2005-11-28

Kockulni voltunk!

Megvolt az éves rendes kockulásunk! Iszonyat jó volt! Persze ez valami olyasmi, amiben kívülálló annyi élvezetet talál, mint egy lekvárosüveg külsejének nyalogatásában, de hát ez, van. Ha hülyének gondoltok érte, a ti dolgotok! Régi gépekkel játszani jó!

Lássuk akkor sorban:


Ez tisztelettel egy Atari Falcon. Mögötte az SX-64 hátulról, beszúrva egy cartridge a tetejébe - valószínűleg a Wizard of Wor. A gép mögött meg én. Kicsit betakar a tévé, de mögötte a Lambda (IQ) 8300 kandikál. Nos igen, Speccy party ide, Speccy party oda, a társaság meglehetősen nyitott minden régi vas irányában. A Flakon nem maradt soká, átadta a helyét a HT-1080Z-nek, amin végig ment a Space Invaders klón őrület. Mostmár sohat többé nem felejtem el, hogy a betöltés után a "/"-gombra indul.

Aki erről megmondja, hogy micsoda és milyen oprendszer fut rajta, az előtt leveszem a kalapom! Speccyalistáknak nem ér, előttük úgyis leveszem, meg tudják is, hogy ez egy erősen átalakított Spectrum és egy házi készítésű grafikus oprendszer a SIOS szaladgál rajt. Nem akármi!

A szovjet ipar remeke! Robik, az illegális Spectrum klón. Nekem másfajta van, de hogy a szovjet munkásemberek ugyanott bányászták hozzájuk a műanyagot, az biztos!

Ő pedig egy Timex Sinclair 2068-cas, kinyitva Latyi.Ca által. Nem láttam még belülről, mert az enyémet a "ha működik, ne akard megjavítani" irányelv keretében nem bántottam. Legközelebb jöhettek kockulni ti is, nem harapunk!

2005-11-25

Holnap kockulunk, juhé!

Jelentem holnap lesz a napja a nagy, egyetemes Speccyalista kockulásnak! Begeekelünk, juhé! Hatalmas képes beszámolója várható a nagy, össznépi régigépezésnek! Stay tuned!

2005-11-22

Bevált recept

Ytse gyűjtése:


(Ha megklikkeled megnő!)

2005-11-18

Hát van erre szó?

Nekem is fájt, nektek se legyen jobb!
Ez egy ingyen osztogatott - értsd: közpénzből készült - képeslap, mely az Ügyfélkaput ( http://www.magyarorszag.hu/ugyfelkapu ) hivatott népszerűsíteni. A grafikai poén még csak-csak, de a szöveg... Wazze, 2005-ben sikerült a Hahota szinvonala alá menni? De ami sokkal keményebb, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy az apró, jelentéktelen információ, mint az URL valahogy lemaradt. Csókoltatom a kreatívokat! (Nem, a hátulján sincs rajta!) Itt van!

Pimp máj Gány...

Ha jól számoltam, otthon 25 csatornát szolgáltat nekem a UPC. A Music Television-t az utolsó előtti csatornahelyre hangoltam be – az uccsó az a francia TV5, az utolsóelőtti előtti, meg a VIVAmeg, született Zémeg, mert az is pont annyira érdekel –, de csak azért, hogy meglegyen a leltárban, „ha már van”. Nézni azt nem szoktam.

Valamelyik este csatornaszörföltem és valami rejtélyes okból eljutottam az MTV-ig. Egy adás végét csíptem el, egy meglehetősen lepukkant verdát bevittek egy kaliforniai tuningshopba és ott beletettek minden földi jót a szakmandrók. Mit tagadjam? Rákattantam! Persze mint kiderült én vagyok az utolsó, aki hallott az egészről – mint mondottam volt, nem vagyok MTV fogyasztó. Az első szezon beszerzése tán ha fél nap kérdése volt.

„If you wanna be a player…”
Aki már pontosan tudja, hogy a Pimp my Ride című sorozatról igyekszem itt szaporítani a biteket, az bátran átugorhatja az egész bekezdést, de ha esetleg van valaki aki – hozzám hasonlóan – MTV ügyekben barlanglakónak számít, jobban teszi, ha marad. Szóval a kb. „Pofozd ki a Verdám” című széria valóságshownak látszó tárgy. A bevezetőben felbukkan Xzibit, aki ritmikus amerikai poézist (RAP) művelő afroamerikai művészember. Be kell valljam, hip-hop ügyekben való cromagnoniságom is; a jó munkásemberről mindössze annyit tudok, hogy az Electronic Arts fémjelezte Need for Speed: Underground 2-ben is felelős a soundtrack jelentős részéért. Nos, ő vezeti fel a műsort, amiben valami „szerencsés” jóember úgy tesz, mintha övé lenne a földkerekség legnagyobb, négy keréken guruló szemétdombja. Néha a tulajdonlás valóság lehet, de a jó háttéremberek tesznek róla, hogy még szörnyűbbnek látszódjon a helyzet, mint amilyen. Az egyik figurának például egy régebbi, de tökéletesen decens Mitsubishi Galan… Izé… Mirage-zsa volt, de az ügyes kezek beverték az egyik oldalablakot, az egyik acélfelnis kereket lecserélték az autóhoz tartozó pótkerék virslire, megszaggatták az üléshuzatot és kilazították a helyzetjelző armatúráját, hogy az egész a vezetéken lógjon. (Különösen a kerékcsere volt gáz, mert nem sokkal később világosan látszott, hogy megvan mind a négy eredeti felni, mert bölcsen a csomagtartóba rejtették.) A dramaturgia szerint, a jármű tulajdonosa a látványos panaszáradat végén az obligát „Please MTV, pimp my ride!” mondattal zár. Ilyenkor megjelenik Xzibit – eksz tu dö zí – és szemügyre veszi a gépet, hülyén fintorog, és még hülyébben röhögcsél. Aztán becsönget a mit sem sejtő – hát persze! – tulajhoz, aki vérmérséklettől és nemtől függően a nyakába ugrál, gyakran olyan combkulcsolással, hogy Maya Gold legkomolyabb produkciója ahhoz képest csak Lolka-Bolka, de legalábbis lapogatja a hátát. Aztán együtt kimennek a verdához – az alanyok valahogy mindig valami kertvárosban laknak – és együtt is konstatálják hogy, aközben sem lett szebb, mint amikor utoljára látták. Ilyenkor Xzibit megkapja a kulcsokat és a már megismert módon, hülyén vigyorog és látványosan utálkozik az egésztől, majd elhajt a West Coast Customs nevű helyre, ahol megkezdődik a látványos átváltozás. Én nem mondom, hogy minden autószerelőnek úgy kell kinéznie, mint Tom Cruise-nak, de a WCC-sek valamiért úgy néznek ki, mint egy csapat köztörvényes. Még a legszolidabb arcnak is komoly kábítószeres múltja lehet, de mindegy, ez van, lendüljünk ezen túl. Az autóipari vademberek semmit sem tisztelnek, a sorozat során látszik pár művük a létesítmény körül. Lamborghini, Hummer H2, Bentley, 69-ces Pontiac GTO. Mindegyik olyan beavatkozás után, ami láttán a tervezőik minden kétséget kizáróan alkoholizmusra adnák a fejüket. Szóval Eksztudözí megérkezik a létesítmény udvarára a gépjárművel, ahol spontán várja a brigád. Ők hihetetlen fikázásnak vetik alá a gépet. Kicsit rugdossák, kicsit leszaggatnak ezt-azt, aztán betolják a műhelybe, ahol konzíliumot ülnek felette, hogy mi is kerüljön bele. Ilyenkor van minden, hátsó fejtámlákba 12”-es monitorok – tök jó, hogy csak a mögötte jövő tudja őket nézni – XBOX, PS2, jó drága Hi-Fi, akvárium, cipőszekrény, pöpec fényezés, meg minden marhaság. Ha ez megvan, akkor jön az átalakítás. A végén persze mindig jön a műbalhé, hogy „jujj, itt a tulaj siessünk!” Akkor elkezdenek sietni, leleplezik a verdát, a tulaj örül, Zibit meg úgy tesz, mint ha ő lenne az inverz télapó és ad neki valami extra ajándékot, mintha legalábbis a saját zsebéből menne a balhé. Tulaj örül, tulaj barátai örülnek, tulaj megköszöni az MTV-nek, hogy pimpelték a rájdját. (Mivel a tárhelyem véges, ezért nézegessétek inkább a show hivatalos oldalát képek ügyében!)

„...but your wheels ain’t fly...”
Azon túl, hogy végig kilóg a lóláb, a dolog még mindig messze jobb, mint a Bajkeverők című művalóságshow. De valahogy az egész annyira amerikai! Egyrészt a fene tudja, hogy bevállalnám-e hogy égessem magam azzal, hogy azt mondjam, hogy én bizony azzal a trágyadombbal járok amit ott mutatnak, egy olyan országban, ahol az autó nem luxuscikk, hanem mindenki által könnyedén megszerezhető használati tárgy. Másrészről az valami döbbenetes, hogy mit gányolnak ezek a fickók! Egy párszáz köbcentis motorú mikrobusz alá betenni 17”-es kerekeket úgy, hogy ki kelljen vágni a karosszériából, az nekik tök alap és nem tudom elképzelni, hogy erre van méretezve a futómű. Vagy egy eléggé csoffadt Trans-Am-ot úgy felcsicsázni, hogy aztán a motorháztető mellé beszaladna a kezem, olyan illesztési hézagok vannak, szintén nem zavarja őket. Vagy amikor a csávó valamelyik részben behúzza bőrrel az ülést és fodros marad a bőr, nincs eldolgozva... Normálisak ezek? Szóval Pimp my gány! Azzal együtt érdekes, na. Tessék nézni, úgyis jönnek a hosszú téli esték! Ha meg valakinek megvannak az első utáni szezonok, ne kíméljen!

A legmókásabb a dologban, hogy a Cool tévén nyomják a saját verziójukat, „Cool a verda!” címen. Háát… Ki nem állhatom a Majka nevű csávót aki az egyik host, de ott állítom lényegesen szebb munkát mutatnak be a jó munkásemberek. Persze sokkal szerényebb költségvetésből, de sokkal értelmesebb dolgokat.

2005-11-13

Viasat Exploder és Mars a Marsra

Ytse meséli:
Viasat Explorer, 5th Gear autós műsor. "Ezt az autót egy négyhengeres V8-cas hajtja..."
LOL!

Más:
Ez is egy régebbi észlelésem a "Mars Mentőexpedíció" című alkotásból. A képen látható asztronauta bácsi, éppen egy high-tech űrállomáson lebeg. A háttérben pedig a falon mi az? Igen, egy IDE RACK!!! LOL!

2005-11-11

Colt a múltból

A blogban az a jó, hogy időtlen. Még a Révay utcában voltunk, amikor egyik nap ezt láttuk az utcán. Szegény ember jól járt...

2005-11-09

Civ rulz!

Ezt látnotok kell, ez atom!
Úgy illik, hogy itt legyen a forrás is, a Homár aki kozli a tét.
Civ rulz, Sid Meier for prezident!

2005-11-07

A munkavédelmi verseny győztesei

Heveny építkezés zajlik a szomszédunkban. Itt terül el mellettünk a Gozsdu Udvar, ami iszonyatosan leromlott állapotában is annyira szép és lenyűgöző, hogy számtalan filmben szerepelt díszletként. Szóval ezt a helyet rázzák most gatyába, hogy lakások legyenek belőle. Az, hogy mennyit keres valaki a bolton, az teljesen hidegen hagy. A lényeg, hogy megint szép lesz. Viszont az építkezésen dolgozók nagyon kemények. Minden tiszteletem az övék, de az életösztön az nagyjából annyi bennük, mint a lemmingekben. A frász tör ki, amikor látjuk, hogy miket művelnek. Láttunk egy pasast, a szakadó esőben kimászni mindenféle biztosítás nélkül a nyálkás tetőre, hogy a gerendákon ülve dobálja le a cserepeket az alul állóknak, de valaki mondta, hogy papucsban is látott valakit csákányozni. Simán elhiszem! A védőfelszerelésük amúgy is zéró.

Szombaton ismét rátettek egy lapáttal! Az öreg ablakkeretekből, ajtókból máglyát raktak és a város közepén vidáman égették az olajos bűzt árasztó renyhe halmot úgy, hogy közben fél méterre a tűztől jártak a bontott téglát hurcoló teherautók. (Bocs a képminőségért, mobillal lett lőve.)

2005-11-01

Az enyém lett, óh yess!

Sinclair az Isten, ez nem is kérdés, de… Szóval kora gyerekkorom óta rajongok a Commodore SX-64-ért. Ez egy – jókora túlzással – hordozható, tízkilós C64-es, beépített FDD-vel, 5 hüvelykes CRT-vel. 1983-ban jelentették be, de csak egy évvel később kezdték el árulni, könnyű 995 amerikai dollárért. Kell mondanom, hogy akkoriban hogy birtokolhassam a világ első hordozható számítógépét, pont annyira volt esélyes, minthogy legyen egy saját űrhajóm a tetőn? 21 évvel később az álom megvalósult. TaS barátom profilt tisztít, eladogatja a gyűjteményének egy részét és mivel hiénázási előjogaim vannak nála, azonnal lecsaptam az "apróságra". Tegnap késő este hozta át, és mikor felhoztam a lakásba, hosszú percekig csak simogattam és döbbentem bámultam! (Az SX-64-et, nem TaS-t! Hülyék!) Bekapcsolni nem mertem akkor, mert már elég hűvös volt kint, nehogy megbetegedjen itt nekem. Reggel az első dolgom volt kipróbálni! Végre meg tudtam mutatni Verának, hogy mi fán terem a Pac Man, aztán Choplifter-eztem egy röpke félórát, majd elvittem a Wizard of Wor-t 44600-ig. Mázlim van, mert TaS gyakorlatilag száz százalékos állapotba hozta, a minimálisan átalakított – van benne egy Reset kapcsoló, meg egy SpeedDOS ROM átkapcsoló – gépet. A huszonkettedik évébe jövő májusban lévő szépség CRT-je még mindig tökéletes. Fél fényerő, minimális kontraszt és tűéles kép! Nem hiába, ebben még van anyag! Viszont egy kicsit félek most attól, hogyha Rambo látja ezt az oldalt, akkor mit fog szólni... Úgy érzem magam, mintha elszerettem volna a csaját...