2005-09-01

Háborúzz, ne szeretkezz!

Bocsásson meg nekem a világ, de én így harmincon túl is azt gondolom, hogy a számítógépes játékokkal történő időtöltés az egyik legjobb szórakozás. Eszem ágában sincs vitatkozni arról, hogy mit is kéne tenni az erőszakos játékokkal! Nem tisztem eldönteni, hogy mennyire károsak a zsenge korúakra, de csendben megjegyezném, hogy én még nem hallottam olyan esetről, amikor egy osztálytermi mészárlás után bárki is a fegyvergyártókat okolta volna, ellenben ha találtak az elkövető szobájában egy Quake kópiát, akkor máris megvolt a bűnbak, ami nekem fura. A számítógépes játékok között több az erőszakos, mint a szelíd, ez tény. Azt hiszem, el kell fogadnunk, hogy ilyen az emberi természet. Több embert érdekel a „Láncfűrészes Hétvége IV”, mint a „Öntözd meg a százszorszépeket 2: Locsolókanna újratöltve”. A horrorfilmek is több nézőt vonzanak, mint a balett.
A számítógépes játéktörténet egyik legerőszakosabb, de egyúttal a játékos számára legnagyobb cselekvési szabadságot nyújtó, forradalmi megoldásoktól hemzsegő játéka a Grand Theft Auto: San Andreas. A Sony jó érzékkel felismerte a helyzetet és olyan szerződést kötött a Take2-val, hogy a jó fél évig csak PlayStation 2-re adja ki a programot. A dolog bejött. A játék 2004 októberében jelent meg PS2-re és sikerrel lehelt új életet a korosodó konzol gyengülő eladásaiba. Az PC-s és XBOX-os változat pedig most május végén került az üzletekbe. A történetben egy afro-amerikai fiatalembert domborítunk, aki a gettó közepén él és nem éppen egy jótét lélek. A történet során a legszolidabb bűncselekmény, amit elkövetünk majd a biciklilopás lesz. A skála másik végén a tömeggyilkosság áll, és a köztes stációkból csak a kútmérgezés marad ki az életellenes cselekedetek közül. Az akció abszolút mértékben éles, nincsenek stilizált, „budspanceres” pofonok, kitakart, cenzúrázott jelenetek. A végeredmény egy erőszakos, de nagyon izgalmas és élvezetes játék.
Az Entertainment Software Rating Board (ESRB – a játékszoftverek korhatár besorolását végző amerikai szervezet) mégis a „tizenhét évnél fiatalabbaknak nem eladható” kategóriába sorolta. Most viszont áll a bál! A PC-s változat kiadását követően megjelent az interneten egy nem hivatalos módosítás a játékhoz, ami láthatóvá és játszhatóvá teszi azt a mozzanatot, amit a program készítői az utolsó pillanatban kihagytak a történetből. (Ez egyáltalában nem szokatlan a játékprogramoknál. Egyszerűbb és veszélytelenebb bent hagyni a programkódot, de átugrani, nem használni, mintsem eltávolítani és aztán csodálkozni, hogy a játék fagy, kiakad.) Jelen esetben arról van szó, hogy a történetben módunk nyílik összebarátkozni az ellenkező nem képviselőivel és hát... khmm... behatóbban is megismerni őket. A hivatalos verzióban ilyenkor kívülről látjuk azt az épületet, ahol az „akció” zajlik, miközben félreérthetetlen hangok hallatszanak – némi kameramozgással dúsítva –, melyek egyértelművé teszik, hogy mi is folyik odabent. A nem hivatalos patch viszont elénk tárja a meztelen igazságot és ritmusérzékünket is próbára teszi. A játék e része annyira nincs befejezve, hogy a meztelen testet ábrázoló textúrák is hiányoznak. Az Egyesült Államokban óriási botrányt kavart az ügy, a korábbi elnök felesége, jelenleg demokrata szenátor, a flower-power generáció tagja, Hillary Clinton egészen odáig merészkedett hogy kijelentse, a San Andreasban elrejtett szexjelentek ugyanolyan károsak az amerikai ifjúságra nézve, mint a cigaretta vagy az alkohol.
Tetszenek érteni? Mert én nem! Az nem baj, hogy van a játék, élő egyenesben mutatja be az erőszakot, a drogozást, a bandaháborúkat, gyilkosságot, rablást, kerítést; csak úgy repkednek a szövegben „biccsek” meg a „fukkók”? (De persze a legszörnyűbb az, hogy nagyon valószínű, hogy egyfajta valóságot ábrázol.) Így megkaphatja a „17+” minősítést! Viszont ha már van benne egy kis rejtett, külön beavatkozással előcsalható pixelszex, az baj, abból „18+”-t kell csinálni!
A botrány vége az lesz, hogy a kiadónak újra kell nyomni a borítókat és vissza kell hívnia a boltokban lévő példányokat. Ráadásul az egész „eső után köpönyeg”, hiszen az eltelt másfél-két hónapban már lefutott a megjelenést követő értékesítési csúcs. A Take2 Interactive részvényei máris hét százalékkal érnek kevesebbet és a várt 215 millió dolláros bevétel helyett „mindössze” 170 millióval kalkulálnak.

Sohasem értettem Bill-t, hogy mi a csodáért kellenek neki olyan randa nők, mint Monica, vagy a többi hölgy, akikkel hírbe hozták. Hillary fenti akciója után kezdem már érteni. Bocs, Bill!

Nincsenek megjegyzések: