2010-03-09

The Auto Collections - Negyvenkilencedik rész

1953 Delahaye 235 Saoutchik Coupe

Szerintem erről senki sem tudta volna megmondani, hogy tulajdonképpen mi is.
Aha.

2010-03-07

EPIC Education FAIL!

Hozzá ANGOL nicknévvel mindezt... VIA StipiStop.com - bár ez most nyilvánvaló.

2010-03-05

Lekardozzák

Star Trek túlélési szabályok - Harmadik pont

Ha Star Trek karakter vagy, rukkolj elő egy forradalmi technológiai újdonsággal: A BIZTONSÁGI ÖVVEL! Bizonyosan levesznek a hajóról és kapsz egy kényelmes irodát a Csillagflotta HQ-n, San Franciscoban.

2010-03-04

Ön kit jelölne Fonogram díjra?


Éder Krisztián, művésznevén SP. 21 éves, több kis- és nagylemezt jegyző előadóművész. Magyar zenei díjak tulajdonosa, köztük a Fonogram "Év felfedezettje".


Eric Theodore Cartman, fikcionális rajzfilmkarakter a South Park című sorozatból. Megtestesítője a 40 éves Trey Parker, animátor, forgatókönyvíró, rendező, producer, színész, zenész. Több nagylemezen működik közre, több Emmy díjjal is büszkélkedhet. Magyar zenei díjjal nem rendelkezik.

2010-03-02

Lalázd el, Bélám!

Béla pedig szót fogadott.

2010-02-26

Star Trek túlélési szabályok - Második pont

Ha Star Trek karakter vagy és azt veszed észre, hogy a transzporter felé menet te vagy a legalacsonyabb rangú a felderítő csapatban, a többiek meg mind a hídon szolgálatot teljesítő tisztek, akkor azonnal jelents beteget!

2010-02-25

The Auto Collections - Negyvennyolcadik rész

1940 Pontiac Custom Convertible

Tulajdonképpen én ki nem állhatom a zöldet...
"Állj félre, különben kettéhasítalak!"
30 millió forint, valaki?

2010-02-24

Star Trek túlélési szabályok - Első pont

Ha Star Trek karakter vagy, SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ne utazz űrsiklóval!

2010-02-20

Csináld magad XVI. Benedek

Ez a post kifejezetten BZ kedvéért készült. (Megvan hi-res is, ha valakinek kell, küldöm!)

2010-02-19

Ciccccaaaa...


WTF?

2010-02-18

Mondjon beszédet együtt Kossuth Lajossal!

Felbasztam magam agyilag egy reklámon. Ez viszonylag gyakran előfordul, de maximum annyiban csúcsosodik ki, hogy nem veszek abból a termékből. Például biztos, hogy nem leszek a fülcsapkodós (pápápápá) bank ügyfele, meg nem veszek az ultra fejfájás csillapítóból, amit az az idegesítő, bula tukmál napi hétszázhét alkalommal, aki CSAK (és üvölti bele a pofámba, olyan hangsúllyal, hogy akár diszkrét felirat is átúszhatna a képen, hogy „hülye aki nem ilyet vesz”) abban bízik. Hogy melyik verte ki nálam a biztosítékot annyira, hogy post lett belőle? Hát ez:




„Szerepeljen együtt Freddie Mercuryval a T-Home reklámfilmjében!” aszongya. Húbazdmeg!
1986. A Queen a vasfüggöny mögött ad óriási sikerű koncertet, minden mértékkel mérve óriási közönség előtt. Az egész dolognak politikai üzenete van, mindkét oldal érti és érzi ennek a jelentőségét. Aztán mindenki számára – már legalábbis ami a közönséget illeti – váratlanul Freddie bejelenti hogy ma este, most először egy nagyon különleges dalt fog előadni. Majd elénekel egy olyan népdalt, ami teljesen ártatlan és – már legalábbis ami a közönséget illeti – mindenki ismeri. A pillanat ragyogása leírhatatlan. Egyszerre üzeni, hogy „köszönöm hogy itt lehetek, köszönöm hogy lelkesedtek. Tudom, hogy ez Budapest és nem Bukarest”, nem volt felfuvalkodott sztár, hanem ember volt, aki képes volt egy számára teljesen ismeretlen és pokoli nehéz nyelven megtanulni pár óra alatt egy dalt és aztán azt el is énekleni. (Brian May meg eljátszotta gitáron – már hogy az ő érdemeit se kisebbítsem.) 22 évvel később, tavalyelőtt amikor a Queen ismét itt járt, akkor Brian May a színpad elejéhez húzott egy hokedlit, és elkezdte elpengetni azt a dalt, „amit biztos mindannyian ismerünk és melynek biztos mi jobban tudjuk a szövegét”. Akkor nem írtam le, de bőgtem. Meg körülöttem is sokan, de lelkesen énekeltünk a könnyeinken át. Mindenki értette az üzenetét, ami ennyi évvel később teljesen más volt, mint akkor. De értettük és Brian meg a többiek értették, hogy értjük.





Hogy mi a bajom a T-Home reklámmal? Hogy otromba! Vannak dolgok, amiből nem csinálunk reklámot, nem írunk belőle breakbeat remixet, nem rappeljük el, nem beatboxoljuk el. Ez a dal, ez a pillanat ilyen. Nem „támasztunk fel” 19 éve halott embereket, hogy „együtt énekeljen velük” bárki is. Mert tiszteletlen, otromba, visszataszító dolog. Mint ahogy nem rendezünk szavalóversenyt a végén azzal a trófeával, hogy „a győztes együtt mondhat beszédet Kossuth Lajossal”.




Nem tudom, hogy kinek a fejéből pattant ki ez az ötlet. Nem tudom, hogy ki hagyta jóvá a kreatívot a T-csoportnál, nem tudom, hogy a Queen környékén ki mondott okét erre az egészre, de bátran szégyellhetnék magukat mindahányan!

Tüntetés!


Ööö... "Engedje meg, hogy aztakurva!"




Amit minden bizonnyal felváltva toltok, ugye?




Nem vagyok vallásos, de kb. "Anyád!"


Hát... Igazából az úgy volt, hogy 1936-ban ez már megvolt, tudod?




Hoppácska!
















Csoda, hogy Gore nem nyert?






Ti tudtátok, hogy a corduroy az a kordbársony?








(Kicsit nehezen olvasható: "Vasald ki az ingem, ringyó!"