nap alatt 702 merfoldet vezettem, es szerencsesen egyben vagyunk!
Sokkal nagyobb a forgalom, de ez sejtheto is volt. Visszavisszuk a masodik kocsit, bejelentkezunk a szallodaba, majd nekivagunk Comdexre regisztralni. Kiderul, hogy az elozetes regisztracionk turot sem er, irtozatos a szervezetlenseg, pontosabban a tulszervezettseg. Miert nem eleg az ujsagiro beleponk? Miert kell kulon jegyet valtani a Bill Gates eloadasra? Senki sem tudja. Rohanunk a varos masik vegeben levo szallodankba, letesszuk a kocsinkat, es gyalog rohanunk a helyszinre. Onnan tovabbfuttatnak minket egy jo 10 percnyi setara levo alagsori helyisegbe, ahol kapunk valami jegyeket. Megnyugszunk. Fel ora szabadfoglalkozas.
En a maradek aprommal - harom 25 centes, es negy 5 centes - betamadom a felkaru rablokat. A negyeddollarosok pillanatok alatt elenyesznek, de az 5 centesek az egyik gepbol 150 darab 5 centest fialnak! Harom 7-es jon ki, de sajna nem egyszinuek, mert ha azok lennenek, akkor 2500 drab 5 centesre tennek szert. 3 masodpercre azt hiszem, hogy en vagyok a vilagegyetem csaszara, aztan rajovok, hogy 7,5 dollar boldog gazdaja lettem. 8) Gyorsan visszaszorok fel mareknyit a gepekbe, es ha esznel lennek, akkor nyereseggel jonnek ki, de mar egyszer meghallottam a 150 darab erem csorgeset, igy keptelen vagyok 15-20 darabonkent megfejni a gepet. 8) Eltart egy darabig, amig magamhoz terek, es a fel muanyag poharnyi aprot bevaltatom. Az 5 dollar 40 centes nyereseg igy is boven fedezi azt a 2-3 dollarnyi veszteseget, amit a nalam levo aprobol - a gepekbol kivadaszott aprot nem szamolom 8) - a kutyukbe szortam. Na igen! Tudni kell idoben abbahagyni! 8) Kezdem mar erteni, hogy Vegasban nem mast, mint almokat arulnak. 8)
Kozben letellik az ido, es indulunk Billy Boyt nezni. Hatalmas neger all elenk az ajtoban, es kozli, hogy a mi jegyunk csak arra jo, hogy valami nagy kivetiton nezzuk meg a showt. De hat ezt amikor kaptuk a jegyet, akkor senki sem mondta!!! Kozli, hogy menjunk oda vissza a pinyoba, csereltessuk at a jegyunket, ha jut meg, akkor bemehetunk. Aha! Anyad! Andrasnak - o a nyertesunk - kezebe nyomunk egy kamerat, szerzunk egy masik jegyet, mi meg duhosen megyunk a fenebe. 8( Remekul indul ez a show.
Holnap azt tervezzuk, hogy a Comdex kisbuszjarataval kozelitjuk meg a kiallitast, de mar elore rosszat sejtek. 8( Hogy ott mi lesz a sajtokozpontban...
Szabi gyengelkedik, ezert meghuzodik a szallasunkon - mint kiderul, duma az egesz. Rulettezik, es visszajon 40 dollar plusszba. 8) Mi Akossal nekicsapunk a varosnak, bekukkantuk egy-ket helyre, de hamar raununk, es visszamegyunk a szallodaba.
Innen mar a szokott mederben zajlik az est. Naploiras, pancsi, szundi.

USA Tour
Tizenharmadik nap
2000.11.13.
LasVegas, Comdex
Kora reggel elindulunk a Comdexre ezzel egyutt nem kapunk parkolohelyet, mert a hatalmas parkolo felet lezartak, hogy ott Mercedeseket lehessen kiprobalni. Rohej. Igy Akos kirak minket, majd ket szallodaval odebb, aranyaron parkol. Addig megszalljuk a sajtoszobat, es rabukunk a netre. Van nemi reggeli es innivalo, de csak iszom, a kajalast terveimhez hiven kihagyom. Vegigvadasszuk a press kiteket, de csak modjaval talalunk izgalmasat.
Kinyit a show es szetszeledunk. Meretben meg sem kozeliti a Cebitet, rendezettsegrol beszelni sem lehet. Roppant idegesit, hogy a nagy csarnokok feletti szobakban megbuvo cegeket nagyon nehez megtalalni, igy hiaba rohangalok fel es ala, nem talalom meg azt a ceget, akikkel a leginkabb szerettem volna kapcsolatba lepni.
Raadasul a show tobb helyre van szetszakitva a varosba. Nem eleg vegigrohangalnom az elso es nagyobb helyen levo ket csarnokot, at kell verekednem magam a masik helyre is, mert ott vannak azok a cegek, akikkel fix megbeszeleseim vannak. Igy amikor a fiuk mar vegeznek es elrohannak meg vasarolni, en meg boven a kiallitason vagyok. En azt hiszem, hogy ide nem jovok tobbet, mert vacak az egesz. A mar emlitett Cebit sokkal ertelmesebb, es sokkal kozelebb is van.
Szerencsere buszok jarnak a nagyobb szallodak es a kiallitasi epuletek kozott, igy busszal visszajutok az Excaliburba. Most mar azt is tudom, hogy hogyan fest belulrol egy Greyhound busz. Hiaba bazi nagy, az ulesek alacsonyak es semmivel sem kenyelmesebb, mint egy Ikarus. Viszont nagyon frankon legkondicionalt.
Lepakolom a sajtoanyagot - hiaba volt szamtalan helyen polo osztogatas, nem alltam be, mert annyi cuccom van - es leszaladok a kaszinoba, hogy gyorsan elszorjam a harom otcentesem ami maradt. Sikerul. 8) Bepakolok holnapra, osszetomoritem a cuccom amennyire csak lehetseges. Szerencsere mar csak egyet kell aludni, es indulunk haza. Nagyon kemeny lesz, mert iszonyat hulyen megyunk vissza.
Eloszor Minneapolisba megyunk, majd negy ora lablogatas utan indulunk Amsterdamba. Itt rengeteg idonk lesz - valami 7 vagy 9 ora - es csak ezutan indulunk tovabb haza. Ha minden jol megy, akkor 15-en 21.30-kor erkezunk Ferihegyre.

2005-12-20

Új link

Kicsaptam egy új linket a többi közé! Nézzetek rá, szerintem nagyon jó!

2005-12-16

Na, ide!

Azzal kezdődött, hogy Ferihegyen az El Al biztonsági szolgálata szétkapott apró pici darabokra. De szó szerint. Elvittek egy hátsó szobába, ahol minden holmimat szétszedtek egy másik szobában. Nem előttem, hanem egy szomszédos helységben. Mindent apró darabokra kaptak szét, még a hitelkártyáimat is a pénztárcámból kiszedve kaptam meg, de fogkefémet is kiszedték a tartóból és egy mocskos műanyag kosár alján leltem meg – köszi. Biztos én vagyok alultájékozott… De létezik robbanó fogkefe? Megértem én, hogy félnek, ez OK, de… Szóval ez azért túlzás! A legfurcsább az volt, hogy csak a notebookomat engedték magamnál tartani, minden mást – a gép töltőjét, a fényképezőgépem, az aksikat hozzá, tényleg mindent – be kellett tennem a sporttáskámba, amit feladattak velem. Amikor tiltakoztam, hogy már bocs, de a méregdrága fényképezőgépet szeretném magamnál tartani, nem engedték meg. Hogy lelőjem a poént, szerencsére és szerencséjükre nem lett semminek semmi baja, mert olyan botrányt még nem látott ez az ország, amit én vágtam volna ki, hogyha valamim eltűnik, vagy tönkremegy a hülyeségük miatt. Pusztán kíváncsiságból utána fogok nézni, hogy van-e joga egy légitársaság biztonsági szolgálatának ehhez. Szerintem nincs. Nem hiszem, hogy hirtelen a törzsutasuk leszek. Egy ilyen megalázó szituációban nem lehet elég kedvesnek lenni. Áldom az eszem a meghívólevélért! A kikérdező ember – fiatal srác – valamilyen Tamás, időnként eléggé bunkó és még hülyének is néz.

A gépen tapasztalnom kellett, hogy más utasokkal nem jártak így el, pedig Magyarok voltak azok az emberek is. Bele kell nyugodnom, hogy terrorista pofám van. A hosszított 737-es egyébként kongott az ürességtől és így meglehetősen kényelmesen utaztam. Hiába NextGen, kis lenyíló képernyőkkel, a szövet üléshuzatok eléggé koszoskák voltak. A felszállás előtt az ablakból kinézve láttam egy fura szerzetet. A b-oszlopig Opel Frontera, onnan valami nagyon fura dolog. A b-oszloptól kinő belőle egy nagy púp, a tetején egy kályhacsővel. Gondolom nem teniszlabda-lövöldöző gép. Trauka talán tudja, hogy mi a fene lehet. Persze „Rendőrség” felirata van és nincs rendszáma, hanem az a reptéri furcsa kis rendszám helyettesítő van rajta. Lefotózni persze nem maradt mivel, még telefonnal sem. Életem legviccesebb safety lecture-jét nyomták le, tényleg mindenki odafigyelt, csak éppen azt nem tudom, hogy a poénkodás mellett ilyenkor megmarad-e a lényeg? A légikisasszonyok kedvesek voltak – és ismerjük el – csinosak is. A kajával sem volt semmi baj, gyümölcsök és köztük füge is volt a tálcán. Ellenben az innivalóval meglehetősen fukarak voltak. Egyszer kaptam egy fél pohár vizet a körbehordott palack maradékát, lévén én ültem leghátul. De aztán ennyi. Semmi más, csak a kajakor kávé meg tea. Bevallom ez nem tetszett. Mental note: El Al is bevezeti a Connexion szolgáltatást a hosszú távú járatain. Ja, és ők is rosszul írják le a Wi-Fi-t a fedélzeti magazinban.

A megérkezés eseménytelen volt, hamar és könnyen beengedtek az országba. Igazából az útlevél ellenőrző csajok azzal voltak elfoglalva, hogy valakit hívtak mobilon és egymás kezébe adogatták a telefont. Mint egy nyolcadikos lányosztály, csak éppen nem röhögcséltek hozzá. Már azon voltam, hogy szólok, hogy „helló, itt vagyok!” Mikorra odaértem a futószalaghoz, már ment körbe-körbe a cuccom. Kicsit kergettem, de utolértem. Gyors inspekció – szemre minden megvan. A mobilom bekapcsol bár jéghideg, a fényképezőgép is az de azt ott nem próbálom ki.

Az értünk jövő embert is elég hamar megtaláltam, igaz nem volt ott amikor kijöttem a lezárt területről, úgyhogy hülyén mászkáltam egy kört a taxisok között, mert az volt a programban, hogy a taxiknál kell őket keresni. Megvártunk még két orosz kollégát, aztán húztunk a hotelbe. A huszonfok plusz, a mínusz 5-7 után eléggé mellbeverő, de nem mondom, hogy nem élvezem. A reptérről egy hatalamas vargabetűvel lehet csak kijönni az autópályára. Nyilván nem véletlen. A bevezető úton van egy ellenőrző pont is, ami valószínűleg szintén nem véletlen.

Tel Avivból olyan sok mindent nem láttunk. A levegőből nem tűnt szépnek. Vonalzóval húzott utcák, néhány toronyház és kész. Aztán a kocsiból is ilyennek tűnt. Aztán rájöttem, hogy mi a bajom, hogy mitől ronda. Minden beton és minden szürke. Díszítés semmi, a homlokzatok mint egy lakótelepen. Nem szép na, de ne temessük, nem láttam még jóformán az egészből semmit és hát Budapestet sem a Havanna Ltp. után kell megítélni.

Tehát a Hiltonhoz hajtattunk. Az érkezésnél sokkoló, hogy a hotel ajtajában áll egy srác egy kézi fémdetektorral. Eléggé gyámoltalan a lelkem és valószínűleg nem tűntem neki eléggé értékes trófeának, ezért beengedett. A szobában azonnal beálltam a zuhany alá. A szálloda eléggé lepukkant, a folyosón egyenesen büdös van. A légkondit nem tudom lekapcsolni, az „óefef állásban” (gyengébbeknek az ő kedvükért: OFF) is simán megy tovább. Ha kinyitom az erkélyajtót, amire elvben le kéne állnia, akkor is. Hát… Nem itt fogom kockásra aludni a fejem. Ami viszont jó, hogy itt vagyunk a tengerparton, úgyhogy pancsi után azonnal húztam le fotózni, meg hallgatni a hullámokat és naplementét nézni. Hamar elment a kedvem tőle. A szállodasor a parton inkább tűnik bunkersornak. Ronda nagy betonketrecek. A part biztos hangulatos nyáron, de most inkább koszt meg – már bocs, de – kutyaszart láttam. A víz illatát sem érezni, kiábrándító. Visszatértem a szobába, a hotel melletti icuri-picuri parkban összefutottam Markussal az egyik Német Inteles arccal. Pont azt csinálta, mint én. Megnézte München mínusz soka után az itteni plusz huszonját és a tengert. Beszélgettünk kicsit, aztán mindketten mentünk a dolgunkra. Én géphez ültem, róla fogalmam sincs, hogy mit csinál. Nyolckor lesz velkom diner, aminek szívből örülök, mert már most kopog a szemem és az még négy óra. Remélem gyorsan eszünk és aztán fellógok aludni, mert most azt nagyon tudnék. Legalább a tévében van National Geographic, szinkronizálatlanul, héber felirattal.
Mental note: letitkosítani a szöveget a notebookon, hátha megint kipakolnak visszafelé is, mint idefelé.

Lévén a nagy büdös semmi kellős közepén vagyunk a parton – üzletek sehol – a hotel boltjában vennem kellett borotvát, meg egy csomag rágót. Hát… Életem legdrágább borotvái. Na, mindegy, köszi El Al. A liften van egy poénos üzemmód, „sabbat control”. Mint tudjuk sabbatkor a zsidók nem dolgozhatnak és a liftgomb nyomkodás is melónak számít. Ezért olyankor a lift minden állomáson és megállóhelyen megáll. Felmegy-lemegy, az ember meg csak besétál. Poén. De akkor autót sem lehet nekik vezetni? Vagy az szórakozás? Érdekes.

Este vacsi a szállodában az arcokkal, szerencsére vannak ismerősök de összehaverkodtam egy Olasz, meg egy Holland arccal is.

Zorba the Geek
Az első munkanapunkat csak úgy tudnám összefoglalni, hogy elvittek a geek mennyországba. A fejlesztőlaborban van egy tesztelő részleg, ahol 0-24-ben megy a nyúzóteszt. Helyenként alaplapra csak alig-alig emlékeztető tárgyak – kétszer, sőt, négyszernél is nagyobbakban – mennek a procik, mindegyikre rátéve valami spéci analizátor. Láttunk működő Yonah-t, nyamm. Kultúrsokk egy: rengeteg fiatal dolgozik mindenhol és nagyon sok a csaj. A security-nak itt teljesen más jelentése van. Nem egy izomagyú balfék egyenruhában fontoskodik, hanem a környezetébe beolvadó ember, udvariasan ellenőriz és furán dudorodik a ruhája itt-ott. Kapuk, sorompók mindenhol, meg olyan szögek az úton, melyekre ha jó irányból hajtasz rá, akkor lefekszenek, ha rosszról, szétvágják a gumit, de talán még a felnit is megdolgozzák akkorák.

Van egy Spanyol srác, akin fekete Microsoft póló van. Az elején „geek” felirat, a hátulján a geek definíciója a szótárból. Állat! Először greeknek, azaz görögnek olvastam messziről. Ilyen kell nekem is, vadállat!

A gyönyörű napsütés, meg a meleg sokkoló, jó szar lesz hazamenni a hidegbe. Persze csak a buszból látjuk egy-egy órára, a nap java részét ablaktalan szobákban töltjük. Az Intel jó marha nagy Izraelben. Gondolta a fenyő, hogy itt tervezték a 8087, 80287, 80387, Pentium MMX procikat és itt is gyártották őket. A Centrin… izé Pentium M-et tudtam, de ezeket nem. Mentünk egyik helyről a másikra, mert két gyár és több tervezőközpont is van. A fene vinné, hogy sehol sem lehet fotózni. Állat dolgokat láttam, nagyon jó illusztrációk lettek volna a cikkhez, de hát, amit nem lehet, azt nem lehet. Mindenhol a belépésnél security. Fémkeresők és beléptető kapuk. Nagyon nyomasztó!

Van velünk egy srác – Dél Afrikából talán – szegénykém akkora, mint egy nyolcéves, két mankóval megy és egyáltalán nem értem amikor beszél, mert olyan a hangja, mint amikor valaki héliumot szív. Nagyon röstellem a pofám, de igyekszem értelmes képet vágni, amikor beszél hozzám, pedig a negyedét sem értem. Ráadásul láncdohányos is. Persze csórónak mi vesztenivalója? A Britek hozzák a formájukat, mindig késnek mindenhonnan. Barátságosak, meg minden, ezzel nincs baj, csak hát tökre idegesítő, amikor húsz percet várunk a buszban, pedig aludni is lehetett volna az alatt az idő alatt. Van velünk két Francia fickó. Fennállásom óta a második alkalom, hogy Francia kollégát látok egy nemzetközi eseményen. Értenek angolul, de egy büdös szót sem váltanak senkivel. Az egyik helyen kifogom az egyiket magam mellé. Véresre rágja a koszos körmét és olyan büdös, hogy majdnem hányok. Keresek egy rágót a táskámban, ami szerencsére elnyomja a szagát. Megpróbálom meredten nézni a kivetített slide-ot, hogy ne lássam, amit csinál. Az egyik gyárban ebédelünk egy – nem vicc – olyan kafetériában, ami az alagsorban van és bombaóvóhely. Vastag falak, dupla páncélajtós zsilip, a klotyó csövei a betonfalon kívül. Rémes. Ráadásul az egyik Brit fickó ül mellettem, aki úgy csámcsog, mint egy hároméves.

Este egy bevásárlóközpont tetején lévő étteremben kajálunk. A kaja szuper. Az egyik pincér megdicséri az órámat. A Holland sráccal azonnal megszavazzuk, hogy buzi. A bevásárlóközpontba kettős ellenőrzés után lehet belépni, az első pont mögött úgy áll a fegyveres őr, hogy az ujja a fegyver ravaszán van. Jaaaaj, ez szörnyű!

A vacsoránál kiderül, hogy a többiek maradnak még egy napot. Ez úgy történik, hogy Marcus megkérdi, hogy miért nem akarok Jeruzsálemben várost nézni, miért megyek haza csütörtökön. Én ártatlan arccal mondom neki, hogy „mintha lett volna módom választani”. Erre közli, hogy „az izraeli ügynökség nem ajánlott több időpontot?” Mondjuk úgy, hogy „kicsit pipa vagyok”. Erről lecsúsztam a hülyeségük miatt.

Jé, Magyar!
A második napon a kelés iszonyat nehezen megy. Összepakolok mindent, és cipelem magammal, mert majd Jeruzsálemben szednek össze, hogy kivigyenek a reptérre.

Az első gyárban az atyaúristen bácsi örömmel konstatálja, hogy Magyar vagyok, mert neki a mamája volt erdélyi és persze beszél magyarul. Ugyanezt mondta a hotelben a srác is. Nahát!
A nap lemegy eseménytelenül, a második gyárlátogatásnál bevisznek a tisztaszoba öltözőjébe is. Hajháló van rajtunk, fehér kesztyű és cipőre húzható nylonbigyó. Hülyén nézünk ki, mint az állat, most örülök először, hogy senkinél sincs fényképezőgép. Az Intel az életünk végéig zsarolhatna a képekkel. A gyár étkezdéjében kajálunk. Rengeteg mindenből választhatunk szabadon. Az egész banda hamburgerezik, a szakácsok csak lesnek, hogy ki ez a sok gój, de jár a kezük mint a motolla, lapon kisütik a húst és iszonyat kafa hambucikat nyomatnak. Itt is rengeteg a fiatal és nagyon sok a csaj.

Átmegyünk Jeruzsálembe, de nem az autópályán – hogy lássunk valamit a vidékből –, amiért tulajdonképpen hálás vagyok, de a gyomrom nem az. A második előadáson már csipkednem kell magamat, hogy ne aludjak be.

Négykor végzünk, ötre jön értem a taxi. Teljes lelki nyugival kávézom, amikor rám szól az ember negyed ötkor, hogy „Miért nem vagyok még a taxinál?” Mondom neki, hogy „Mert ötkor jön! Erre mondja, hogy „Mondtam, hogy egy órával előbbre hoztuk!” Nekem ugyan nem mondta. Összekapom magam, tépek le. Ál lenn egy taxi, kérdezzük, hogy Intelhez jött, Samu névre? Mondja az ember, hogy igen. Bekászálódom és isteni mázli, hogy a csajszinak aki lekísért van annyi esze, hogy megkérdi, hogy ki van-e fizetve a fuvar. Persze nincs. Elrohan tisztázni a dolgot. Negyed órát ücsörgök a kocsiban, a taxis eléggé ideges. Visszakérezkedem az épületbe, próbálom megtalálni az embereimet, hogy most mi a rák van már. Persze nem találja őket a pultos tyúk. Én is ideges leszek, ráadásul már előre ideges vagyok attól, ami a reptéren vár rám. Nagyon nehezen előkerülnek és ketten telefonálnak jobbra-balra, hogy mi a rák van már. Nincs az az isten, hogy én ezt kifizessem! Egyrészt nincs pénzem, másrészt hitelkártyám van csak, harmadrész az Asussal is hogy jártam. Fél év kellett, hogy visszaköhögjék a pénzem. Suxx. Aztán kiderül, hogy a taxi nem is taxi, hanem valami más. Átszállok, a taxis ideges és megpróbálja kifizettetni a több, mint húsz perc várakozást. Tulajdonképpen igaza is van. Nem várom meg a végkifejletet, a helyi főerővel alkudoznak, ez megy nekik nélkülem is.

A reptérig vidáman elbeszélgetünk a sofőrrel, szegényke nem fog borravalót kapni, nincs miből. A reptérre vezető úton az ellenőrzőpontnál kikérdeznek. A bejáratnál kikérdeznek. A csarnokban kikérdeznek és megkérdik a főembert, hogy mehetek-e a röntgengéphez. Mehetek. Ott kikérdeznek. Aztán elküldenek a vizsgálócsapathoz. Csupa fiatal. Kedvesek, végig „Sir” vagyok, gyorsak, hatékonyak. Szétszednek, de olyan óvatosan bánnak a dolgokkal, mintha az övék lenne. Ja és mosolyognak is hozzá! Az egyikük lány és ez levesz a lábamról, na. Szóval tök normálisak, lehet velük picit viccelődni is. A cuccomat úgy vizsgálják a röntgenen kívül, hogy egy botra valami szövetet erősítenek, ezt húzkodják végig a cuccon és végül egy elemző szerkezetre teszik. Valami részecskeelemző-szimatoló stuff lehet. Egész bekísérnek az útlevél ellenőrzésig. Itt percekig várok. A csaj hatszor kérdez vissza, hogy mi a családnevem és valami olyasmiről beszélgetnek, hogy hogyan is kell ejteni. Nem gúnyos a hangnem, úgyhogy sejtésem szerint valaki valahol elszúrt valamit, aki nem én voltam. Aztán jön egy főnök néni. Az is nézi a képernyőt, amit én nem látok. Végül már nem bírom cérnával és megkérdezem, hogy valami baj van-e. „Don’t worry, everything is OK!” Oké, de a Titanicon is ez mondták az ütközés után, aztán mi lett belőle!? Végül továbbengednek. Megnyugodtam.

Ülök a kapunál, és ahogy elnézem, most nem lesz olyan szerencsém, hogy kényelmesen utazzak mint idefelé. De inkább kényelmetlenül, mint azon idegeskedve, hogy mi a rák lesz fényképezőgépemmel a csomagtérben. Szemre is sokan vagyunk és igazi Magyar szokás szerint mindenki rohan sorbanállni, mintha akkor nem ugyanarra a helyre ülhetne le.

Most mondták be a beszállást, rohannak a népek. Fasza, lökdösődjetek és álljatok sorba! A hazaérkezéskor konstatáltam, hogy az izraeli biztonsági ellenőrzést mi visszaadjuk passzportkontroll címszó alatt. Muhahahahaha.
Az elmaradhatatlan képek:
Jé, Terex! A világ legnagyobb teherautójának kisöccse!
Azért sötétben nem csúnya. Zölddel megvilágított pálmák a Hilton előtt.

Kicsit proci? 80860XP, hatvannégyszeres nagyításban. Az eredeti a fali tárlóban balra.

2005-12-09

Na, hová?

Izgulok! A jövő héten utazom Izraelbe. Az a cég, akinek alább látható a helyi logója, meghívott oda fejlesztőlaborokat, meg gyárakat nézni. (Akinek van tippje, hogy melyik cég ott a hozzászólás lehetősége!) Egy darabig néma csend lesz, aztán várható beszámoló. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok. Az országra is meg azokra a helyekre is, ahová visznek. Az vicces lesz, hogy a -5-höz és +20-hoz egyaránt felöltözzek.

2005-12-08

A taxis az egy olyan...

MP szerint az egysejtűnél csak két alacsonyabb létforma van, a taxis, meg a focista.
Ma ékes bizonyságát láttam az igazának. Mobillal készült, ezért nem olvasható jól: "Elit Luxury Taxi". Gratulálok! Ez valami cég lehet, mert a Kempinski előtt az összes csótány verdáján ez volt. Legalább ott szólhattak volna nekik!

2005-12-06

Menjünk múzeumba!

Szeretnék múzeumba menni Bostonban! De szerintem Ti is! Ezt sunázzátok meg!

Update (nem, nem a Norbi féle...):
Feltűnt egy Chad Barby nevű pacsmagnak, hogy a Wikipédián hány Star Wars-szal kapcsolatos bejegyzés van, ezért belényilalt, hogy érdemes lenne a Wiki alágaként elkészíteni az SW szakosodott szekciót. Ez lett az eredetileg Star Wars Wiki-ből átkeresztelt Wookieepedia. 18 000 szószedet! Nem piti és nagyon-nagyon poén!

Ma jön!

B.B. gyűjtése!

2005-12-05

Hairy Otter

Voltunk szombaton éjjel moziban. Harry Potter. Spoiler majd kicsit később.

Rá kellett ébrednem, hogy a „menjünk későn és feliratosra” stratégia a bunkók ellen jobbára véd, de azok ellen nem, akik akkora burnyákok, hogy még a moziműsort sem képesek elolvasni. Ellenük nem jó! A mellettünk ülők a film kezdése után percekkel még mindig ott tartottak, hogy „nem mondod, hogy feliratos”. Aztán a csajszi – hogy fitogtassa élete párjának, hogy elolvasott végre pár könyvet –, háromszor is megpróbálkozott azzal, hogy elmondja előre, hogy mi lesz – harminc felé azért ez már ciki. A csávó többször rászólt, hogy ne csinálja. A harmadiknál a csaj végül megértette. Ezt onnan tudom, hogy a fickó mondta, hogy „Most mondom harmadszor…” Ő számolta. Közben én csendben röhögtem és drukkoltam, hogy ne állja meg, mert kíváncsi lettem volna a megtorlásra. A mozijegy árakon már ki sem akadok. Kettőnknek még csak-csak, de négy fős családok jobban járnak a DVD vásárlással, ez bizonyított tény.

Mielőtt átcsapnék spoilerbe – poénlelövésbe – álljon itt egy kép elválasztó jelleggel. Először Kaliforniában láttam, a Monterey Bay Aquarium környéki bóvlishopokban, minden létező tárgyra felvive, amit csak el tudtok képzelni. Szerintem vicces.

NA, INNENTŐL SPOILER, NE OLVASS TOVÁBB, HA NEM LÁTTAD A FILMET ÉS TERVEZED, HOGY MEGNÉZED!

Szóval az új HP alapvetően tetszett. Ami nem, hogy bizonyos részek úgy lettek elszabotálva, mint a Honfoglalásból a tömegjelenetek. A legelején a nagy kviddicsmeccs olyan hülyén lett elvágva a két csapat látványos bevonulása után, mintha nem lett volna pénz a leforgatásra, pedig csak nem volt rá idő a filmben, ami így is hosszú, mint a vonatfütty.
Ugyanez a helyzet az első próbatétellel. A filmből sohasem fogjuk megtudni, hogy mi a rákot csinált a konkurencia a sárkányaival. Harryt tudjuk, de ettől még nem derül ki, hogy mi lett a többivel.

Néha röhögtem szívből. Az volt az érzésem, hogy Star Wars-t látok. Főleg a végén, amikor Harry meg Valdemort összecsap. Hihihi. Csak a fénykardok színe nem stimmelt.
Egyébként annyira vicces, hogy Ralph Fiennes-t bőven a „futottak még” között jegyzi az IMDB listája a film szereplői között. Jó, tudom, ABC sorrend, de akkor is. Jelzem az életben nem jöttem volna rá, hogy ő van a maszkban.

2005-12-02

Beszélni kicsit madzsar III.

Nézzük Reality TV-t. A kedvenc műsorszámom megy. Amerikai rendőrök vs. amerikai honpolgárok üldözéses verseny. A kommentárok – mint rendesen – iszonyúan gyógyszövegek, szigorúan kincstári dumákkal. (“A tettes ott vesztett rajta, hogy visszatért az üzletközpontba kifizetni a telefonszámláját, ami ostobaság, mert ahová ő megy, ott egy telefonhívás ingyen van.”) Emberünk valami lepukkant pick-up-pal menekül. Kommentár: “a gyanusított amikor belépett a fegyverüzletbe azt mondta az eladónak, hogy ő a Központi Intelligencia Ügynökség tagja…” Valahogy furcsa volt ez a szervezet, valószínűtlennek tűnt, mint az Őrjárati Egyetem, melyet még egy osztálytársam vetett fel az általános iskolában. Igaz, neki volt rá mentsége; Kicsi is volt, meg hülye is. Szóval kezdtek csikorogni a fogaskerekek, hogy ez ismerős, de fura. Aztán leesett. Központi – Central. Intelligencia – Inteligence. Ügynökség – Agency. CIA, azaz szíájéj, Központi Hírszerző Hivatal… Uhhh…

Ami jó, az jó!

Nyúlás ZeroCool [GS]-től, de annyira azonosulni tudok az üzenetével...


(Ha megklikkeled megnő!)