2005-09-05

Hurrá, nyaralunk! Part 0

Ahogy MP szokta mondani, „már vágom a centit”. Nagyjából egy hét múlva indulunk nyaralni, és már alig várom. A rizikófaktor, hogy most először fapadossal. Az úti cél – immár harmadszor – Mallorca. Közel van, kafa, így szezon végén már nincsenek olyan baromi sokan sem, és ami a legfontosabb ott van Alizunk meg Gaspar. Igen ám, de amikor bementem az utazási irodába charter jegyárakat tudakolni, akkor közölték, hogy 180 000 kettőnknek, úgyhogy inkább passzoltam. Egy életem, egy halálom, nézzük meg a fapadosokat – gondoltam én akkor.

Én kis buta, akkor még nem tudtam, hogy a fapados az olyan, hogy mindig egy irányba értékesíti a jegyeket, tehát simán és egyszerűen meg tudod játszani, hogy egyik irányba X társasággal közlekedsz, visszafelé meg Y-nal, nincs rád nézve hátrányos következménye árilag. Nézegettük az igénybe vehető járatokat Budapest és Palma de Mallorca viszonylatban és hamar rájöttünk, hogy közvetlen kapcsolatot csak a WizzAir biztosít így szeptember közepén, de annak is ez az utolsó járata a szezonban. (Mint ilyen, amúgy tök üres kifelé – ki az a marha, aki olyan járattal megy ki, amivel nem tud visszajönni, nemde? – és 2900 forintos egységáron értékesíti a jegyeket. Rulez!) Visszafelé majd csak jövőre. Maradt Air-Berlin, akik egy németországi átszállással juttatnak oda, de fapados létükre biztosítják az átszállás lehetőségét. (Kis magyarázat: a fapadosok ezt a varázslatot általában nem tudják, erre fel is hívják a figyelmet.) Interneten a magyarul beszélő oldalon megrendelni a jegyeket pillanatok műve, fizetni hitelkártyával szintén nem egy nagy kaland. Azonnal megjött a visszaigazolás és két nap múlva le is emelték a kártyámról a 100-100 Euró előleget.
Béke, barátság! E-mail Aliznak, hogy mikor érkezünk és távozunk, ő lefoglalja a szállodát, jön elénk, meg majd kivisz a reptérre, bár ez utóbbi mozzanatot mindig nagyon utálom.

Hipp-hopp, elreppen két hét, és jön egy levélke az Air-Berlintől – hozzáteszem, hogy angolul és németül –, hogy ők nagyon sajnálják, de a kifelé menő járatunkat törölték ezért a következő napra tudnak leghamarabb helyet biztosítani, természetesen mindez nekünk nem kerül egy vasunkba sem, ugyanannyiért visznek oda, mint amennyibe az eredeti jegy került. (Jaaaj, de jóóó! Köööszíííí! Megcsókolhatom a cipődet?) Megvizsgálva az ajánlatot kiderül, hogy nagyon nem jó bolt, mert valamikor késő este érnénk oda, gyakorlatilag bukunk egy teljes napot, de fizetjük a szállodát. Szóval unrulez az egész. Megvizsgálva a WizzAir oldalát még mindig van jegy ugyanarra a napra, és még mindig 2900 forint. Felhívom – 800-as szám, ingyenes – az Air-Berlin ügyfélszolgálatot, ahol egy fülhallomást német ajkú fiatalember fogadja a hívást. (Már itt közbeszúrnám, hogy a Magyarországnak megadott számon azt várná az ember, hogy magyarul beszélő call-centeres fogadja a hívást, különös tekintettel arra, hogy a magyarság jobbára sajnos be van oltva nyelvtudás ellen.) Semmi gond, angolul – akkor még – úgy tűnt, boldogulunk. Vázoltam a helyzetet és megkérdeztem, hogy van-e arra mód, hogy a kifelé történő foglalásunkat töröljék, ámde a visszafelé irányút megtartsák. A fiatalember szabadkozik, meg kell kérdeznie a főnökét, de ha adok egy számot, visszahív. (Azért ez barátságos lépés, nemde?) Megadom a mobilom, ami két-három perc múlva csörög is. Az ember jelentkezik, igen, van rá lehetőség, de küldjek már egy e-mail-t, vagy faxot, amiben ezt leírom. Semmi gond, mondom, legyen e-mail. Emberünk lediktálja a címét. Megköszönöm, elbúcsúzunk. Összedobom az emilt, elküldöm. Persze azonnal visszapattan. Nézem a címet, van benne „j” betű. Élek a gyanúperrel és megpróbálom „g”-vel is a jól ismert „dzséj-dzsí” tévesztés okán. Persze visszapattan. Sóhaj, telefon újra. Idősebb női hang. Elkérem a faxszámot, mert a ki tudja hány call-centeres közül kideríteni, hogy kivel is beszéltem, több mint reménytelen. A hölgy elnézést kér, de csak németországi faxszámot – aha, jól hallottam én! – tud adni, mert ők ott vannak. Nem baj, az is jó. Elküldöm a faxot és lesem az e-mail-t, hogy mikor jön a visszajelzés. Az is megjön úgy húsz perc multán, ámde – na, kitaláljátok? – az elvarázsolt fatökű lepkevadász az egész utat törölte! Pánikszerű telefonálás a 800-as számra! Harmadik kezelő – hölgy –, erős akcentus, de már az első mondat után érzem, hogy jobban értjük egymást, mint az első delikvenssel. Vázolom a helyzetet és érdeklődöm, hogy akkor most mi a pálya, jön-e egy újabb foglalás-visszaigazolás a visszaútra, vagy mi nyű van? Kicsi türelmet kér. A háttérből papírokkal való zörgés hallatszik be, billentyűkattogás és egy halk „sájze” is. Igen, az észlény törölte az egész utat. A hölgy elnézést kér és megnyugtat, hogy azonnal visszafoglalja a visszafelé utat. Persze én közben többször megdöntöm a nemzeti rekordot vérnyomás terén. Hálásan megköszönöm és – valamelyest megnyugodva leteszem a telefont. Nem egész kettő perc múlva csörög a mobilom. A legutóbbi hölgy jelentkezik. Sajnos a rendszerük azonnal értékesítette a jegyeinket, amint törölték a foglalást. (Itt kicsit meghaltam.) De két nappal korábban, vagy egy nappal később még van hely, mi legyen? Persze azonnal lecsaptam az egy nappal későbbi lehetőségre. Még ha reptéren alszunk, akkor is tovább maradunk inkább, mintsem két nappal hamarább hazajöjjek! Sűrű szabadkozások mindkét oldalról, pár perccel később megérkezik a visszaigazolás, de végképp csak akkor nyugodok meg, amikor a hitelkártyám elszámolásán is láthatóvá válik, hogy visszafizették - újra ráterhelték tranzakciót.

Kedves gyerekek! A mese tanulsága következik! Csak akkor foglaljatok fapados jegyet on-line, ha tudtok külföldiül és módotokban áll faxot küldeni külföldre. Ha mégis így tesztek, akkor ne akadjatok fenn olyan apróságon, hogy az egyik szolgáltató tökéletes számlát küld e-mail-ben HTML formátumban (WizzAir), míg a másik (Air-Berlin) annyira sem képes PDF-ben – PDF-ben! –, hogy ékezeteket „nyomtasson” – nemes egyszerűséggel hi nyoznak az kezetes bet k, vagy egyms nyakra torldnak a szavak. Megnézném melyik könyvelő vagy APEH-es fogadná el ezt a trágyadombot. Továbbá a szerződési feltételek Angolul szerepelnek, ugyanezen a dokumentumon.

Most meglehetősen tele van a pelusom az utazást illetőleg, de ami ilyen vacakul indul, annak feltétlenül jónak kell lennie a végére, nemde?

Nincsenek megjegyzések: