2005-11-01

Az enyém lett, óh yess!

Sinclair az Isten, ez nem is kérdés, de… Szóval kora gyerekkorom óta rajongok a Commodore SX-64-ért. Ez egy – jókora túlzással – hordozható, tízkilós C64-es, beépített FDD-vel, 5 hüvelykes CRT-vel. 1983-ban jelentették be, de csak egy évvel később kezdték el árulni, könnyű 995 amerikai dollárért. Kell mondanom, hogy akkoriban hogy birtokolhassam a világ első hordozható számítógépét, pont annyira volt esélyes, minthogy legyen egy saját űrhajóm a tetőn? 21 évvel később az álom megvalósult. TaS barátom profilt tisztít, eladogatja a gyűjteményének egy részét és mivel hiénázási előjogaim vannak nála, azonnal lecsaptam az "apróságra". Tegnap késő este hozta át, és mikor felhoztam a lakásba, hosszú percekig csak simogattam és döbbentem bámultam! (Az SX-64-et, nem TaS-t! Hülyék!) Bekapcsolni nem mertem akkor, mert már elég hűvös volt kint, nehogy megbetegedjen itt nekem. Reggel az első dolgom volt kipróbálni! Végre meg tudtam mutatni Verának, hogy mi fán terem a Pac Man, aztán Choplifter-eztem egy röpke félórát, majd elvittem a Wizard of Wor-t 44600-ig. Mázlim van, mert TaS gyakorlatilag száz százalékos állapotba hozta, a minimálisan átalakított – van benne egy Reset kapcsoló, meg egy SpeedDOS ROM átkapcsoló – gépet. A huszonkettedik évébe jövő májusban lévő szépség CRT-je még mindig tökéletes. Fél fényerő, minimális kontraszt és tűéles kép! Nem hiába, ebben még van anyag! Viszont egy kicsit félek most attól, hogyha Rambo látja ezt az oldalt, akkor mit fog szólni... Úgy érzem magam, mintha elszerettem volna a csaját...

Nincsenek megjegyzések: