2005-12-31

BUÉK és más

Érdekes, hogy most a szilveszter szombatra esik. Valahogy egészen addig nem tudatosodott bennem, hogy szilveszter volna, míg rá nem tévedt a tekintetem az órára! Úgyhogy BUÉK nektek!
And now, something completelly different:
Elgondolkodtatott ez a colis - kólis és nem kólás! - szaloncukor ügy. Just for the records: közelebbről meg nem nevezett budapesti cég kifejezetten gyerekeknek ajánlott szaloncukrában fertőzést okozó colibaktériumokat találtak. Az ÁNTSZ illetékese szerint ez azt jelenti, hogy "a szaloncukor valamelyik alkotórésze eddig ismeretlen körülmények között bélsárral szennyeződött." Az istennek nem hajlandók elárulni, hogy melyik cégnél szartak a csokimasszába, mondván "nem került bolti forgalomba" a cucc. Közvélemény nyomása ide, ombudsman oda, nyiltan falaznak valamelyik multinak. Ez nem olyan, mintha találnának nálam egy atombombát és nem mondanák meg a nevem, mert nem durrantottam el? Szóval először dühöngtem, aztán rájöttem, hogy egyszerű nyomdahibáról van szó! A szóban forgó terméket ugyanis mindössze rosszul cimkézték fel! A helyes felirat ez lett volna: SZARONCUKOR!
Doh!

2005-12-27

Csokoládé

Nagyon jó gyerek leszek és holnap rábukom a munkára! Megírom amit meg kell, megcsinálom az agendámat Vegasra. Ezért valószínűleg frissítés nélkül maradtok jó sokáig. De hogy addig is szolgáltassak valamit, két kép a KitKat Chunky fantázianevű szénhidrátban talált rémítő folytonossági hiányosságról. Az érzékszervi vizsgálat aztán megállapította, hogy csupán egy csokoládéban kelettkezett légbuborékról van szó és nem illetéktelen behatolóról. Pheww...

2005-12-24

KeKÜ(K)

Kedveskéim!
Boldog Karácsonyt nektek!
Hogy legyen mivel levezetni a bejglizési stresszt, ÍME EGY NAGYSZERŰ JÁTÉK még tavalyról, mely mit sem veszített aktualitásából. Tavaly még meg tudtam csinálni 100%-ra, most nem emlékszem, hogy már hogyan is volt, lehet próbálkozni. HELYESBÍTEK! 170 Pontot sikerült elérnem, akinek több megy, szóljon!
Nem értem én ezt a dolgot! Új évet boldogat kívánunk, karácsonyt meg kellemeset. De vajh' erre miért nincs rövidítés? Úgy döntöttem, hogy letesztelem az ismerősöket és képeslappótló SMS-ben KeKÜ(K) megy mindenhová! Muhahahahha! Kíváncsacsi vagyok, hányan értik meg majd. Egyébként most jöttem rá, hogy elfelejtettem bekapcsolni a mobilt egész nap. Na, most bekapcsoltam! Majdnem felrobbant a bejövő SMS-ektől... Sebaj! Most majd ellentámadok! 8-]
Na, mindenkinek szépet és jót, remélem sok szép ajándékot kaptatok!

2005-12-22

Viva, Las Vegas!

Elegem van a Blizzardból! Már megint nem lehet bejelentkezni a World of Warcraftba! Takony ide, megfázás oda, egész nap dolgoztam, úgy gondoltam megérdemlek egy kis egészséges hentelést.

Na, esemény van! Tegnap felhívott Ákos, hogy beugranék-e helyette egy könnyű CES (Consumer Electric Show) látogatásba, sponsored by Microsoft. Én rögtön TRf-re akartam passzolni a dolgot, lévén MS-hez légyegesen több köze van, mint nekem, de ő nem fog ráérni. Én azt mondtam, hogyha a főnököm elenged, akkor megyek. Elengedett, megyek. Szóval január harmadikán irány Las Vegas. Azt mondják, hogy amit az ember az év elején csinál, azt fogja egész évben. 2006 utazással fog telni ezek szerint? Ma megtudtam a részleteket. Nos, hát nincs agyonszervezve a dolog, és félek tőle, hogy megint úgy járok, hogyha valamit a saját pénzemből csengetek ki, akkor nem látom viszont a pénzem fél évig.

(Rohadás WoW még most is csak handshake-el. Komolyan mondom, tele a puttonyom velük!)

Lévén dicsértétek az izraeli beszámolót – érdekes, hogy a blog komment szolgáltatás nem szimpi nektek, csak az emil, meg az MSN –, retrospektív jelleggel előszedtem a 2000-es USA turné naplójának Las Vegas-os részét. Édes hármasban voltunk, Ákos, Szabi, meg én. Akkor még egy Psion 3A-ba pötyörésztem, ékezetek és helyesírás ellenőrző segedelme nélkül. Ma már viccesnek tűnik, de digitális fényképezőgépünk sem volt még akkor.

USA Tour
Kilencedik nap
2000.11.09.
Uton a Grand Canyon-hoz, Las Vegas-on at.
Reggel hetkor kelunk. Kikapok, mert nagyon horkoltam. Az ut hosszunak, es egyhangunak igerkezik. Mojave. Kosivatag. Hiaba bukkannak fel hegyek es hegyeknek tuno dombok, a taj koparabb a koparnal. De hat a sivatag milyen legyen? Unalmamban eloszedem a Psiont, es kijavitgatom az elozo naplobejegyzesek hibainak nagy reszet.
Az indulaskor logott az eso laba, felhok tornyosultak mindenfele. Meg itt a sivatagban is felhopamacsok lognak. A nap meglehetosen eget a hatso szelvedon keresztul, igy konnyu napellenzot eszkebalok a farmeringembol, meg az egyik hatso biztonsagi ovbol.
Carl's JR-nel reggeliztunk utkozben. Lekuzdom a hatalmas burgert, Szabinak adom a krumplim felet, es jol betankolok innivalobol. (Ugyanis az itteni gyorsettermek zomeben az a szokas, hogy kapsz a rendelesedhez egy poharat, es a kint allo italpultnal azt es annyiszor toltesz amit es ahanyszor szeretnel.)
Most hogy rengeteg idom van potyogni itt a hatso ulesen - "Psion is in the back seat of my Caddilac... ize Chevrolet" -, jut idom vegiggondolni, hogy bizony Diego tetszett idaig a legjobban. Nem lattunk ugyanis keregeto hajlektalanokat, es az utcakat ellepo mocskot. Lehet, hogy csak nem tevedtunk be az olyan helyekre? Vagy ennyit szamitana a varosban az eros katonai jelenlet? (Hatalmas haditengereszeti bazis van itt, es ha jol tudom, akkor legibazis is akad errefele.) Persze lehet, hogy ez az elkepzeles jokora butasag.
Kozben a sivatagban 3-4000 labnyi magassagba jutunk a tengerszint felett. Elhagyjuk Kaiforniat, es megerkezunk Nevadaba. Oriasi hegyek, es koparak a vegtelensegig. Milyen lehetett itt loval atkelni? En mar attol szomjas leszek, ha csak kinezek az ablakon! Elkepeszto a sivatagot atszelo, nyilegyenes ut! Lefutva az egyik hegyrol 10-20 merfoldre ellatni elore.
Vegasba nappal megerkezni olyan, mint egy unnepelt szinesznot smink nelkul latni. Lehangolo. Mindenrol latszik, hogy muanyag, pozdorja, jobb esetben gipsz. De hat itt ebben az orszagban szinte minden ilyen. Mar szegeny Sea Worlben is ez volt az erzesem, mert nem volt elegendo a latogatoknak pusztan az allatok latvanya, muanyag showt kellett mindenbol csinalni. Visszaterve Vegashoz, az est leszalltaval minden megvaltozott. A fenyek varazslatos csodapalotakat varazsoltak a hatalmas szalloda-kaszinokbol. Persze eddig eltelt a delutan. Mivel is? Bevasarlokozpont - az utazashoz kellett meg nemi aprosag, esetleg meg ajandekok otthonra - es elektronikai uzlet - Akos kifogyott a DV kazikbol - keresessel, videok keszitesevel a "fenyaban uszo alomhotelekrol", vacsorazassal. (Ez utobbiban csak passzivan vettem reszt. Igen, hos vagyok! 8-))
Bejelentkeztunk a szallodankba, ami az osszes hasonlo gigahotelhez hasonloan kaszino is, es valamilyen tema kore epul. az Excalibur nevu letesitmeny egy gigantikus kastelyt mintaz, de termeszetesen ez is muanyag. A bejelentkezeskor az utazasunkat szervezo utazasi iroda itteni partneretol egy nyulfarknyi uzenet erkezik, miszerint a nyertesunk utjat toroltek. (Rovid magyarazattal tartozom: Mi eredetileg a Comdex nevu szamitastechnikai showra erkeztunk ide, ami hamarosan kezdetet veszi itt Vegasban. Az utazasunk eddigi reszet sajat zsebunkbol fizettuk, amolyan extra nyaralaskent. Viszont egy elofizetoi jatekkal is osszekapcsoltuk, aminek a fodija ez a Vegasi utazas volt, Grand Canyon latogatassal tetezve. Nos, ennek a nyertse nem erkezett meg. Az ok szamunkra ismeretlen.)
Az illeto meg nem erkezesenek vannak jo oldalai is. Egyreszt Akos azonnal elfoglalta az illeto szamara lefoglalt es elore kifizetett szobat, igy ma mindannyian kulon agyban alszunk itt a 19-ik emeleten. (Ja, a hotel kb. olyan, mint egy negycsillagos a mi kontinensunkon. Szoval OK.) Masreszt nem kell a Luminat lecserelnunk egy nagyobb autora, hogy elferjunk benne, ami kimeli a zsebunket.
Termeszetesen az elhelyezkedes utan azonnal indultunk a kaszinoba, inkabb bameszkodni, mint jatszani. A kulonbozo szomszedos epuleteket hidak, atjarok kotik ossze. Mi bejartuk a szomszedos ket-harmat, de mindenhol ugyanazt lattuk. Embereket, akik 5, 25 centesekkel, feldollarosokkal, dollarosokkal tomnek nyeroautomattakat, esetleg huszonegyeznek, ruletteznek, kockaznak. Ha van, akit hidegen hagynak a szerencsejatekok, akkor az en vagyok. De az egesznek van valahogy egy olyan hangulata, hogy az ember nem tud ellent allni. A zsebemben cincogo kb. 2-3 dollar a felkaru rablokban vegzi. A poen az, hogy nem nyeremeny nelkul. Mindig visszapotyog annyi, amivel ismet meg lehet tomni valamilyen gepet, egeszen addig, amig el nem tunik az egesz. A gepek kozott setalva csak ugy megnyomtam azt a gombot, ami a benne levo el nem jatszott tetet adja vissza. Meglepetesemre a szerkezet kikopott 2 dollart 25 centesekben! Innentol kezdve vadaszom az ilyen gepeket. Persze a fiuk azonnal lehienaznak, de azert Akos is figyeli azt a bizonyos gombot ezeken a kutyukon. Olyannyira, hogy o is talal valami aprot itt-ott. A "szerencsepenzeket" megetetjuk a gepekkel, majd elhatarozzuk ugy este nyolc korul, hogy itt az ideje, hogy hasznat vegyuk az uszonadragunknak, irany uszni! Szabi nem tart velunk, kozli hogy "o megy nyerni". Feltetelezem, hogy ez sem fog tovabb tartani fel oranal, de most mikor ezeket a sorokat irom, mar fel 11, es meg nincs sehol. Most vagy bankot robbantott, vagy eppen kereget valamelyik sarkon! Az uszasunkbol sajna nem lett semmi, mert az utolso ket szallodankhoz hasonloan a medence szabadteri, es sotetedes utan mar tul hidegnek erezzuk az idot a furdeshez.
Holnap 6-kor lesz az ebreszto, igy gyorsan befejezem a naplot, es huzom a lobort. De hol van Szabi?

USA Tour
Tizenkettedik nap
2000.11.12.
Grand Canyontol vissza Vegasba
A reggelunk kis felreertessel indul. Megegyeztunk abban hogy hetkor kelunk, de azt mar nem tisztaztuk hogy a nyugati parti ido szerint, amin a karorainkat hagytuk, vagy a helyi ido szerint amit a szoba oraja mutat. A lenyeg, hogy Akos ebresztett minket.
Ejjel nem esett a ho, de nagyon hideg lett, az autok totalisan ledermedtek. Kijelentkezunk, lefutjuk a kocsik ablakarol a jeget, majd nekivagunk az utnak. Nagy a kod, helyenkent nem is merek maskent, mint lepesben menni.
Jo 50 merfolddel odebb, egy kisbusz mellett fiatal srac integet. Bar az autokolcsonzo ismertetoje az ilyen helyzetekre azt javasolja, hogy hajtsunk tovabb es a kovetkezo telepulesrol kuldjunk segitseget, mi megallunk. Fiatal par, megalltak az ut szelen, de olyan nagyon lehuzodtak, hogy elakadtak. Megprobaljuk kitolni az egyterut, de a dolog remenytelen, totalisan elasta magat, itt csak gepi ero segit. Amikor kiszallok, akkor jut el az agyamig, hogy amin en eddig 60 merfold koruli tempoban - 100km/h korul - szaguldoztam, az bizony tukorjeg. Te jo isten! Nem vagyok normalis! Kozben megall egy dog nagy terepjaroszeruseg is mellettunk, es konnyeden kihuzza a buszt. A srac nagyon halas, a kezunket razogatja, es halalkodik. Szegenykem!! Nem irigylem, a ruhajan nincs egyetlen sarmentes folt sem.
Zuzunk tovabb. Egy oraval kesobb mar a sivatagban vagyunk, es a futest hutesre kell kapcsolnunk, a puloverrol trikora valtunk. Reggelizunk utkozben, egy Burger Kingben, de nem tunik jo dontesnk, mert delutanra gyomorrontasos tuneteim lesznek. Egy Imodium utan leteszem a nagyeskut, hogy a kovetkezo ket napban nem eszem semmit, de legalabbis gyorskajat biztos nem. Szoval ott tartottam, hogy autozunk a sivatagban.
Megallunk a Hoover gatnal, ujabb fotok keszulnek. Huznank tovabb, de feltunik egy "Helicopter ride, today special 19$" felirat. Ellent tudunk allni? Nem! Bell Long Ranger-el repulunk kb. 3-4 percet. Ujabb regi vagyam teljesult! Mit mondjak? "Olyan volt, mint '65-ben Vietnamban, Da Nang felett!" 8)
Esemenymentesen megerkezunk Vegasba. Mgnezem a szamlalot, harom nap alatt 702 merfoldet vezettem, es szerencsesen egyben vagyunk!
Sokkal nagyobb a forgalom, de ez sejtheto is volt. Visszavisszuk a masodik kocsit, bejelentkezunk a szallodaba, majd nekivagunk Comdexre regisztralni. Kiderul, hogy az elozetes regisztracionk turot sem er, irtozatos a szervezetlenseg, pontosabban a tulszervezettseg. Miert nem eleg az ujsagiro beleponk? Miert kell kulon jegyet valtani a Bill Gates eloadasra? Senki sem tudja. Rohanunk a varos masik vegeben levo szallodankba, letesszuk a kocsinkat, es gyalog rohanunk a helyszinre. Onnan tovabbfuttatnak minket egy jo 10 percnyi setara levo alagsori helyisegbe, ahol kapunk valami jegyeket. Megnyugszunk. Fel ora szabadfoglalkozas.
En a maradek aprommal - harom 25 centes, es negy 5 centes - betamadom a felkaru rablokat. A negyeddollarosok pillanatok alatt elenyesznek, de az 5 centesek az egyik gepbol 150 darab 5 centest fialnak! Harom 7-es jon ki, de sajna nem egyszinuek, mert ha azok lennenek, akkor 2500 drab 5 centesre tennek szert. 3 masodpercre azt hiszem, hogy en vagyok a vilagegyetem csaszara, aztan rajovok, hogy 7,5 dollar boldog gazdaja lettem. 8) Gyorsan visszaszorok fel mareknyit a gepekbe, es ha esznel lennek, akkor nyereseggel jonnek ki, de mar egyszer meghallottam a 150 darab erem csorgeset, igy keptelen vagyok 15-20 darabonkent megfejni a gepet. 8) Eltart egy darabig, amig magamhoz terek, es a fel muanyag poharnyi aprot bevaltatom. Az 5 dollar 40 centes nyereseg igy is boven fedezi azt a 2-3 dollarnyi veszteseget, amit a nalam levo aprobol - a gepekbol kivadaszott aprot nem szamolom 8) - a kutyukbe szortam. Na igen! Tudni kell idoben abbahagyni! 8) Kezdem mar erteni, hogy Vegasban nem mast, mint almokat arulnak. 8)
Kozben letellik az ido, es indulunk Billy Boyt nezni. Hatalmas neger all elenk az ajtoban, es kozli, hogy a mi jegyunk csak arra jo, hogy valami nagy kivetiton nezzuk meg a showt. De hat ezt amikor kaptuk a jegyet, akkor senki sem mondta!!! Kozli, hogy menjunk oda vissza a pinyoba, csereltessuk at a jegyunket, ha jut meg, akkor bemehetunk. Aha! Anyad! Andrasnak - o a nyertesunk - kezebe nyomunk egy kamerat, szerzunk egy masik jegyet, mi meg duhosen megyunk a fenebe. 8( Remekul indul ez a show.
Holnap azt tervezzuk, hogy a Comdex kisbuszjarataval kozelitjuk meg a kiallitast, de mar elore rosszat sejtek. 8( Hogy ott mi lesz a sajtokozpontban...
Szabi gyengelkedik, ezert meghuzodik a szallasunkon - mint kiderul, duma az egesz. Rulettezik, es visszajon 40 dollar plusszba. 8) Mi Akossal nekicsapunk a varosnak, bekukkantuk egy-ket helyre, de hamar raununk, es visszamegyunk a szallodaba.
Innen mar a szokott mederben zajlik az est. Naploiras, pancsi, szundi.

USA Tour
Tizenharmadik nap
2000.11.13.
LasVegas, Comdex
Kora reggel elindulunk a Comdexre ezzel egyutt nem kapunk parkolohelyet, mert a hatalmas parkolo felet lezartak, hogy ott Mercedeseket lehessen kiprobalni. Rohej. Igy Akos kirak minket, majd ket szallodaval odebb, aranyaron parkol. Addig megszalljuk a sajtoszobat, es rabukunk a netre. Van nemi reggeli es innivalo, de csak iszom, a kajalast terveimhez hiven kihagyom. Vegigvadasszuk a press kiteket, de csak modjaval talalunk izgalmasat.
Kinyit a show es szetszeledunk. Meretben meg sem kozeliti a Cebitet, rendezettsegrol beszelni sem lehet. Roppant idegesit, hogy a nagy csarnokok feletti szobakban megbuvo cegeket nagyon nehez megtalalni, igy hiaba rohangalok fel es ala, nem talalom meg azt a ceget, akikkel a leginkabb szerettem volna kapcsolatba lepni.
Raadasul a show tobb helyre van szetszakitva a varosba. Nem eleg vegigrohangalnom az elso es nagyobb helyen levo ket csarnokot, at kell verekednem magam a masik helyre is, mert ott vannak azok a cegek, akikkel fix megbeszeleseim vannak. Igy amikor a fiuk mar vegeznek es elrohannak meg vasarolni, en meg boven a kiallitason vagyok. En azt hiszem, hogy ide nem jovok tobbet, mert vacak az egesz. A mar emlitett Cebit sokkal ertelmesebb, es sokkal kozelebb is van.
Szerencsere buszok jarnak a nagyobb szallodak es a kiallitasi epuletek kozott, igy busszal visszajutok az Excaliburba. Most mar azt is tudom, hogy hogyan fest belulrol egy Greyhound busz. Hiaba bazi nagy, az ulesek alacsonyak es semmivel sem kenyelmesebb, mint egy Ikarus. Viszont nagyon frankon legkondicionalt.
Lepakolom a sajtoanyagot - hiaba volt szamtalan helyen polo osztogatas, nem alltam be, mert annyi cuccom van - es leszaladok a kaszinoba, hogy gyorsan elszorjam a harom otcentesem ami maradt. Sikerul. 8) Bepakolok holnapra, osszetomoritem a cuccom amennyire csak lehetseges. Szerencsere mar csak egyet kell aludni, es indulunk haza. Nagyon kemeny lesz, mert iszonyat hulyen megyunk vissza.
Eloszor Minneapolisba megyunk, majd negy ora lablogatas utan indulunk Amsterdamba. Itt rengeteg idonk lesz - valami 7 vagy 9 ora - es csak ezutan indulunk tovabb haza. Ha minden jol megy, akkor 15-en 21.30-kor erkezunk Ferihegyre.

2005-12-20

Új link

Kicsaptam egy új linket a többi közé! Nézzetek rá, szerintem nagyon jó!

2005-12-16

Na, ide!

Azzal kezdődött, hogy Ferihegyen az El Al biztonsági szolgálata szétkapott apró pici darabokra. De szó szerint. Elvittek egy hátsó szobába, ahol minden holmimat szétszedtek egy másik szobában. Nem előttem, hanem egy szomszédos helységben. Mindent apró darabokra kaptak szét, még a hitelkártyáimat is a pénztárcámból kiszedve kaptam meg, de fogkefémet is kiszedték a tartóból és egy mocskos műanyag kosár alján leltem meg – köszi. Biztos én vagyok alultájékozott… De létezik robbanó fogkefe? Megértem én, hogy félnek, ez OK, de… Szóval ez azért túlzás! A legfurcsább az volt, hogy csak a notebookomat engedték magamnál tartani, minden mást – a gép töltőjét, a fényképezőgépem, az aksikat hozzá, tényleg mindent – be kellett tennem a sporttáskámba, amit feladattak velem. Amikor tiltakoztam, hogy már bocs, de a méregdrága fényképezőgépet szeretném magamnál tartani, nem engedték meg. Hogy lelőjem a poént, szerencsére és szerencséjükre nem lett semminek semmi baja, mert olyan botrányt még nem látott ez az ország, amit én vágtam volna ki, hogyha valamim eltűnik, vagy tönkremegy a hülyeségük miatt. Pusztán kíváncsiságból utána fogok nézni, hogy van-e joga egy légitársaság biztonsági szolgálatának ehhez. Szerintem nincs. Nem hiszem, hogy hirtelen a törzsutasuk leszek. Egy ilyen megalázó szituációban nem lehet elég kedvesnek lenni. Áldom az eszem a meghívólevélért! A kikérdező ember – fiatal srác – valamilyen Tamás, időnként eléggé bunkó és még hülyének is néz.

A gépen tapasztalnom kellett, hogy más utasokkal nem jártak így el, pedig Magyarok voltak azok az emberek is. Bele kell nyugodnom, hogy terrorista pofám van. A hosszított 737-es egyébként kongott az ürességtől és így meglehetősen kényelmesen utaztam. Hiába NextGen, kis lenyíló képernyőkkel, a szövet üléshuzatok eléggé koszoskák voltak. A felszállás előtt az ablakból kinézve láttam egy fura szerzetet. A b-oszlopig Opel Frontera, onnan valami nagyon fura dolog. A b-oszloptól kinő belőle egy nagy púp, a tetején egy kályhacsővel. Gondolom nem teniszlabda-lövöldöző gép. Trauka talán tudja, hogy mi a fene lehet. Persze „Rendőrség” felirata van és nincs rendszáma, hanem az a reptéri furcsa kis rendszám helyettesítő van rajta. Lefotózni persze nem maradt mivel, még telefonnal sem. Életem legviccesebb safety lecture-jét nyomták le, tényleg mindenki odafigyelt, csak éppen azt nem tudom, hogy a poénkodás mellett ilyenkor megmarad-e a lényeg? A légikisasszonyok kedvesek voltak – és ismerjük el – csinosak is. A kajával sem volt semmi baj, gyümölcsök és köztük füge is volt a tálcán. Ellenben az innivalóval meglehetősen fukarak voltak. Egyszer kaptam egy fél pohár vizet a körbehordott palack maradékát, lévén én ültem leghátul. De aztán ennyi. Semmi más, csak a kajakor kávé meg tea. Bevallom ez nem tetszett. Mental note: El Al is bevezeti a Connexion szolgáltatást a hosszú távú járatain. Ja, és ők is rosszul írják le a Wi-Fi-t a fedélzeti magazinban.

A megérkezés eseménytelen volt, hamar és könnyen beengedtek az országba. Igazából az útlevél ellenőrző csajok azzal voltak elfoglalva, hogy valakit hívtak mobilon és egymás kezébe adogatták a telefont. Mint egy nyolcadikos lányosztály, csak éppen nem röhögcséltek hozzá. Már azon voltam, hogy szólok, hogy „helló, itt vagyok!” Mikorra odaértem a futószalaghoz, már ment körbe-körbe a cuccom. Kicsit kergettem, de utolértem. Gyors inspekció – szemre minden megvan. A mobilom bekapcsol bár jéghideg, a fényképezőgép is az de azt ott nem próbálom ki.

Az értünk jövő embert is elég hamar megtaláltam, igaz nem volt ott amikor kijöttem a lezárt területről, úgyhogy hülyén mászkáltam egy kört a taxisok között, mert az volt a programban, hogy a taxiknál kell őket keresni. Megvártunk még két orosz kollégát, aztán húztunk a hotelbe. A huszonfok plusz, a mínusz 5-7 után eléggé mellbeverő, de nem mondom, hogy nem élvezem. A reptérről egy hatalamas vargabetűvel lehet csak kijönni az autópályára. Nyilván nem véletlen. A bevezető úton van egy ellenőrző pont is, ami valószínűleg szintén nem véletlen.

Tel Avivból olyan sok mindent nem láttunk. A levegőből nem tűnt szépnek. Vonalzóval húzott utcák, néhány toronyház és kész. Aztán a kocsiból is ilyennek tűnt. Aztán rájöttem, hogy mi a bajom, hogy mitől ronda. Minden beton és minden szürke. Díszítés semmi, a homlokzatok mint egy lakótelepen. Nem szép na, de ne temessük, nem láttam még jóformán az egészből semmit és hát Budapestet sem a Havanna Ltp. után kell megítélni.

Tehát a Hiltonhoz hajtattunk. Az érkezésnél sokkoló, hogy a hotel ajtajában áll egy srác egy kézi fémdetektorral. Eléggé gyámoltalan a lelkem és valószínűleg nem tűntem neki eléggé értékes trófeának, ezért beengedett. A szobában azonnal beálltam a zuhany alá. A szálloda eléggé lepukkant, a folyosón egyenesen büdös van. A légkondit nem tudom lekapcsolni, az „óefef állásban” (gyengébbeknek az ő kedvükért: OFF) is simán megy tovább. Ha kinyitom az erkélyajtót, amire elvben le kéne állnia, akkor is. Hát… Nem itt fogom kockásra aludni a fejem. Ami viszont jó, hogy itt vagyunk a tengerparton, úgyhogy pancsi után azonnal húztam le fotózni, meg hallgatni a hullámokat és naplementét nézni. Hamar elment a kedvem tőle. A szállodasor a parton inkább tűnik bunkersornak. Ronda nagy betonketrecek. A part biztos hangulatos nyáron, de most inkább koszt meg – már bocs, de – kutyaszart láttam. A víz illatát sem érezni, kiábrándító. Visszatértem a szobába, a hotel melletti icuri-picuri parkban összefutottam Markussal az egyik Német Inteles arccal. Pont azt csinálta, mint én. Megnézte München mínusz soka után az itteni plusz huszonját és a tengert. Beszélgettünk kicsit, aztán mindketten mentünk a dolgunkra. Én géphez ültem, róla fogalmam sincs, hogy mit csinál. Nyolckor lesz velkom diner, aminek szívből örülök, mert már most kopog a szemem és az még négy óra. Remélem gyorsan eszünk és aztán fellógok aludni, mert most azt nagyon tudnék. Legalább a tévében van National Geographic, szinkronizálatlanul, héber felirattal.
Mental note: letitkosítani a szöveget a notebookon, hátha megint kipakolnak visszafelé is, mint idefelé.

Lévén a nagy büdös semmi kellős közepén vagyunk a parton – üzletek sehol – a hotel boltjában vennem kellett borotvát, meg egy csomag rágót. Hát… Életem legdrágább borotvái. Na, mindegy, köszi El Al. A liften van egy poénos üzemmód, „sabbat control”. Mint tudjuk sabbatkor a zsidók nem dolgozhatnak és a liftgomb nyomkodás is melónak számít. Ezért olyankor a lift minden állomáson és megállóhelyen megáll. Felmegy-lemegy, az ember meg csak besétál. Poén. De akkor autót sem lehet nekik vezetni? Vagy az szórakozás? Érdekes.

Este vacsi a szállodában az arcokkal, szerencsére vannak ismerősök de összehaverkodtam egy Olasz, meg egy Holland arccal is.

Zorba the Geek
Az első munkanapunkat csak úgy tudnám összefoglalni, hogy elvittek a geek mennyországba. A fejlesztőlaborban van egy tesztelő részleg, ahol 0-24-ben megy a nyúzóteszt. Helyenként alaplapra csak alig-alig emlékeztető tárgyak – kétszer, sőt, négyszernél is nagyobbakban – mennek a procik, mindegyikre rátéve valami spéci analizátor. Láttunk működő Yonah-t, nyamm. Kultúrsokk egy: rengeteg fiatal dolgozik mindenhol és nagyon sok a csaj. A security-nak itt teljesen más jelentése van. Nem egy izomagyú balfék egyenruhában fontoskodik, hanem a környezetébe beolvadó ember, udvariasan ellenőriz és furán dudorodik a ruhája itt-ott. Kapuk, sorompók mindenhol, meg olyan szögek az úton, melyekre ha jó irányból hajtasz rá, akkor lefekszenek, ha rosszról, szétvágják a gumit, de talán még a felnit is megdolgozzák akkorák.

Van egy Spanyol srác, akin fekete Microsoft póló van. Az elején „geek” felirat, a hátulján a geek definíciója a szótárból. Állat! Először greeknek, azaz görögnek olvastam messziről. Ilyen kell nekem is, vadállat!

A gyönyörű napsütés, meg a meleg sokkoló, jó szar lesz hazamenni a hidegbe. Persze csak a buszból látjuk egy-egy órára, a nap java részét ablaktalan szobákban töltjük. Az Intel jó marha nagy Izraelben. Gondolta a fenyő, hogy itt tervezték a 8087, 80287, 80387, Pentium MMX procikat és itt is gyártották őket. A Centrin… izé Pentium M-et tudtam, de ezeket nem. Mentünk egyik helyről a másikra, mert két gyár és több tervezőközpont is van. A fene vinné, hogy sehol sem lehet fotózni. Állat dolgokat láttam, nagyon jó illusztrációk lettek volna a cikkhez, de hát, amit nem lehet, azt nem lehet. Mindenhol a belépésnél security. Fémkeresők és beléptető kapuk. Nagyon nyomasztó!

Van velünk egy srác – Dél Afrikából talán – szegénykém akkora, mint egy nyolcéves, két mankóval megy és egyáltalán nem értem amikor beszél, mert olyan a hangja, mint amikor valaki héliumot szív. Nagyon röstellem a pofám, de igyekszem értelmes képet vágni, amikor beszél hozzám, pedig a negyedét sem értem. Ráadásul láncdohányos is. Persze csórónak mi vesztenivalója? A Britek hozzák a formájukat, mindig késnek mindenhonnan. Barátságosak, meg minden, ezzel nincs baj, csak hát tökre idegesítő, amikor húsz percet várunk a buszban, pedig aludni is lehetett volna az alatt az idő alatt. Van velünk két Francia fickó. Fennállásom óta a második alkalom, hogy Francia kollégát látok egy nemzetközi eseményen. Értenek angolul, de egy büdös szót sem váltanak senkivel. Az egyik helyen kifogom az egyiket magam mellé. Véresre rágja a koszos körmét és olyan büdös, hogy majdnem hányok. Keresek egy rágót a táskámban, ami szerencsére elnyomja a szagát. Megpróbálom meredten nézni a kivetített slide-ot, hogy ne lássam, amit csinál. Az egyik gyárban ebédelünk egy – nem vicc – olyan kafetériában, ami az alagsorban van és bombaóvóhely. Vastag falak, dupla páncélajtós zsilip, a klotyó csövei a betonfalon kívül. Rémes. Ráadásul az egyik Brit fickó ül mellettem, aki úgy csámcsog, mint egy hároméves.

Este egy bevásárlóközpont tetején lévő étteremben kajálunk. A kaja szuper. Az egyik pincér megdicséri az órámat. A Holland sráccal azonnal megszavazzuk, hogy buzi. A bevásárlóközpontba kettős ellenőrzés után lehet belépni, az első pont mögött úgy áll a fegyveres őr, hogy az ujja a fegyver ravaszán van. Jaaaaj, ez szörnyű!

A vacsoránál kiderül, hogy a többiek maradnak még egy napot. Ez úgy történik, hogy Marcus megkérdi, hogy miért nem akarok Jeruzsálemben várost nézni, miért megyek haza csütörtökön. Én ártatlan arccal mondom neki, hogy „mintha lett volna módom választani”. Erre közli, hogy „az izraeli ügynökség nem ajánlott több időpontot?” Mondjuk úgy, hogy „kicsit pipa vagyok”. Erről lecsúsztam a hülyeségük miatt.

Jé, Magyar!
A második napon a kelés iszonyat nehezen megy. Összepakolok mindent, és cipelem magammal, mert majd Jeruzsálemben szednek össze, hogy kivigyenek a reptérre.

Az első gyárban az atyaúristen bácsi örömmel konstatálja, hogy Magyar vagyok, mert neki a mamája volt erdélyi és persze beszél magyarul. Ugyanezt mondta a hotelben a srác is. Nahát!
A nap lemegy eseménytelenül, a második gyárlátogatásnál bevisznek a tisztaszoba öltözőjébe is. Hajháló van rajtunk, fehér kesztyű és cipőre húzható nylonbigyó. Hülyén nézünk ki, mint az állat, most örülök először, hogy senkinél sincs fényképezőgép. Az Intel az életünk végéig zsarolhatna a képekkel. A gyár étkezdéjében kajálunk. Rengeteg mindenből választhatunk szabadon. Az egész banda hamburgerezik, a szakácsok csak lesnek, hogy ki ez a sok gój, de jár a kezük mint a motolla, lapon kisütik a húst és iszonyat kafa hambucikat nyomatnak. Itt is rengeteg a fiatal és nagyon sok a csaj.

Átmegyünk Jeruzsálembe, de nem az autópályán – hogy lássunk valamit a vidékből –, amiért tulajdonképpen hálás vagyok, de a gyomrom nem az. A második előadáson már csipkednem kell magamat, hogy ne aludjak be.

Négykor végzünk, ötre jön értem a taxi. Teljes lelki nyugival kávézom, amikor rám szól az ember negyed ötkor, hogy „Miért nem vagyok még a taxinál?” Mondom neki, hogy „Mert ötkor jön! Erre mondja, hogy „Mondtam, hogy egy órával előbbre hoztuk!” Nekem ugyan nem mondta. Összekapom magam, tépek le. Ál lenn egy taxi, kérdezzük, hogy Intelhez jött, Samu névre? Mondja az ember, hogy igen. Bekászálódom és isteni mázli, hogy a csajszinak aki lekísért van annyi esze, hogy megkérdi, hogy ki van-e fizetve a fuvar. Persze nincs. Elrohan tisztázni a dolgot. Negyed órát ücsörgök a kocsiban, a taxis eléggé ideges. Visszakérezkedem az épületbe, próbálom megtalálni az embereimet, hogy most mi a rák van már. Persze nem találja őket a pultos tyúk. Én is ideges leszek, ráadásul már előre ideges vagyok attól, ami a reptéren vár rám. Nagyon nehezen előkerülnek és ketten telefonálnak jobbra-balra, hogy mi a rák van már. Nincs az az isten, hogy én ezt kifizessem! Egyrészt nincs pénzem, másrészt hitelkártyám van csak, harmadrész az Asussal is hogy jártam. Fél év kellett, hogy visszaköhögjék a pénzem. Suxx. Aztán kiderül, hogy a taxi nem is taxi, hanem valami más. Átszállok, a taxis ideges és megpróbálja kifizettetni a több, mint húsz perc várakozást. Tulajdonképpen igaza is van. Nem várom meg a végkifejletet, a helyi főerővel alkudoznak, ez megy nekik nélkülem is.

A reptérig vidáman elbeszélgetünk a sofőrrel, szegényke nem fog borravalót kapni, nincs miből. A reptérre vezető úton az ellenőrzőpontnál kikérdeznek. A bejáratnál kikérdeznek. A csarnokban kikérdeznek és megkérdik a főembert, hogy mehetek-e a röntgengéphez. Mehetek. Ott kikérdeznek. Aztán elküldenek a vizsgálócsapathoz. Csupa fiatal. Kedvesek, végig „Sir” vagyok, gyorsak, hatékonyak. Szétszednek, de olyan óvatosan bánnak a dolgokkal, mintha az övék lenne. Ja és mosolyognak is hozzá! Az egyikük lány és ez levesz a lábamról, na. Szóval tök normálisak, lehet velük picit viccelődni is. A cuccomat úgy vizsgálják a röntgenen kívül, hogy egy botra valami szövetet erősítenek, ezt húzkodják végig a cuccon és végül egy elemző szerkezetre teszik. Valami részecskeelemző-szimatoló stuff lehet. Egész bekísérnek az útlevél ellenőrzésig. Itt percekig várok. A csaj hatszor kérdez vissza, hogy mi a családnevem és valami olyasmiről beszélgetnek, hogy hogyan is kell ejteni. Nem gúnyos a hangnem, úgyhogy sejtésem szerint valaki valahol elszúrt valamit, aki nem én voltam. Aztán jön egy főnök néni. Az is nézi a képernyőt, amit én nem látok. Végül már nem bírom cérnával és megkérdezem, hogy valami baj van-e. „Don’t worry, everything is OK!” Oké, de a Titanicon is ez mondták az ütközés után, aztán mi lett belőle!? Végül továbbengednek. Megnyugodtam.

Ülök a kapunál, és ahogy elnézem, most nem lesz olyan szerencsém, hogy kényelmesen utazzak mint idefelé. De inkább kényelmetlenül, mint azon idegeskedve, hogy mi a rák lesz fényképezőgépemmel a csomagtérben. Szemre is sokan vagyunk és igazi Magyar szokás szerint mindenki rohan sorbanállni, mintha akkor nem ugyanarra a helyre ülhetne le.

Most mondták be a beszállást, rohannak a népek. Fasza, lökdösődjetek és álljatok sorba! A hazaérkezéskor konstatáltam, hogy az izraeli biztonsági ellenőrzést mi visszaadjuk passzportkontroll címszó alatt. Muhahahahaha.
Az elmaradhatatlan képek:
Jé, Terex! A világ legnagyobb teherautójának kisöccse!
Azért sötétben nem csúnya. Zölddel megvilágított pálmák a Hilton előtt.

Kicsit proci? 80860XP, hatvannégyszeres nagyításban. Az eredeti a fali tárlóban balra.

2005-12-09

Na, hová?

Izgulok! A jövő héten utazom Izraelbe. Az a cég, akinek alább látható a helyi logója, meghívott oda fejlesztőlaborokat, meg gyárakat nézni. (Akinek van tippje, hogy melyik cég ott a hozzászólás lehetősége!) Egy darabig néma csend lesz, aztán várható beszámoló. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok. Az országra is meg azokra a helyekre is, ahová visznek. Az vicces lesz, hogy a -5-höz és +20-hoz egyaránt felöltözzek.

2005-12-08

A taxis az egy olyan...

MP szerint az egysejtűnél csak két alacsonyabb létforma van, a taxis, meg a focista.
Ma ékes bizonyságát láttam az igazának. Mobillal készült, ezért nem olvasható jól: "Elit Luxury Taxi". Gratulálok! Ez valami cég lehet, mert a Kempinski előtt az összes csótány verdáján ez volt. Legalább ott szólhattak volna nekik!

2005-12-06

Menjünk múzeumba!

Szeretnék múzeumba menni Bostonban! De szerintem Ti is! Ezt sunázzátok meg!

Update (nem, nem a Norbi féle...):
Feltűnt egy Chad Barby nevű pacsmagnak, hogy a Wikipédián hány Star Wars-szal kapcsolatos bejegyzés van, ezért belényilalt, hogy érdemes lenne a Wiki alágaként elkészíteni az SW szakosodott szekciót. Ez lett az eredetileg Star Wars Wiki-ből átkeresztelt Wookieepedia. 18 000 szószedet! Nem piti és nagyon-nagyon poén!

Ma jön!

B.B. gyűjtése!

2005-12-05

Hairy Otter

Voltunk szombaton éjjel moziban. Harry Potter. Spoiler majd kicsit később.

Rá kellett ébrednem, hogy a „menjünk későn és feliratosra” stratégia a bunkók ellen jobbára véd, de azok ellen nem, akik akkora burnyákok, hogy még a moziműsort sem képesek elolvasni. Ellenük nem jó! A mellettünk ülők a film kezdése után percekkel még mindig ott tartottak, hogy „nem mondod, hogy feliratos”. Aztán a csajszi – hogy fitogtassa élete párjának, hogy elolvasott végre pár könyvet –, háromszor is megpróbálkozott azzal, hogy elmondja előre, hogy mi lesz – harminc felé azért ez már ciki. A csávó többször rászólt, hogy ne csinálja. A harmadiknál a csaj végül megértette. Ezt onnan tudom, hogy a fickó mondta, hogy „Most mondom harmadszor…” Ő számolta. Közben én csendben röhögtem és drukkoltam, hogy ne állja meg, mert kíváncsi lettem volna a megtorlásra. A mozijegy árakon már ki sem akadok. Kettőnknek még csak-csak, de négy fős családok jobban járnak a DVD vásárlással, ez bizonyított tény.

Mielőtt átcsapnék spoilerbe – poénlelövésbe – álljon itt egy kép elválasztó jelleggel. Először Kaliforniában láttam, a Monterey Bay Aquarium környéki bóvlishopokban, minden létező tárgyra felvive, amit csak el tudtok képzelni. Szerintem vicces.

NA, INNENTŐL SPOILER, NE OLVASS TOVÁBB, HA NEM LÁTTAD A FILMET ÉS TERVEZED, HOGY MEGNÉZED!

Szóval az új HP alapvetően tetszett. Ami nem, hogy bizonyos részek úgy lettek elszabotálva, mint a Honfoglalásból a tömegjelenetek. A legelején a nagy kviddicsmeccs olyan hülyén lett elvágva a két csapat látványos bevonulása után, mintha nem lett volna pénz a leforgatásra, pedig csak nem volt rá idő a filmben, ami így is hosszú, mint a vonatfütty.
Ugyanez a helyzet az első próbatétellel. A filmből sohasem fogjuk megtudni, hogy mi a rákot csinált a konkurencia a sárkányaival. Harryt tudjuk, de ettől még nem derül ki, hogy mi lett a többivel.

Néha röhögtem szívből. Az volt az érzésem, hogy Star Wars-t látok. Főleg a végén, amikor Harry meg Valdemort összecsap. Hihihi. Csak a fénykardok színe nem stimmelt.
Egyébként annyira vicces, hogy Ralph Fiennes-t bőven a „futottak még” között jegyzi az IMDB listája a film szereplői között. Jó, tudom, ABC sorrend, de akkor is. Jelzem az életben nem jöttem volna rá, hogy ő van a maszkban.

2005-12-02

Beszélni kicsit madzsar III.

Nézzük Reality TV-t. A kedvenc műsorszámom megy. Amerikai rendőrök vs. amerikai honpolgárok üldözéses verseny. A kommentárok – mint rendesen – iszonyúan gyógyszövegek, szigorúan kincstári dumákkal. (“A tettes ott vesztett rajta, hogy visszatért az üzletközpontba kifizetni a telefonszámláját, ami ostobaság, mert ahová ő megy, ott egy telefonhívás ingyen van.”) Emberünk valami lepukkant pick-up-pal menekül. Kommentár: “a gyanusított amikor belépett a fegyverüzletbe azt mondta az eladónak, hogy ő a Központi Intelligencia Ügynökség tagja…” Valahogy furcsa volt ez a szervezet, valószínűtlennek tűnt, mint az Őrjárati Egyetem, melyet még egy osztálytársam vetett fel az általános iskolában. Igaz, neki volt rá mentsége; Kicsi is volt, meg hülye is. Szóval kezdtek csikorogni a fogaskerekek, hogy ez ismerős, de fura. Aztán leesett. Központi – Central. Intelligencia – Inteligence. Ügynökség – Agency. CIA, azaz szíájéj, Központi Hírszerző Hivatal… Uhhh…

Ami jó, az jó!

Nyúlás ZeroCool [GS]-től, de annyira azonosulni tudok az üzenetével...


(Ha megklikkeled megnő!)

2005-11-28

Kockulni voltunk!

Megvolt az éves rendes kockulásunk! Iszonyat jó volt! Persze ez valami olyasmi, amiben kívülálló annyi élvezetet talál, mint egy lekvárosüveg külsejének nyalogatásában, de hát ez, van. Ha hülyének gondoltok érte, a ti dolgotok! Régi gépekkel játszani jó!

Lássuk akkor sorban:


Ez tisztelettel egy Atari Falcon. Mögötte az SX-64 hátulról, beszúrva egy cartridge a tetejébe - valószínűleg a Wizard of Wor. A gép mögött meg én. Kicsit betakar a tévé, de mögötte a Lambda (IQ) 8300 kandikál. Nos igen, Speccy party ide, Speccy party oda, a társaság meglehetősen nyitott minden régi vas irányában. A Flakon nem maradt soká, átadta a helyét a HT-1080Z-nek, amin végig ment a Space Invaders klón őrület. Mostmár sohat többé nem felejtem el, hogy a betöltés után a "/"-gombra indul.

Aki erről megmondja, hogy micsoda és milyen oprendszer fut rajta, az előtt leveszem a kalapom! Speccyalistáknak nem ér, előttük úgyis leveszem, meg tudják is, hogy ez egy erősen átalakított Spectrum és egy házi készítésű grafikus oprendszer a SIOS szaladgál rajt. Nem akármi!

A szovjet ipar remeke! Robik, az illegális Spectrum klón. Nekem másfajta van, de hogy a szovjet munkásemberek ugyanott bányászták hozzájuk a műanyagot, az biztos!

Ő pedig egy Timex Sinclair 2068-cas, kinyitva Latyi.Ca által. Nem láttam még belülről, mert az enyémet a "ha működik, ne akard megjavítani" irányelv keretében nem bántottam. Legközelebb jöhettek kockulni ti is, nem harapunk!

2005-11-25

Holnap kockulunk, juhé!

Jelentem holnap lesz a napja a nagy, egyetemes Speccyalista kockulásnak! Begeekelünk, juhé! Hatalmas képes beszámolója várható a nagy, össznépi régigépezésnek! Stay tuned!

2005-11-22

Bevált recept

Ytse gyűjtése:


(Ha megklikkeled megnő!)

2005-11-18

Hát van erre szó?

Nekem is fájt, nektek se legyen jobb!
Ez egy ingyen osztogatott - értsd: közpénzből készült - képeslap, mely az Ügyfélkaput ( http://www.magyarorszag.hu/ugyfelkapu ) hivatott népszerűsíteni. A grafikai poén még csak-csak, de a szöveg... Wazze, 2005-ben sikerült a Hahota szinvonala alá menni? De ami sokkal keményebb, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy az apró, jelentéktelen információ, mint az URL valahogy lemaradt. Csókoltatom a kreatívokat! (Nem, a hátulján sincs rajta!) Itt van!

Pimp máj Gány...

Ha jól számoltam, otthon 25 csatornát szolgáltat nekem a UPC. A Music Television-t az utolsó előtti csatornahelyre hangoltam be – az uccsó az a francia TV5, az utolsóelőtti előtti, meg a VIVAmeg, született Zémeg, mert az is pont annyira érdekel –, de csak azért, hogy meglegyen a leltárban, „ha már van”. Nézni azt nem szoktam.

Valamelyik este csatornaszörföltem és valami rejtélyes okból eljutottam az MTV-ig. Egy adás végét csíptem el, egy meglehetősen lepukkant verdát bevittek egy kaliforniai tuningshopba és ott beletettek minden földi jót a szakmandrók. Mit tagadjam? Rákattantam! Persze mint kiderült én vagyok az utolsó, aki hallott az egészről – mint mondottam volt, nem vagyok MTV fogyasztó. Az első szezon beszerzése tán ha fél nap kérdése volt.

„If you wanna be a player…”
Aki már pontosan tudja, hogy a Pimp my Ride című sorozatról igyekszem itt szaporítani a biteket, az bátran átugorhatja az egész bekezdést, de ha esetleg van valaki aki – hozzám hasonlóan – MTV ügyekben barlanglakónak számít, jobban teszi, ha marad. Szóval a kb. „Pofozd ki a Verdám” című széria valóságshownak látszó tárgy. A bevezetőben felbukkan Xzibit, aki ritmikus amerikai poézist (RAP) művelő afroamerikai művészember. Be kell valljam, hip-hop ügyekben való cromagnoniságom is; a jó munkásemberről mindössze annyit tudok, hogy az Electronic Arts fémjelezte Need for Speed: Underground 2-ben is felelős a soundtrack jelentős részéért. Nos, ő vezeti fel a műsort, amiben valami „szerencsés” jóember úgy tesz, mintha övé lenne a földkerekség legnagyobb, négy keréken guruló szemétdombja. Néha a tulajdonlás valóság lehet, de a jó háttéremberek tesznek róla, hogy még szörnyűbbnek látszódjon a helyzet, mint amilyen. Az egyik figurának például egy régebbi, de tökéletesen decens Mitsubishi Galan… Izé… Mirage-zsa volt, de az ügyes kezek beverték az egyik oldalablakot, az egyik acélfelnis kereket lecserélték az autóhoz tartozó pótkerék virslire, megszaggatták az üléshuzatot és kilazították a helyzetjelző armatúráját, hogy az egész a vezetéken lógjon. (Különösen a kerékcsere volt gáz, mert nem sokkal később világosan látszott, hogy megvan mind a négy eredeti felni, mert bölcsen a csomagtartóba rejtették.) A dramaturgia szerint, a jármű tulajdonosa a látványos panaszáradat végén az obligát „Please MTV, pimp my ride!” mondattal zár. Ilyenkor megjelenik Xzibit – eksz tu dö zí – és szemügyre veszi a gépet, hülyén fintorog, és még hülyébben röhögcsél. Aztán becsönget a mit sem sejtő – hát persze! – tulajhoz, aki vérmérséklettől és nemtől függően a nyakába ugrál, gyakran olyan combkulcsolással, hogy Maya Gold legkomolyabb produkciója ahhoz képest csak Lolka-Bolka, de legalábbis lapogatja a hátát. Aztán együtt kimennek a verdához – az alanyok valahogy mindig valami kertvárosban laknak – és együtt is konstatálják hogy, aközben sem lett szebb, mint amikor utoljára látták. Ilyenkor Xzibit megkapja a kulcsokat és a már megismert módon, hülyén vigyorog és látványosan utálkozik az egésztől, majd elhajt a West Coast Customs nevű helyre, ahol megkezdődik a látványos átváltozás. Én nem mondom, hogy minden autószerelőnek úgy kell kinéznie, mint Tom Cruise-nak, de a WCC-sek valamiért úgy néznek ki, mint egy csapat köztörvényes. Még a legszolidabb arcnak is komoly kábítószeres múltja lehet, de mindegy, ez van, lendüljünk ezen túl. Az autóipari vademberek semmit sem tisztelnek, a sorozat során látszik pár művük a létesítmény körül. Lamborghini, Hummer H2, Bentley, 69-ces Pontiac GTO. Mindegyik olyan beavatkozás után, ami láttán a tervezőik minden kétséget kizáróan alkoholizmusra adnák a fejüket. Szóval Eksztudözí megérkezik a létesítmény udvarára a gépjárművel, ahol spontán várja a brigád. Ők hihetetlen fikázásnak vetik alá a gépet. Kicsit rugdossák, kicsit leszaggatnak ezt-azt, aztán betolják a műhelybe, ahol konzíliumot ülnek felette, hogy mi is kerüljön bele. Ilyenkor van minden, hátsó fejtámlákba 12”-es monitorok – tök jó, hogy csak a mögötte jövő tudja őket nézni – XBOX, PS2, jó drága Hi-Fi, akvárium, cipőszekrény, pöpec fényezés, meg minden marhaság. Ha ez megvan, akkor jön az átalakítás. A végén persze mindig jön a műbalhé, hogy „jujj, itt a tulaj siessünk!” Akkor elkezdenek sietni, leleplezik a verdát, a tulaj örül, Zibit meg úgy tesz, mint ha ő lenne az inverz télapó és ad neki valami extra ajándékot, mintha legalábbis a saját zsebéből menne a balhé. Tulaj örül, tulaj barátai örülnek, tulaj megköszöni az MTV-nek, hogy pimpelték a rájdját. (Mivel a tárhelyem véges, ezért nézegessétek inkább a show hivatalos oldalát képek ügyében!)

„...but your wheels ain’t fly...”
Azon túl, hogy végig kilóg a lóláb, a dolog még mindig messze jobb, mint a Bajkeverők című művalóságshow. De valahogy az egész annyira amerikai! Egyrészt a fene tudja, hogy bevállalnám-e hogy égessem magam azzal, hogy azt mondjam, hogy én bizony azzal a trágyadombbal járok amit ott mutatnak, egy olyan országban, ahol az autó nem luxuscikk, hanem mindenki által könnyedén megszerezhető használati tárgy. Másrészről az valami döbbenetes, hogy mit gányolnak ezek a fickók! Egy párszáz köbcentis motorú mikrobusz alá betenni 17”-es kerekeket úgy, hogy ki kelljen vágni a karosszériából, az nekik tök alap és nem tudom elképzelni, hogy erre van méretezve a futómű. Vagy egy eléggé csoffadt Trans-Am-ot úgy felcsicsázni, hogy aztán a motorháztető mellé beszaladna a kezem, olyan illesztési hézagok vannak, szintén nem zavarja őket. Vagy amikor a csávó valamelyik részben behúzza bőrrel az ülést és fodros marad a bőr, nincs eldolgozva... Normálisak ezek? Szóval Pimp my gány! Azzal együtt érdekes, na. Tessék nézni, úgyis jönnek a hosszú téli esték! Ha meg valakinek megvannak az első utáni szezonok, ne kíméljen!

A legmókásabb a dologban, hogy a Cool tévén nyomják a saját verziójukat, „Cool a verda!” címen. Háát… Ki nem állhatom a Majka nevű csávót aki az egyik host, de ott állítom lényegesen szebb munkát mutatnak be a jó munkásemberek. Persze sokkal szerényebb költségvetésből, de sokkal értelmesebb dolgokat.

2005-11-13

Viasat Exploder és Mars a Marsra

Ytse meséli:
Viasat Explorer, 5th Gear autós műsor. "Ezt az autót egy négyhengeres V8-cas hajtja..."
LOL!

Más:
Ez is egy régebbi észlelésem a "Mars Mentőexpedíció" című alkotásból. A képen látható asztronauta bácsi, éppen egy high-tech űrállomáson lebeg. A háttérben pedig a falon mi az? Igen, egy IDE RACK!!! LOL!

2005-11-11

Colt a múltból

A blogban az a jó, hogy időtlen. Még a Révay utcában voltunk, amikor egyik nap ezt láttuk az utcán. Szegény ember jól járt...

2005-11-09

Civ rulz!

Ezt látnotok kell, ez atom!
Úgy illik, hogy itt legyen a forrás is, a Homár aki kozli a tét.
Civ rulz, Sid Meier for prezident!

2005-11-07

A munkavédelmi verseny győztesei

Heveny építkezés zajlik a szomszédunkban. Itt terül el mellettünk a Gozsdu Udvar, ami iszonyatosan leromlott állapotában is annyira szép és lenyűgöző, hogy számtalan filmben szerepelt díszletként. Szóval ezt a helyet rázzák most gatyába, hogy lakások legyenek belőle. Az, hogy mennyit keres valaki a bolton, az teljesen hidegen hagy. A lényeg, hogy megint szép lesz. Viszont az építkezésen dolgozók nagyon kemények. Minden tiszteletem az övék, de az életösztön az nagyjából annyi bennük, mint a lemmingekben. A frász tör ki, amikor látjuk, hogy miket művelnek. Láttunk egy pasast, a szakadó esőben kimászni mindenféle biztosítás nélkül a nyálkás tetőre, hogy a gerendákon ülve dobálja le a cserepeket az alul állóknak, de valaki mondta, hogy papucsban is látott valakit csákányozni. Simán elhiszem! A védőfelszerelésük amúgy is zéró.

Szombaton ismét rátettek egy lapáttal! Az öreg ablakkeretekből, ajtókból máglyát raktak és a város közepén vidáman égették az olajos bűzt árasztó renyhe halmot úgy, hogy közben fél méterre a tűztől jártak a bontott téglát hurcoló teherautók. (Bocs a képminőségért, mobillal lett lőve.)

2005-11-01

Az enyém lett, óh yess!

Sinclair az Isten, ez nem is kérdés, de… Szóval kora gyerekkorom óta rajongok a Commodore SX-64-ért. Ez egy – jókora túlzással – hordozható, tízkilós C64-es, beépített FDD-vel, 5 hüvelykes CRT-vel. 1983-ban jelentették be, de csak egy évvel később kezdték el árulni, könnyű 995 amerikai dollárért. Kell mondanom, hogy akkoriban hogy birtokolhassam a világ első hordozható számítógépét, pont annyira volt esélyes, minthogy legyen egy saját űrhajóm a tetőn? 21 évvel később az álom megvalósult. TaS barátom profilt tisztít, eladogatja a gyűjteményének egy részét és mivel hiénázási előjogaim vannak nála, azonnal lecsaptam az "apróságra". Tegnap késő este hozta át, és mikor felhoztam a lakásba, hosszú percekig csak simogattam és döbbentem bámultam! (Az SX-64-et, nem TaS-t! Hülyék!) Bekapcsolni nem mertem akkor, mert már elég hűvös volt kint, nehogy megbetegedjen itt nekem. Reggel az első dolgom volt kipróbálni! Végre meg tudtam mutatni Verának, hogy mi fán terem a Pac Man, aztán Choplifter-eztem egy röpke félórát, majd elvittem a Wizard of Wor-t 44600-ig. Mázlim van, mert TaS gyakorlatilag száz százalékos állapotba hozta, a minimálisan átalakított – van benne egy Reset kapcsoló, meg egy SpeedDOS ROM átkapcsoló – gépet. A huszonkettedik évébe jövő májusban lévő szépség CRT-je még mindig tökéletes. Fél fényerő, minimális kontraszt és tűéles kép! Nem hiába, ebben még van anyag! Viszont egy kicsit félek most attól, hogyha Rambo látja ezt az oldalt, akkor mit fog szólni... Úgy érzem magam, mintha elszerettem volna a csaját...

2005-10-28

Yoda in da house!

Yoda ‘n da homies! Check this out!

2005-10-27

Üveggyöngy!

Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, hogy a cégek egy-egy sajtóesemény után apróbb-nagyobb ajándékkal szokták lekenyerezni az újságírókat. Nem kell semmi komolyra gondolni, sohasem kaptunk még Lear Jet-et, vagy Aston Martin-t, de pólóing-esőkabát szinten előfordul mindenféle hasznos, vagy kevésbé hasznos dolog. Na, viszont amit a mai szép napon a Nokia szórt közénk, az nem volt semmi! Kezdem úgy érezni magam, mint szegény emberevő pápuák, akik közé a nagy fehér hittérítő beszórt egy marék üveggyöngyöt. Szó szerint ezt tették ugyanis. Ez most az új imidzs, a mobiltelefon szerintük divatcikk! Nagyon ígéretes az út, hajrá! Nem a Siemens mondta pont ugyanezt, mielőtt jött a Benq, hogy megvegye kilóra az egész mobil üzletágat? Vagy rosszul emlékszem?

Tehát az ajándék kicsivel nehezebb, mint a funkciója illusztrálásához használt Sony-Ericcson készülék (nem tartozék!) melyre felerősítettük. Tartozéka a kis Nokia logó, illetve a tövénél a további bővítmények csatlakoztatására szolgáló kis karabiner. Ronda, nagy, nehéz, tönkrekarcolja a fém bazirgáival a telefont és buzis. Ha boltban lehetne kapni, vinnék mint a cukrot!

2005-10-23

Beszélni kicsit madzsar II.

Tegnap volt valami "zs kategóriás" akciófilm valamelyik kereskedelmi tévén. (Na, ez több szempontból is informatív volt! "Valamelyik tévén", mert lövésem sincs, hogy melyiken, World of Warcraftoztam, Vera tévészörfözött csak. "Zs kategóriás", mert ugye vannak a normális filmek, normális költségvetéssel, meg vannak a "b kategóriások" erősen behatárolt költségvetéssel. Na, ez a legalja, az abc utolsó betűjével. Teccikérteni? Azért szóljatok, hogyha nem igénylitek, hogy minden fáradt poénom mellé közlekedési rendőrt állítsak!) Megüti a fülem többször is, hogy "elektrolizáló tank". Felkapom a fejem a tizennegyedik szintű Tauren sámánom terelgetéséből, hogy mi a rák ez, valami Sci-Fi? Rá fogtok jönni a magyarázatra?
Nos, a harckocsiból eredetileg úgy lett tank, hogy az Angolok az első világháborúban a szupertitkos fegyvert úgy szállították a frontra - meg úgy egyáltalán mindenhol azon a kódnéven hívták -, hogy "tartály", azaz - hát persze - tank! Igen, spéci tartályokról volt szó...
Ezek frankón nem nézik, amit fordítanak?

2005-10-19

A nap szava

A Word helyesírásellenőrzője vicces egy jószág. Régebben az Amigát mindig agyigára szerette volna javítani, de ezt a mókás tévedését a legfrissebb változatokban már helyrehozták. Viszont mindig fedezek fel új tréfákat tőle. A nap ilyen szava - ami szerinte teljesen helyes - az "alkalmazattak". LOL

2005-10-18

Megfelelő ember a kényes feladatra

A hír: „Az Apple magyarországi képviselete nevében az ARC és a Morpho Communications iPod tok pályázatot hirdet ipar- és képzőművészek, ipar-, és képzőművész diákok és hallgatók, valamint a téma iránt érdeklődő alkotók számára. A verseny lehetőséget nyújt a pályázóknak arra, hogy mindennapi feladataik mellett egy már-már kultikus tárgy, az Apple iPodok számára olyan tokokat és táskákat tervezzenek, amely - a számtalan egyéb kiegészítőn kívül - egyedivé teszi az mp3 lejátszókat és védelmet is nyújt a mindennapos használat során. A pályamunkákat kilencfős zsűri bírálja majd el, a tokokból kiállítás is nyílik decemberben az Andrássy út 4. szám alatti Apple Centerben, továbbá az értékes nyeremények mellett a legjobbaknak lehetősége lesz az általuk tervezett tokok Apple hivatalos kiegészítőként való értékesítésére is.”
Ez oké, teljesen rendben van, tök süti! Ahol azonban az agyam leverte a gépszíjat: „Geszti Péter és a Megasztárból jól ismert Lakatos Márk, stylist is tagja a jeles ipar- és képzőművészekből álló a kilenc fős szakmai zsűrinek.” Gesztit megértem. Ő az iPod arca, itt a helye. Sikeres, tehetséges ezért vagy szeretik a népek, vagy utálják, de olyan embert még nem láttam, aki közömbös lenne iránta. De Lakatos Márk? Az ember, aki a komplett Megasztárt képes volt úgy felöltöztetni, hogy simán elmentek volna egy csepeli turkáló reklámjának? Na neeee! Azóta sem tudom kiheverni Trilla Trilla zakó alá felvett sweat shirt-jét, a zakó felé kicsapott kapucnival! Én sokáig azt gondoltam, hogy Görög Zitára akár egy krumpliszsákot is ráadhatnának, fölébe nylonotthonkával, az is jól állna neki. Lakatos Márk bebizonyította, hogy ő még egy olyan fantasztikus nőt is fel tud öltöztetni szarul, mint Zita, mert vagy a frizurája volt szörnyű, vagy a ruhája, vagy mindkettő. Nem állítom, hogy én lennék a divat császára – viszont legalább nem veszek zöld zoknit barna csukához –, viszont ha „ipar- és képzőművész, ipar-, és képzőművész diák és hallgató, valamint a téma iránt érdeklődő alkotó” lennék, akkor bizonyos, hogy az illető úrnak az ítészek közötti jelenléte eltántorítana attól, hogy részt vegyek a nemes versengésen. Ti kihagytátok a Megasztárt? Nem tudjátok, hogy miről beszélek? Vagy egyszerűen azt gondoljátok, hogy Görög Zita nem is jó nő? Semmi gond, Lakatos úr gondoskodott a megfelelő referenciaanyagról! http://www.lakatosmark.com/ Brrrr...

2005-10-17

„Ván átó! Ócó! Hányász te lábad?”

Amikor bloggolásba kezdtem, tettem egy szent esküvést, hogy nem leszek íráskényszeres csak az idő múlása okán, és csak akkor koptatom a biteket, ha valami érdekes történik, ami érdekelhet másokat is. Remélem ezt eddig sikerült betartani, mert rettentően gyűlölöm az olyan bloggereket, akik a székletük halmazállapotát is megírják.

Viszont a Vízlépcső állapotát közügynek tekintem. A hétvégén találtam egy használható számlálót, amit szerettem volna már régen ide. A felülete állította, hogy magától bele tud költözni a Blogspot HTML templétjébe. És tényleg! Viszont úgy elkurtította azt, hogy kénytelen voltam nyomni egy kövér resetet a templéten. Ennek következménye, hogy a retroháttér eltűnt, meg a szép scroll is, azokat nem tudtam magamtól visszaállítani. TRf megígérte, hogy segít, tehát mikor ezt olvassátok, már lehet, hogy minden visszaállt. De már most jó helyen van a számláló, meg egyébként is Free Piglet! Büszke vagyok magamra, mert ahhoz képest, hogy a HTML-hez közöm sincs, nem is rossz eredmény. Szóval ha TRf kész lesz a restaurálással, akkor hivatalosan is elérjük a 2.0-ás változatot. Ezen kívül majd rumot osztok szét és a hegyszorosnál mindenki békaember felszerelést húz! (Aki tudta, hogy ez egy idézet, az most örül...)

Lévén most igazi retrogeekség lenne csak terítéken, ellenpontoznám egy közérdekű autós közleménnyel. (Kezdek olyan lenni, mint a Napló. „Hamarosan beszámolunk a bázarekettyei négyszárnyú molylepke születéséről, de előbb tekintsék meg interjúnkat Pongóval!” Arrrgghhh...)

Osztom Caris kolléga régóta hangoztatott álláspontját, miszerint hamarosan kétféle autót lehet majd csak kapni; Daewoot és Samsungot. Ennek első jelei, az olcsó koreai autók már jó ideje elérték Európa partjait. De itt a kínai veszedelem is! A Jiangling Landwind egyértelműen a Honda Passport / Isuzu Trooper / Isuzu Rodeo / Opel Frontera (földrészenként eltérő a megnevezés) kalózkoppintása. Amikor a Totalcar először írt a gépről, nekem – be kell valljam –, tetszett. A ráaggatott árcédula meg még jobban. Nos, az ADAC – a német autóklub, aki nem tudta egyes! – letesztelte az Euro NCAP normák alapján, törésileg. Erről érdemes megtekinteni két sokkoló jellegű videót. A kéttonnás doboz egy 65 kilométer per órás ütközésnél az a-oszlopon túl törik finggá, nem túlélhető sérülést okozva a vezető fején és mellkasán. Ugyanez az ütközés megvan belülről is. Hátborzongató! Ugyan az 50-es oldalütközésről nem találtam kép vagy videóanyagot, de állítólag abban is hasonlóan szerepelt. Ezzel a produkcióval sikerült a masszív nulla csillagot elérnie, ami negatív csúcs. A dolog szépsége, hogy a kinaiak természetesen nekiestek az ADAC-nak, aminek az eredménye egy – a tesztdarabon a gyártó módosításai után elvégzett – újratesztelés lett, immáron csak 54-gyel, frontálisan. Erről is van video. Hááát... Aki azt hitte, hogy egy kínai autóba egy kicsivel is több és jobb minőségű anyagot gyömöszölnek, mint az életveszélyes, piacos kenyérpirítóba, hajszárítóba és karácsonyfaizzó-füzérbe együttvéve, az tévedett! Mindazonáltal én látnék fantáziát a hazai értékesítésben, „Anyósmobil” fantázianéven! Nagyon jó kis extra felszereltség ötleteim vannak! Szuperkönnyített karosszéria, bereszelt alváz, lukas légzsák, beroskadó felfüggesztés, távirányítással folyadék-mentesíthető kétkörös fékrendszer, „Tükör” típusú, fehérbetűs radiálok, nem-összecsukló „Gerely” fantázianevű kormányoszlop mind-mind feláras extraként lenne rendelhető. De egy hat hangszórós, ipari árammal boostolt sztereórendszer sem tűnik hülyeségnek. Már a szlogent is kitaláltam: „Jiangling, kimegtöri mindkifing!”

Now, something completely different:
Bali kitette a cikkem a Sinclair.HU-ra, amin mostanában dolgozgattam és hátráltatta a blogolást. Mit csináljak, az egyik hobby erősebb, mint a másik. Kockuljatok, ha nincs jobb dolgotok!

2005-10-15

Ha esetleg nem ismernétek

Igyekszem a közt is szolgálni!
Társadalmi célú hírdetés!
http://www.angryalien.com/
(Hint: Tessenek kedves lenni áthuzigálni a kurzort a "Play Again!" feliratok felett!)

2005-10-14

Back in the High Life again!

Akkor mondom sorjában a történéseket!
Guska kölcsön ADSL doboza zsír, nagy segítség és állati hálás vagyok érte neki is, meg Gazdag úrnak is! Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha ők nincsenek. Marhára hiányzik a Wi-Fi, mert az olyan „túlpörögtem, nem tudok elaludni, olyan fáradt vagyok” estéken – mint ez a mai is –, kitűnően tudok a végső fenékzsibbadásig frissítgetni a fürdőszobából. Most a szobában gyűröm az ipart, mert Vera már megint elaludt a tévé előtt, keresztben fekszik az ágyon az összes pokróc és paplan alatt, de ha lekapcsolnám a ricsajdobozt, azonnal felébredne. De így nem zavarja a billentyűkvatyalikvatty. Ő tudja. Remélem MP hamarosan megvajákoltatja a Linksyst, ha meg nem tudja, akkor kell egy új. Szponzorok jelentkezését várom!

Azt hiszem, női betegségem van! Ha rossz a kedvem vásárolok. Úgyhogy megvettem a fél internetet, vettem egy halom Sinclair cumót. Van köztük igazi ritkaság és már meg is jöttek! Rulez! Barebone G, ma csinált féltucat tökéletes fotót az izgalmasabbjáról. Annyira megihletett a dolog, hogy nekiláttam egy hosszabb, elbeszélő jellegű költeménynek a holmiról, ami most 90 százalékos állapotban van. Holnap bizonyosan elküldöm Balinak, aki ha kiteszi majd a Sinclair.HU-ra, ide is belinkelem, bár megageek anyag lesz. Napközben rászálltam az eBay ügyfélszolgálatra, mert már iszonyatosan szeretném visszakapni a 180 fontom és egy ostoba automatikus válaszadó robot kihozott a sodromból. Bízom bennük, de azért tartok is a végkifejlettől.

Ide is készül egy értelmesebb anyag az „egy csecsemőnek minden vicc új” irányelv szellemében, csak győzzétek kivárni. A szöveg az olyan 40 százaléknyi készültségi fokú, de kell hozzá egy talicska kép, és azzal el kell majd szöszölnöm.

Nekiláttunk a South Park ötödik szezonnak. Az új szinkron a régit még csak nem is karistolja. Iszonyat nem értem, hogyha valaki nekilát egy új szinkronnak, akkor miért nem tud igazodni a régihez! Miért lesz Nagy Meleg Alból, Nagy Buzi Al? Miért lett az „Ééééérteem?”-ből nem is tudom micsoda. Kár érte!

Nézzétek addig is Trauka okosságait – ott a link jobbra –, most a repülés helyett katonapolitika van nála műsoron, és tök igazsága van neki. Nekem is kell egy Free Piglet logó, RSS, meg szeretnék számlálót is. Majd piszkálom az online manókat bent. Szegények! Az idegeikre fogok menni!

2005-10-11

Tehnikál difikultiz

Megfetrengett az otthoni wireless router. Arra értem haza, hogy villog rajta minden LED. Nyomtam neki egy kövér resetet, akkor abbahagyta. Aztán már csak a Power meg a Diag LED égett. Aztán elkezdtek halványodni, mint a Terminátor szeme. Aztán kész. Semmi életjel. Persze át lehetne kötni az asztali gépet direktbe, de a fenének sincs kedve vacakolni a kábelekkel, meg talán fel sem érnéne a bejövő drót a kábelmodemtől addig. Ha minden jól megy, holnap kapok egy routert kölcsön Guskától - áldassék a neve - míg a sámánok megpróbálják megvajákolni a cuccot.
Lehet, hogy MP nem véletlenül vette ki árlistából a Linksys-t? Bár ez kihúzott két vagy három év nonstop üzemet. Lehet, hogy nem kellett volna kikapcsolni a nyaralás idejére? Ellustult volna? A lényeg a lényeg, pár napig biztos nem frissítek olyan lelkesen, mert nem szeretem a cégtől intézni az ilyesmit.
Bocs!

2005-10-09

Tolerancia II.

Láttam ma egy gyönyörűséges óriásplakátot. Hogyaszongya: "A cigányzene hungarikum. A cigányozás ne legyen az!" Most nekem ettől rosszul kéne éreznem magam? Összeszégyelni magam, hogy jajj, hát én hogy elnyomom szegény kissebbséget? Ide nekem a "Szakállas Bácsi" díjat akár, de szerintem meg "A cigányzene hungarikum. A cigánybűnözés ne legyen az!"

2005-10-08

Mentsük meg Malackát és beszélni kicsit madzsar

Igértem értelmes tartalmat, csapjunk belé!

Anno azért helyeztem el az oldalon a linkeket, mert gyakori vizsgálatra érdemesnek találom azokat a helyeket, melyekre mutatnak. (A nyilvánvaló kivétel, nyilvánvaló, hogy miért kivétel.) Ha nem így járnátok el velük kapcsolatban, akkor javaslom, pótoljátok a hiányosságot! Mindenekelőtt vizsgáljátok meg Trauka két szösszenetét, melyek egymással szorosan összefüggnek. Szigorúan a tolerancia jegyében úgy gondolom, hogy a tisztelt Dudley városatyáknak elment az eszük.

Az UPC által ránk zúdított tévéadó dömpingből én a természettudományos csatornákat kedvelem a legjobban, bár ugye volt egy időszak, amikor a Spektrum főműsoridőben csak és kizárólag múmiát, cápát, krokodilt, pókot és hullát tudott adni, normális témák csak este tíz után tudtak előkerülni. Amennyire tudom, nem csak én vagyok így, mások is ezekre a kanálisokra menekülnek a Győzikesó és a kereskedelmi adók hasonló elektronikus környezetszennyezése elől. Lévén a műsor sok rövidfilmből áll össze, irgalmatlan tempóban kell, hogy fordítsák a kivétel nélkül külföldi, javarészt amerikai gyártású filmeket. Értem én, hogy nem győzik a melót, meg igyekeznek minél olcsóbban megoldani a dolgot, de talán-talán nem lenne baj, hogyha valaki olyan próbálkozna a fordításokkal, aki ha még nem is ismeri tökéletesen a nyelvet, azért megáll gondolkodni egy olyan kifejezés hallatán, amit esetleg nem ismer. Ez persze nem történik meg! A mai estén a National Geographics lőtte el az amúgy nem létező „bombarazzia” kifejezést, a V2 rakéták gyártásának hátráltatásával kapcsolatban. Az eredetiben nagy valószínűséggel a „bombing raid”, azaz a „bombatámadás” lehetett. Emberünk nem találta meg a szótárban, összerakta a két szót, emlékeztetett a bombariadóra, ízlelgette, majd leírta. Ügyes!

2005-10-07

Under construction

Már van némi tartalom a Vízlépcsőn, itt az ideje, hogy ki is nézzen valahogy! A hátteret gondolom észrevettétek, de vannak további ötleteim is, hogy hogyan lehetne még szebb. TRf vadul túrja a CSS jegyzeteit, kihívásnak tekinti a hülye ötleteim megvalósítását.
Köszönetnyilvánítások:
-Köszi a Retro Gamer weboldalának az eredeti háttérért!
-Köszi TRf-nek a CSS tudásért és azért, hogy igyekszik valami HTML alapokat önteni a setét fejembe!
-Köszi Armitage-nak az ötletekért és a helyesírási hibák javításáért!
-Köszi Traunak a helyesírási hibák javításáért.
-Köszi MP-nek a buzdításért és az olvasóközönség verbuválásáért! (Nem, nem lesz fizetős az oldal, nyugi!) 8-)
Nem, nem költöztem barlangba, van mondanivalóm, tehát hamarosan értelmes tartalom is várható! Stay tuned!

2005-10-05

Trucker's Song

Zsenge gyermekkorom meghatározó mozija – lett volna, ha beengednek rá, mert 18 éven felülieknek volt – a Convoy. Amikor megjelent a DVD, azonnal megvettem és a feledhetetlen főcímzene is már ezer éve megvan MP3-ban. Na, most megkerítettem a dal szövegét! Érdekes nyelv! Angolra emlékeztet időnként. 8-]

The Works of C.W. McCall : Music From The Motion Picture "CONVOY"
Convoy (new version)
(Louis F. Davis, William Fries, C.W. McCall)
[On the CB]
Ah, breaker one-nine, this here's the Rubber Duck. You gotta copy on me, Love Machine? Ah, 10-4, Pig Pen, fer shure, fer shure. By golly, it's clean clear to Taco Town. Yeah, we definitely got us the front door, good buddy. Mercy sakes alive, looks like we got us a convoy...

Arizona, noon, on the seventh of June
When they highballed over the pass
Bulldog Mack with a can on back
And a Jaguar haulin' ass
He's ten on the floor, stroke an' bore
Seatcover's startin' ta gain
Now beaver, you a-truckin' with the Rubber Duck
An' I'm about ta pull the plug on your drain

[Chorus]
'Cause we got a little ol' convoy
Rockin' through the night
Yeah, we got a little ol' convoy,
Ain't she a beautiful sight?
Come on and join our convoy
Ain't nothin' gonna get in our way
We gonna roll this truckin' convoy
'Cross the U-S-A
Convoy!

[On the CB]
Ah, breaker, Pig Pen, this here's the Duck, again, and ah you wanna back off on them go-go girls? 10, roger, 'bout five mile or so. Yeah, them hogs is gettin' in-tense up here.

New Mexico, on I-four-oh
Like a Texas lizard on glass
One thousand pedals was mashin' the metal
Them bears was a-walkin' the grass
We trucked all day and we trucked all night
Big Benny improvin' our style
We could tell by the smell
We was headin' for Hell
And the Devil was Dirty Lyle

[Chorus]
'Cause we got a great big convoy
Rockin' through the night.
Yeah, we got a great big convoy,
Ain't she a beautiful sight?
Come on and join our convoy
Ain't nothin' gonna get in our way.
We gonna roll this truckin' convoy
'Cross the U-S-A.
Convoy!


[This next verse appears only in the movie itself; it's not in the song on the soundtrack album.]

Texas dawn and the charge was on to the pits of Alvarez town
We had nine of our best comin' outta the west
And the ultimate hammer was down
Yeah, speed-trap city and we showed no pity
'Cause the whole damn place was a pile
We could tell by the smell it was trucker's hell
And the devil was Dirty Lyle

[On the CB]
Ah, now here's the plan, Pig Pen. When we get to the pass, we're gonna put on our fish costumes, pass out the Vaseline® an' an extra ration a' rum for the men. That should do it.

Now Lyle was a creep
He was tacky and cheap
But he had him a badge an' a gun
He hated the Duck and he hated his truck
And he loved to bust truckers for fun
So he followed the line
And he bided his time
And he watched for his chance to strike
Then he picked on a trucker
Yeah, a wiry ol' sucker
Yeah, the trucker they call Spider Mike
But the great Rubber Duck
Sorta run outta luck
When he crossed that final bridge
There's choppers and rigs full'a guns an' pigs
They's wall-to-wall on the ridge
He showed no fear as he grabbed his gear
An' he stuck it in grandaddy low
Them guns went boom
An' his ass went zoom
An' the Mack took a terminal blow

[On the CB]
Ah, how 'bout ya, Big Nasty, c'mon there. Say, listen, Big Nasty, we sure are glad you was along on this here run ta kick ass, dontcha know? Ah, 10-4, I know you can't say "kick ass" on the CB. Back.

Well, that big black Mack stopped dead in her tracks
When the trailer blew high in the air
There was pieces of truck and some pieces of Duck
And junk and debris everywhere
Then the rig took a drink an' commenced to sink
And there was no Duck no more
But that evil smile from Dirty ol' Lyle
Shone south from the north Texas shore

[Chorus]
'Cause we got a mighty convoy
Rockin' through the night.
Yeah, we got a mighty convoy,
Ain't she a beautiful sight?
Come on and join our convoy
Ain't nothin' gonna get in our way.
We gonna roll this truckin' convoy
'Cross the U-S-A.
Convoy!


Convoy! Ah, 10-4,
Convoy! Pig Pen, what's your twenty? Omaha? Well,
Convoy! they oughta know what to do with them hogs out there fer shure. Well, listen, good buddy,
Convoy! keep the bugs off'n your glass and the bears off'n your ass. We'll
Convoy! catch you on the flip-flop. This here's the Rubber Duck on the side. Southbound an' down.
Convoy! We gone. 'Bye,'bye.

2005-10-04

Kis Tehén jr.

Asszem elment az eszem. A TotalCar-os őrültek új főcímzenét készítettek, amiről videó is van Karottánál. Nagyon beteg! Én barom meg elkezdem keresni Few-et a Messengerben, hogy elküldjem neki a linket. 8,-( Hiányzol Öregem és nagyon remélem, hogy most hülyére röhögöd magad rajtam ott a felhő szélén, ahonnan lógatod a lábaidat. Valószínűleg hülyén festhetsz a nagy szárnyaiddal, de azért nem bánnám, ha valamikor megpingetnél World of Warcraftban.

Eredetileg Kis Tehén Juniorról akartam írni. Még Mallorcán ugrott elém, fagylalt volt a hasában és beleszerettem a kis sutyerák fejébe, a kakastaréjával. Azt hiszem az asztalomon álltában csavarokat, meg jumpereket tart majd ugyanott, bár nem túlzottan nagynövésű állat. Még pocakilag sem.

2005-10-01

Fabricado en España

Jó régen írtam régi vasról, itt az ideje egy kis geekségnek! Már egy éve Alízéknál pihent két csomagom is, és végre most rá tudtam tenni a mancsom. Mit mondjak, el vagyok ájulva! A Spanyol 128-cas gyönyörű! A popóján még ott van az Investronicás garancia zárjegy, ez a gép sohasem volt még kinyitva. Remélem a billentyűfóliája is rendben van, nem szeretném „elvenni a szüzességét”. Utána kell olvassak a neten majd ennek az Investronica – Indescomp dolognak. Eddig úgy tudtam, hogy az előbbi importálta a Sinclair gépeket Spanyolországba, de ezek szerint nem csak erről van szó, mert a 128-cas popsiján ott virít a „készült Spanyolországban felirat”.
Mi több a tápja is – mely ugyan hasonlít a standard Sinclair tápra – itt készült, ráadásul ráver a Sinclair tápra abban, hogy az elején ott egy piros LED a bekapcsolt állapot jelzésére, a 220-as vezeték belépésénél meg beépítettek egy ki-be kapcsolót.

Ami viszont sokkal nagyobb szám, az a numerikus klaviatúra. A 128-casokat itt kezdték el árusítani először és itt járt hozzá a numerikus klavi is, alapáron. Ugyanezért a szigetországban még legomboltak a delikvensről egy komoly összeget. A pontos árakra nem emlékszem, de valami olyasmi rémlik, hogy a 180 font körüli gép mellé egy húszas körül fájt a klavi. Horror! Nagyon remélem, hogy minden működni fog, mert Mallorcán azon kívül, hogy gyorsan lefotóztam őket a szállodai szobánk teraszán a fémasztalon mást nem igazán tudtam velük kezdeni. (Valószínűleg én vagyok az első a világtörténelemben, aki a nyaralása alatt ilyesmivel foglalatoskodott.) Izgultam a hazaszállítás miatt is, de a sporttáskás módszer bevált.A 128-cas mellé van még egy +2A-is, szintén Spanyol verzió. Érdekes, hogy ez már viszont Tajvanon készült, ugyanúgy, mint az Angol verziók. A magnója kicsit dzsuvásnak néz ki, amúgy szép állapotban van. Érdekes, hogy ugyan a tápja is tajvani, a Sinclair logó az elején nagyon fura. Valahogy sokkal „cingárabbak” a betűk, mintha nem találták volna el a megfelelő karakterkészletet. Nem értem, hogy mi lehet az oka, külön öntőszerszámot készítettek volna a Spanyol verziójú tápoknak? Elég valószínűtlen!


Valamelyik géphez kaptam egy Indescomp Centronics interfészt is. Érdekes és egész pofás, bár közel sem olyan izgalmas, mint a gépek. Valószínűleg a csatlakozó kiosztásai felderíthetetlenek – nem mintha használni akartam volna.

2005-09-30

Hurrá, nyaraltunk!

Nos, bármennyire is nehezemre esik, the show must go on!

Feltaláltam egy új szerencsejátékot! A játékos befizet egy komolyabb összeget, amiért cserébe egy számára ismeretlen légitársasággal egy meg nem nevezett országban, ismeretlen szálláson, ismeretlen körülmények között eltölthet az összeg nagyságától függően egy vagy két hetet. A mázlisták így eljuthatnak egy tisztességes állapotú repülőgéppel, mondjuk Spanyolországba, lakhatnak egy csinos panzióban, kultúrált körülmények között, ha mázlijuk van, akkor ott fognak maguknak egy unatkozó német milliomosnőt és élnek, mint Marci hevesen. A pecheseket pedig a budaörsi reptérről egy lepukkant, kukacbombázóból átalakított AN-2-essel elvisszük Mátészalka mellé egy kis tanyára, pottyantóssal az udvaron, négy farönkre állított olajoshordóból kondácsolt zuhannyal, ahol összeismerkedhetnek a szomszéd őstermelő hátborzongató lányával, Mancikával.

Marhaság, azt mondjátok? Dehogyis! Úgy hívják ezt a játékot, hogy „nyaralás” és minden évben emberek milliói játsszák. Egyfajta szerencsejáték, afféle orosz rulett light. Minden évben befizetsz egy komolyabb összeget egy cégnek, hogy vigyenek el egy ismeretlen légitársasággal – ki tudja ki üzemelteti a chartert? – egy helyre, ahol még nem jártál, hogy lakhass egy olyan szállodában, amiről maximum egy képet láttál és abból próbálod megítélni, hogy milyen. Továbbá, hogy ismeretlen emberekkel ülj le minden reggel és este enni olyan ételt, amiről csak remélheted, hogy jó lesz. Erre mondom én, hogy marhaság! Szerintem az élelmesebbje próbál persze kiskapukat keresni. Ha egyszer kifog egy jó helyet, akkor oda visszajár, esetleg épít egy kulipintyót valamelyik felhagyott bányató mellett és próbálja jól érezni magát – vagy mint mi, egy külhonba szakadt barát türelmét használja ki a végletekig, vérmérséklettől függően potya szállás, vagy szállásfoglalás erejéig. (Ez a jegyzet nem jöhetett volna létre, ha nincs Alíz!) A kevésbé élelmesebbje meg az utazási irodás haverjával, vagy az ott kenőpénzzel megvesztegetett alkalmazottal ráíratja a befizetést igazoló papírjára, hogy VIP és utána azt várja, hogy érkezéskor vörös szőnyeg és limuzin várja a reptéren a heti 120 ezréért, all inclusive. Azzal együtt nyaralni jó, bár egyre többször fordul meg a fejemben, hogy legközelebb megegyezek egy összegben MP-vel és beköltözünk hozzájuk egy hétre.

Mallorca dicsérete
Higgyetek nekem Feleim, Mallorca zsír hely! Sokat papolnak nekünk mostanában arról, hogy országimidzs. Hahahahahaha! A mallorcaiak ezt már rég feltalálták! (Azért nem írok „spanyolokat” mert azt ők pont akkora sértésnek veszik, mint az osztrákokra azt mondani, hogy németek. Egyébként egymás között ők a katalán egy sajátos dialektusát beszélik. Például Gaspar – Alíz férje – akkor tanult meg spanyolul, amikor elkezdett kölyökként iskolába járni, hiszen addig a családban, a szomszédságban a barátaival a fentebb említett nyelven beszélt. Szerintem pont az ilyen jellegzetességek tesznek érdekessé egy országot, nemde?) Ráadásul ők nem hiszik azt, hogyha egy vén, ámde ismert buzeránst beültetnek a kamera elé, hogy mondja azt róluk, hogy ők fasza hely, akkor már el is van intézve a dolog. Nem tisztelettel, ennél ők sokkal-sokkal okosabbak. Vannak olyan dolgok, melyek a természeti adottságokból következnek, vannak melyek az emberek vérében vannak, és vannak amik bizony kőkeményen anyagi vonatkozásúak. Menjünk sorban! Az, hogy Mallorca gyönyörű, azt nem részletezném, ennek a kifundálásához végképp nem kell sok ész. A legjobb a helyben, hogy van mit látni, hogy ott a tenger, hogy van egy fantasztikus óvárossal és szépséges belvárossal büszkélkedő fővárosuk, hogy cseppkőbarlangtól a kis sikátorokkal szabdalt apró városokig, falucskákig, ódon templomoktól erődítményekig minden van, amit „el lehet adni” a turistáknak. Azzal együtt gyanítom, hogy a látogatók 80%-ka mást sem csinál álló nap, mint döglik a parton, tömi a búráját meg vedel, tojik a látnivalókra. Tehát az adottságok megvannak, már csak el kell adni. (Hűha, mielőtt elfeledem! A helyi (pék?)sütik nagyon rendben vannak, ha oda vetődtök, feltétlenül próbáljátok ki! Nem tudom, minek hívják a cuccot, de isteni! Szóval tésztába töltenek mindenféle istenséget – pl. valamilyen tojásos husit, de szinte már-már főzelékszerű borsósat is burkoltunk – és azt kis pékségekben, meg cukrászdákban árulják. Beversz belőle kettőt és jól is laktál, pedig kisebbek, mint nálunk egy zsömle.)

Állítom, hogy a mallorcai ember végtelenül toleráns és van bennük egy olyan kedvesség, ami szerintem belőlünk már kiveszett. Nem állítom, hogy ott nincsenek zsiványok, mert az autóban hagyott táskáért éppúgy feltörik a verdát, mint bárhol a világon, de hát ez bizony Darwini természetes kiválasztódás, aki hülye haljon meg! Viszont simán megtörtént velünk, hogy a buszon a sofőr látta, hogy nagy köteg pénz van a pénztárcában – szándékosan nem mondom, hogy sok pénz, mert mindössze arról volt szó, hogy a váltáskor a 600 eurót 5-ös, meg 10-es címletekben kaptuk meg, meg kb. 20 000 forint is ezresekben, meg kétezresekben volt nálunk – és kedvesen, mosolyogva figyelmeztetett, hogy nem okos ennyi dinyérót villantani. De mondok mást! Áll a busz a megállóban, hülye turista vacakol az apróval. A sofőr vár, türelmes, nem csettinget a nyelvével, nem vág pofákat, a mögöttünk állók nem dudálnak, az utasok nem szólnak be, hogy „mi van már!?” A helyzet világos, a turista töketlenkedik, pont úgy, mint ahogy ők is töketlenkednének a világ egy ismeretlen szegletében és bőven van annyi eszük, hogy értelmetlen méltatlankodással nem lehet javítani a helyzeten. (Közbevetőleg: azért az utolsó napok egyikén sikerült kifognunk a sziget legnagyobb idiótáját. Elindul a busszal, amikor még nem is fizetünk, lekapcsolja a lámpát, nehogy megtaláld az aprót, közben majdnem nekitolat egy másik ott álló busznak. Mikor üvöltenek neki, hogy vigyázzon, akkor akkorát fékez, hogy odavertük magunkat a kapaszkodóhoz. Verának be is lilult a karja. Amikor megtelt az összes ülőhely, akkor nem hajlandó további utasokat felvenni. Két hét alatt senkit nem zavart, hogy az utasok álltak a buszon. De persze ez volt az egyetlen balfék, aki kell, hogy erősítse a szabályt.) Amit viszont nagyon-nagyon imádok az ottani emberekben, hogy három spanyol szóval, meg egy mosollyal ki lehet belőlük váltani azt, hogy visszamosolyogjanak rád, és még kedvesebbek legyenek mint addig, pedig tényleg semmi baj nincs az alapállapotukkal sem. Egyszerűen ahhoz vannak hozzászokva, hogy az alap német látogató egy tapló, meg sem próbálkozik azzal, hogy közeledjen a helyiekhez a „kérem, köszönöm, 1-2-3-4, jó napot, jó estét” helyi változatának alkalmazásával – nem mintha amúgy a saját nyelvükön olyan gyakran alkalmaznák ezeket a drága jó emberek – az angolok sem okosabbak, de én hallottam őket a buszon köszönni, fel vannak mentve! Szóval éppen ezért értékelik, ha próbálkozol és ők röhögnek a legnagyobbakat a nyelvi akadályokon. Nem rajtad! Veled! Nagy különbség! Apróság, de nagyon tetszett, hogy sehol nem éreztem úgy – ellentétben Krétával, ami szerintem egy szutyok hely – hogy engem most le akarnak húzni. Apróság, de… Szóval ha parkolni akarsz és a legfrekventáltabb helyen szottyan kedved, akkor persze fizetni kell. De ha hajlandó vagy ötven métert sétálni – nyaralsz, ráérsz és nem a nagybevásárlásból cipekedsz – akkor ingyen parkoltál. A múzeumok és hasonló helyek belépői teljesen megfizethetőek és ésszerű árakat kérnek.

Ami pedig a pénzen vehető dolgokat illeti… Nos, látszik, hogy a turizmusból befolyt pénzt visszaforgatják. Minden évben – lévén most voltunk harmadszor – tapasztaljuk, hogy vannak építkezések, amik csak arról szólnak, hogy a turista jobban érezze magát, hogy élhetőbb legyen a sziget még úgy is, hogy tavasztól őszig megsokszorozódik a lakosság. (A helyi lakosság 750 000 fő, ez nyaranta felmegy valami döbbenetesen sok millióra (!), ami azért is gáz, mert nincs elég víz. Ebből behozatalra szorulnak és most kezdték el két sótalanító üzem építését, aminél drágább édesvízforrás nincs.) Mindig azt látjuk, hogy egy évvel később ezek a munkálatok már befejeződtek, hogy amit elkezdtek az elkészült. A lépték az „új zuhanyzókat állítunk fel a partontól”, a „lekövezzük a parti sétányt és bringautat építünkön át”, a „további autópályákat építünk, mert máshogy ennyi ember nem tud közlekedni az amúgy nem túl nagy sziget egyik szegletéből a másikba” építkezésekig tart. A tömegközlekedés jól működik, a buszokat elkérném Budapestre, mert mind légkondicionált. A pontosság az változó, de tényleg csak a forgalom meg az utasszám függvényében, ellentétben a már citált Kréta, „valamikor majd jön” mentalitásával. (Mondom, baj van a Kréta körül!)

Németek dicsérete
Mallorcán mindig emlékeztetnem kell magam, hogy bizony, ez a nép adta a világnak Wagnert, Göethét, a BMW-ket, pedig ott mindenáron azt akarják elhitetni velem, hogy a német kultúra nem terjed túl Derricken, Rudi Fölleren és Teresa Orlowskin. Nem tudom teljes mértékben hibáztatni a németeket azért, hogy csak is kizárólag az édes jó anyjuk nyelvén hajlandóak megszólalni, mert mindenki ki akarja őket szolgálni. Az éttermekben, az üzletekben, a turisták látogatta összes helyen németül próbálkoznak kommunikálni és persze a feliratok is így vannak. Két hét alatt sikerült olyan túladagolást összeszednem a nyelvből és a kultúrából, hogy hazaérve azt hiszem ráteszem a gyerekzárat a tévében a német adókra és elfelejtem a kódot. A baj az, hogy drága jó barátaink nem tudnak mulatni, csak tombolni, az otthoni agyonszabályozott életmódjuk után itt teljesen kivetkőznek magukból és gyakran olyan debilek lesznek, hogy az már egyenesen ijesztő. A fiatalabb nemzedéket már megtapasztaltuk tavaly és tavalyelőtt. Most ők javarészt már hazahúztak, mert elkezdődött az iskola, a kindereket be kellett adni schuléba lernen, meg Hanzinak is be kellett menni fauvéket fabrikálni. Ezen kívül a területi megoszlás is jellemző. El Arenal és Playa de Palma környéke a Német megszállási övezet központja, kőkemény túristagettó, igazi büntetés. Ide vegyesen áramlanak fiatalok és idősebbek is, és persze ez a legolcsóbb. A fiatalabb jó német munkásemberek napi programja a reggeli felkeléssel, evéssel kezdődik, a parton dögléssel folytatódik, majd este a bebaszással és tombolással ér véget. Bár a bebaszás nincs napszakhoz kötve, az fakultatív. A legkeményebbek, az all inclusive szállodák, ahol az az alapvető stratégia, hogy „kifizettem, tehát leeszem-leiszom”, a többit el lehet képzelni! A fiatalok igencsak kreatívak a tombolást illetőleg. (Szerkesztői megjegyzés: a továbbiakban citált esetek nem a képzelet szülöttei, bármennyire is elképesztők, megtörténtek. Élő, vagy holt(részeg) személyekkel történő bármiféle egyezés nem a véletlen műve.) A második emeletről medencébe ugrálástól kezdve, a hatodikról kiszórt kerti székekig bőséges a repertoár. Egy esős, hideg napon azzal múlatták az időt, hogy egyenként, üvöltve berohantak a jéghideg tengerbe, majd ott lekuporodtak a vízben és biztatták a haverjaikat, hogy azok is tegyék ugyanezt. Hát tudja fene, sohase legyen jobb szórakozásuk! Az este náluk általában a discothekben ér véget, bár a szállodasor összes bárjában üvölt a ducc-ducc zene. Ha a szezonban odakeveredsz, az éjszakai alvást felejtsd el!

Az idősebbek már kicsit más tészta. Most Paguerában laktunk, míg a fenti két hely Palmától dél-délkeletre van, ez pont az ellenkező irányba, észak-északnyugatra és úgy tűnt ez az idősebb, középosztálybeli németek betelepítési övezete, így volt szerencsénk személyes tapasztalatokat szerezni. (Idefelé útba esik még Palma Nova, ami angol felségterületnek tűnt és legalább olyan keménynek, mint Arenal.) Ők esténként beülnek egy bárba és úgy vedelnek. A zenének persze nekik is üvölteni kell, de a repertoár az Anton aus Tirol technósított változata, valamint Mental Theo és Charlie Lownoise Ibiza DJ válogatott rémtettei helyett az elektro-sramli és az elektro-nyál közé korlátozódik. Mindkét műfaj főbb ismérvei a ducc-duccosított alapra felkevert borzalom. A Korda-Balázs terrorduó és Balázs Puli már-már színvonalnak hat mellettük. A németesített italodisco egyveleg több agysejtet pusztít, mint egy kiadós berúgás, a Kacsatáncot megkönnyeztem, a Modern Talkingért meg már egyenesen hálás voltam. Azt hiszem még két hét és belépek a David Hasselhof rajongók klubjába. Szerintem, ha egy börtönben ezt osztogatnák halmazatinak, akkor az Amnesty International kiverné a palávert. Szóval erre a zenére meresztik a valagukat az ötven felettiek a bárban, isznak, kedélyesen beszélgetnek, hatalmasakat röhögnek – a német humor évszázadai, ugye – nyerítve, mint a ló. Viszont ők javarészt 11 és hajnali egy között már kidőlnek, akkor lehet aludni reggel hatig, amikor megérkezik a kukásautó, hogy elvigye a szemetet. Aki nem ébredt még hajnalban arra, hogy a világ egy végtelen üvegcsörömpölés – mi legyen más a kukában, mint üres üveg, ilyen termelés mellett? – az semmit sem tud a világról. Oké, nem is kérdés, ide valószínűleg nem a német agysebészek és rakétatudósok járnak éves konferenciát tartani, de azon őszintén meglepődtem, amikor tavaly sikerült összefutni „König aus Mallorca”-val. Az ötvenes pali fején Burger Kinges koronát viselt, a nyakába egy szállodai függöny volt akasztva, aminek a csücskeit egy hasonló korú udvartartásából egy úriember csippentette újai közé és vitte utána. Még a vízbe is, amikor parasailingezni szottyant kedvük és irányba vették a motorcsónakot a vízben. Ha nincsenek legalább egy tucatnyian, akkor biztos elviszik őket a vigyorgóba. De nem! Komplett udvartartása volt a parton, hasonló módon kidekorálva. És ők azt gondolták, hogy jópofák. Az is gyakori, hogy társaságok ugyanúgy vannak öltözve. Egyenpólók, egyenbézbólsapkák a nevükkel behímezve. Tudja a rák, de én mindig szétröhögöm magam, ha egy ötven körüli, szétfolyós, szopottgombóc fejű csajszit látok a tűző napon rombolni, szigorúan fekete pólóban, Gudrun felirattal.
Persze az igazán gazdagoknak is megvan a saját gettójuk a szigeten, egymillió eurós jachtokkal és bár ott is vannak bőven éttermek és bárok, ott azért éjjel kuss van már egy utcával beljebb. Akárhogyan is, ha pihenni akarsz úgy igazán egy mallorcai nyaralás alatt, akkor arra kell törekedni, hogy messzire lakj a németektől, de ez egyenesen kivitelezhetetlen. Talán ha a sziget belsejében bérelsz egy házat, akkor megy, normál esetben el kell viselned őket, pedig atomkemények.

Magyarok dicsérete
A jó magyar munkásember nem beszél nyelveket, ez tény. Ezen kívül hajlamos minden élelmességét levetkőzni egy perc alatt, ha külföldre utazik. Így ha valaki arra adná a fejét, hogy telepített idegenvezető lesz valahol, akkor némi Pethő Intézetes előélet jól jöhet. Ez a foglalkozás az, amikor olyan feladataid vannak, hogy a charterről leeső embereket a megfelelő buszra tereld fel – nem egyszerű, mert miután megmondják, hogy melyik számúra is kell felszállni X családnak, ők természetesen másikra tápászkodnak fel, ezért a buszon ismételt névsorolvasás van. A szállodában időnként rájuk nézzen, a fogadóórákon – amikor odamegy a szállodákba a delikvensekhez –, akkor szervezett kirándulásokat adjon el nekik, meg bérautót. Távozáskor meg feltegyen a buszra és a gépre, ha meg a kettő között valami nagyon-nagy baj van, akkor a vészhelyzeti „SOS telefonon” elérhető legyen. Mindezen feladatai csinos kis brosúrában betűbe is vannak öntve, a legszükségesebb helyi tudnivalókkal megspékelve a kezébe vannak adva a jó turistának – bár aki azt fordította, annak gyakran nem sok köze volt édes anyanyelvünkhöz –, aki valószínűleg a brosúrát nem olvassa el. Sőt! Már a borítékot sem olvassa el, amiben a brosúra van és rá van írva annak a busznak a száma, ami a szállodájába fogja vinni. Éppen ezért az éjjel-nappal bekapcsolt „SOS telefonra” egészen hajmeresztő hívások képesek befutni. Ha telepített idegenvezető barátoddal együtt próbálsz időt tölteni a nyaralásod alkalmával annak szabadnapjain, akkor figyelj arra oda, hogy soha, semmilyen körülmények között se röhögj hangosan, míg ő telefonál! A beérkező hívások a teljesen érthetőektől – szerencsétlen flótás vakbele pont a nyaralás hetét választja ki, hogy begyulladjon, és gazdáját kórházba juttassa – a döbbenetesen debilekig tartanak. Azt hiszem, ha a nyaralni vágyóknak egy IQ tesztet kéne kitölteniük, akkor az utazási irodák csődbe mennének, nagyon rövid idő alatt. Azt hiszem az a két csaj is teljes egészében „Tajgetosz pozitív”, akik két napig azért nem ettek egy falatot sem, „mert nem tudták hol van a szállodában az étterem”. Könyörgöm, ha egy rohadt szót sem beszél idegen nyelven – bár elképzelni sem tudom, hogy azt nem hallotta még életében, hogy „resztaurant” –, de odamegy a recepción az alkalmazotthoz és közli vele, hogy „hamm-hamm”, miközben kitátja a szájacskáját, és kanalazó mozdulatokat imitál, akkor ne jönnének rá arra, hogy mi a fészkes fenét is akar. Arról a módszerről már nem is beszélve, hogy esetleg elindul az orra után kajaidőben. Vagy azok is megérettek egy alávetésre a fenti hegyről, akik képesek voltak megérkezni a szigetre egy szál büdös euró nélkül, csak forinttal a zsebben, gondolván, hogy majd itt beváltják. Aztán csodálkoztak, hogy Mallorcán valamiért nem akarnak forintot venni a bankokban. De ugyanezek képesek voltak telefonálni, hogy „hogyan kell képeslapot küldeni”. Lehet, hogy nem lennék jó idegenvezető, mert valószínűleg én javasoltam volna nekik, hogy „áldozzatok fekete kakast, bazdmeg!” De volt olyan is, aki az autópályáról telefonált, hogy melyik kijáratnál kell lekanyarodnia, meg késő este, hogy szerencsétlen idegenvezető „meséljen a szigetről”. Persze az ilyen megérdemli, hogy kőkemény forint ezreket fizessen ki aztán otthon telefonszámla gyanánt. A kedvencem az az állat volt, aki azért telefonált, hogy „hol lehet porszívót bérelni, mert a gyerek, porszívóra szerelhető orrszívó berendezését szeretnék működtetni”. Igen, ahhoz angyali türelem kell, hogy az ember ilyenkor javasolja, hogy menjenek be egy patikába és vegyenek egy pumpásat. Persze a legjobbak azok, akik valószínűleg otthon valami lepukkant lakótelepen laknak, a kedvenc szórakozásuk, hogy a szomszéd lábtörlőjére szaratják a kutyát, de itt persze semmi sem elég jó nekik. A részvételi jegyre, golyóstollal felírt „VIP” felirat éppúgy lehet az ő egyéni próbálkozásuk, mint az utazási irodai alkalmazott, borravaló ellenében kiváltott próbálkozása, vagy egy titkos, iparági közös jelzés, a különösen debilek megkülönböztetésére (Valami Iszonyat Primitív). Debilek meg vannak bőven! Ahhoz is rengeteg sok ész kell, hogy a repülőjegyet az érkezéskor kidobják a népek. Annak ellenére, hogy arra Budapest - Palma de Mallorca - Budapest van írva, ez rendszeres. Nem tudom, hogy ilyenkor számítanak-e fel vagy sem külön költséget az utazási irodák az új jegyért, de én megtenném. A tápláléklánc csúcsán – vagy éppenséggel az alján, nézőpont kérdése – azok állnak, akik nem elég, hogy hihetetlen ostobák, de ráadásul okoskodnak is. Példák: Azon meg lehet lepődni és lehet bosszankodni, hogy a félpanzióban a vacsorához nem jár ingyenesen ital. Az első alkalommal, mikor mi voltunk így nyaralni, mi is meglepődtünk, befizettük az X eurót a két üvegecske narancsléért és többet nem kértünk, amikor jöttek megkérdezni, hogy mit is innánk. De a következő alkalommal bizonyosan nem próbálnék meg beállítani egy palack ásványvízzel, vagy ha mégis, hát nem csodálkoznék azon, hogy kivágnak, mint a gerelyt. De az egész biztos, hogy ezért nem hívnám fel az idegenvezetőt, nem panaszkodnék neki erről, nem vezetném le a szupermarketes árakból kiindulva, hogy ez nyolcszáz százalékos haszon és fenyegetőznék azzal, hogy beszélni fogok a szálloda vezetőjével erről. Nem, ehhez nagyon-nagyon hülyének kell lenni! (Elképzeltem azt is, hogy egy hotelmanager végighallgat egy ilyen levezetést, és azt mondja, hogy „Uram! Önnek igaza van! Röstellem magam, most felhívom a szállodalánc tulajdonosát és megmondom neki a magamét! Micsoda szemét vadkapitalista!”) Szóval ez az idegenvezetősködés kemény kenyér! A fentiek mind-mind kitűnő szereplői lennének egy „Mallorcai hülyeséggyűjtemény” című könyvnek, melyet az itteni idegenvezetők tapasztalataiból táplálkozna. (Van még sztori bőven, de egyszerűen túl hihetetlenek.)
Nem állítom, hogy a németek, vagy az angolok egy árva IQ-val is okosabbak lennének, mint mi, de legalább ők abban az előnyben vannak, hogy irgalmatlan sokan vannak, ezért más népek beszélik a nyelvüket. Mi még ezt sem mondhatjuk el!

Air Teutonic
Ha már elmeséltem régebben, hogy hogyan indított Air Berlin, akkor el kell mesélnem azt is, hogy hogyan szolgáltatott. Gondolkodtam rajta, hogy írok egy kedves levelet az ügyfélszolgálatuknak, hátha érdekli őket, hogy egy első alkalommal a szolgáltatásukat igénybe vevő utas miért dönt úgy, hogy kerülni fogja őket a jövőben, mint a pestist, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme sem lenne.
A foglaláskor a rendszerük felkínálja, hogy fejenként nyolc euróért foglalhatsz magadnak széket és nem kell könyökölnöd a beszálláskor. Ez – mint kiderült – hatalmas lehúzás, mert mindenképpen kapsz beszállókártyát ülésszámmal, tehát máris értelmetlen az egész, ha csak azt nem nézzük, hogy oda ülsz, ahová szeretnél – gépeleje, géphátulja, ahová tetszik – ha befizeted a 8 ajró hülyeségi pótlékot. Befizettük, fölösleges volt. A gépünk késett, kb. 45 percet. Senki sem vette a fáradtságot, hogy kiírja ezt a képernyőkre, senki sem vette a fáradtságot, hogy elnézést kérjen. A gépen a kötelező bejelentéseket eldarálták angolul is, de a légikisasszony arcára őszinte döbbenet ült ki, amikor nem németül próbáltunk velük kommunikálni. Legalább kétszer visszakérdezett, pedig azért a „Dájet Kók”-ot nem nevezném a nyelv legnagyobb magasságainak. Végül a „lájtkóla” átment. Legnagyobb meglepetésemre a kapitány a szokásos bejelentkezését azzal az átszállás szempontjából kritikus információval, hogy végül mennyit fogunk késni, csak németül tette meg. Megkérdeztem a frájlájntól, hogy „Vuldjúbíszókájnd to tell mí, ven vi vill get tu düsszldorf? Ájem vörrijing abót our konneksönflájt.” A második ismétlésre felfogta mit akarok, ígéretet tett arra, hogy kideríti és visszajön az infóval. Igen! Úgy van! Jól sejtitek! Többet nem láttuk. A leszálláskor kiderült, hogy belefért a késés, elértük a csatlakozásunkat.
Düsseldorfból induló gépünk késett. A menetrend szerinti indulás időpontja előtt kicsivel bemondták, hogy a gépünk egy másik kaputól fog indulni. Ott még fél órát kellett várnunk míg a gép előkerült. Senki sem vette a fáradtságot, hogy kiírja ezt a képernyőkre, senki sem vette a fáradtságot, hogy elnézést kérjen. A gépen a kötelező bejelentéseket eldarálták angolul is, de a légifiatalember arcára őszinte döbbenet ült ki, amikor nem németül próbáltunk velük kommunikálni.
A fedélzeti magazinban a cikkek kizárólag németül íródtak, ami ellentétben áll azzal a szokással, hogy a légitársaság „anyanyelvén” és angolul olvashatóak az írások a világon mindenhol.
Nos, ha egy légitársaság ennyire az anyaországa felé orientált, ha a személyzetének ennyire komoly problémái vannak a repülés nemzetközi nyelvének a megértésével – emlékezzünk csak vissza a foglalás körüli problémákra –, ha ennyire megbízhatatlanok a járatai, akkor nem értem, hogy mit akarnak elérni a nemzetközi piacon. Miért vannak honosított weboldalai fél tucat nyelven? Szerintem bátran cseréljék le a cégérüket Air Teutonic-ra, és a szlogenjük is lehetne „Wir fliegen Deutsche”. Air Berlin, köszönjük! Soha többé!

Nyaralni mindazonáltal jó! Végezetül néhány rendhagyó kép Mallorcáról, maximálisan giccses képeslap témáktól mentesen! (Néhány kép mobillal készült, mert amikor ciki lett volna előhúzni a fényképezőgépet, ott kényszermegoldásokhoz kell ugye folyamodni.)

Commodore számítógépeket értékesítő szaküzlet.

A főcímzene dallamára: „Villog a fény KITT elején, minden részt megnézek én!” A Fantasztikus Autó DVD kiadása, a főszerepben David Hasellnuss.

Ruszkik haza! Na jó, azért a helyieknek is tele lehet a törpje a szezon végére.

Kutyát a kukába tüfködni tilos!

Nekünk van Szürke Gulyánk, nekik Szürke Pinájuk!


Félek nem látszik jól – mobillal készült a kép –, de a képen egy darab angol anyuka látható, aki pórázon rángatja két év körüli ikerlányait. Szerintem ki kéne vele próbáltatni, hogy milyen az, amikor én rángatom őt egy napig pórázon.


Mint ahogy a tévében is láttuk! Sándorkám! Yikez!


Na, ehhez már Trauka is kéne! Gyanítom ő tudna magyarázatot adni arra, hogy ez a bizonyosan amerikai repülőgép hordozó mi a fenyőt keresett Palma előtt.

"József az én nagy barátom!" És igen! A helyiek megemlékeztek rólam! KÖSZÍÍÍÍÍÍ!